Lehet, hogy a cím az nem túl kreatív (Miért éppen Alaszka?), és lehet, hogy sztori már lerágott csont, de akkor is jó érzésekkel gondolunk vissza a filmre. A nézése közben nem fogod sokszor a hasadat a nevetéstől, mert annyira nem hemzseg a poénoktól. A készítők elérték számomra a céljukat: másfél óra erejéig mosolyt csaltak az arcomra. Nem egy világot megváltó alkotás, de nem is annak készült. Remek szórakozás pop-cornnal és kólával a kezünkben.

Előítéletre épül a film: a kisvárosban élő emberek sokkal másabbak, mint nagyvárosban elő egyedeik. A Miamiben élő Lucy Hill (Renée Zellweger) csak a karrierjének él, emellett imádja a gazdagságot, és persze a tűsarkukat. Egy megbízatást kap, mely szerint le kell vezényelnie egy gyárnak az átszervezését Minnesotában. Ez a kisváros (New Ulm) újabbnál újabb meglepetéseket tartogat számára. Egy magányos családapa, Ted (Herry Connick Jr.) lesz az, aki megdobogtatja Lucy már régóta jégbe zárt szívét.

Hogy őszinte legyek nem igazán szeretem Renée Zellwegert. Egy kicsit félve fogtam a film megtekintéséhez. De szerintem tökéletes választás volt erre a szerepre, mert ebben a kisvárosban nem a szépség, a gazdagság, és a csillogás a fontos, hanem a szeretet, a becsület, és a vallás. Nyomon követhetjük, hogy egy nagyvárosi liba, hogyan lopja be magát New Ulm szívébe, ja és persze a miénkbe.

Nah szóval mi a tanulság? Költözzetek egy isten háta mögötti helyre,feladva a nagyváros előnyeit, és az ottani környék és emberek, olyan lánykát/úrfit farag belőletek, hogy na csak! Lehet, hogy még szerelem is rátok talál.

60%

Hát emberek tegnap már A felvonóval felsültem, azt hitem én hiszékeny, hogy majd ma aztán megmutatom, tudok olyan horrort találni magamnak, amin szórakozok egy picikét. Erre meg - most lehet sokon kapják majd homlokukhoz a kezüket, hogy mondhatok ilyet - súlyosan untam magam. Slasher horror jegyeket ugyan hordozza, ami annyit tesz, hogy vannak fiuk-lányok egy csapatban, azokat jól elkezdik módszeresen különféle módon eltenni láb alól, aki/akik meg marad(nak) a végén, jó lenyomja a gyilkost.
 

A történet tulajdonképen egy faék bonyolultságával vetekszik. Ami annyi, hogy van egy Harmony nevű kisváros, ahol Tom Hanniger tapasztalatlan bányász magával együtt felrobbant öt bányászt. Harry Warden (az ne kérdezzétek ki a csuda a fazon, fogalmam sincs) kómába esik, majd egy évre rá magához tér, erre elkezdi kiirtani a város lakosságát(de hogy miért, rejtély). Sikerült ugyan eltenni láb alól, de amikor Tom tíz év múlva vissza tér a városba, újra kezdődnek a gyílkosságok...

A három déről nem tudok nyilatkozni, mert nekem abból csak kettő adatott meg, egyébként lehet, hogy úgy nagyobb lett volna az élmény. A natúr verzió viszont, hiába tartalmaz kellő mennyiségű borzalmat, trancsírozást egy csákánnyal, valahogy nem érintettek meg. A főszerepet Jensen Ackles játsza, akit az Odaátból ismerhetünk, mint Dean. Fogjuk rá hozta rutinból a szerepét. Hát hogyne hozta volna, hisz ilyen filmeken nevelkedik. Csoda, hogy bírja még gyomorral. A többi szereplő olyan szinten beleolvad a sztori harmatosságába, hogy inkább meg sem említem.
 

Ha valaki viszont arra vágyik, hogy kellő mennyiségű gyakást lásson, hát azt fog, lesz valamennyi vörös folyadék is, de nem durrant el a készítők agya elégé, sajnos. Az emberek végig hullnak, mint a legyek, azzal nincs is probléma. Úgyhogy, ha igazságos akarok lenni,akkor be kell ismerni a régi horror fillingét hozta, csak annyira ráakartak gyúrni a 3D-re, hogy a többire nem jutott energia, ami szerintem a filmnek a rovására ment. Ajánlani, azért ajánlom, veszteni nem sokat fogtok vele az biztos, én meg megmaradok magamnak, hogy nem voltam vele kibékülve.

60%

A filmre csak azt tudok mondani: hagyd ki! Felesleges időpocsékolás lenne még egy perc is erre az unalmas, tömjén rossz, szánalmas filmpróbálkozásnak nevezett horrorral együtt tölteni. Most nem azért, mert olyan nagy igényeim lennének, vagy nem tudom értékelni a művészetet, de ha egyszer valami ilyen idegesítően szuggerálja magát, hogy kerüld el, de messzire, hát akkor nincs mit tenni.

„Claudia néhány, számára teljesen idegen emberrel egy liftben reked. Bár eleinte udvariaskodva próbálják oldani az összezártság okozta feszültséget, az idő előre haladtával a bent lévők nem bírnak uralkodni indulataikon. Pláne, hogy hármuknak nyomós okuk van arra, hogy minél hamarabb kikerüljenek. Kétségbeesésük és a menekülés vágya minden mást elnyom. Egyvalakiben azonban másféle: gyilkos ösztönök ébrednek...” (by filmkatalogus.hu)

Nem akarok itt regény írni, mert felesleges, ennek a bejegyzésnek csak egy célja van, hogy figyelmeztetésül szolgáljon, hogy felesleges időt, energiát pocsékolni rá, mert olyan szinten érdektelen, hogy most itt hallnak vagy élnek, vagy kivel mi történt amiért olyan depis. Van mindegyik karakternek valami világmegváltó problémája; az egyiknek a csajával plusz a faterjával, a másiknak a nagyanyát ütötte el az autó, a harmadik meg szeret jó csajokra mintákat szabdalni, olyan frenetikus indokkal, hogy mindent olyan könnyen elérnek az ilyen cicababák.

Mi kellet volna ide? Válasz egészen egyszerű: valami ütősebb sztori, jobb színészek, és a legfontosabb, ami hiányzott, de nagyon, az nem más, mint a bezártság érzés (ha valaki ilyesmire vágyik, akkor próbálkozzon a The Descent-el). Hiába töltöttek el jó egy napot a liftben, komolyabb megrázkódtatás nem ért. A végén már-már azt hittem, én hiszékeny, hogy beindul, de nem, a kis durvának szán jelenet a végén sem több mint két perc.

A konklúzió: 20%

Ezzel a filmel is csak az a baj, hogyha nem látod se vesztel vele semmit. Ugyanis, számtalan helyen és sztorikban volt már olyan, hogy a házas embere rászáll egy nőszemély, az rendesen bekutyul az asszonynál, az meg jól berág, meg kicsit meg is őrülünk a végére. Ilyen már volt, nem is egy, ezért is kellet volna ide egy rakat újdonság, vagy valami plusz, hacsak nem Beyoncé-t gondolták annak.

A sztorit már ez elejét elmeséltem nagyjából. Bővebben annyi, hogy új lakásban költözik az újdonsült család, minden a lehető legnagyobb rendben van, legalábbis addig, amíg a családfő meg nem pillantja az új helyettesítő titkárnőt, akiről termesztésen nem is sejti, hogy mennyire nem százas a csaj. Így megszállottan akarja a férfit, ő pedig nem annyira, de a kalamajka csak növekszik, és csak növekszik.

Baj az tényleg volt rendesen, csak annyira érdektelenül, hogy engem nem hatottak meg, sem feleségnek, sem a férjnek a gondjai. Valahogy nem jött át, nem éreztem oly nagy problémának, hogy egy tök idegen csaj feldúlja egy családnak az élettét. A folyamata filmnek lapos, néha tök unalmas, már csak a végében hittem, hátha, de nem, csak Beyoncé mutatta meg milyen kemény csaj, hogyan veri pépesre a Heroes-os Ali Larter-t. Ennyi, ha valakinek ezért már megéri megnézni, hát lelke rajta, végül is igaz, nem minden nap lát egy igazi test a test elleni vére menő küzdelmet két ilyen csaj között. A férjet Idris Elba játszotta, akiről mindent elhittem, csak azt nem, milyen nagy nőcsábász volt anno, inkább valamilyen agresszív állat gondola sejlett fel nekem. Jerry O'Connell-nek (nagy Sliders rajongók, egy emberként kapják fel a fejüket) viszont ürültem, habár nem kapott valami izmos karaktert. Ráférne már valami értelmes szerep, de lehet, hogy tényleg csak ennyit tud.

Az egész film teljesen felesleges, semmi frissesség érzete nincs az embernek, az meg végképp nincs meg, hogy láttál, vagy hallottál valami újdonságok. Sőt, inkább vesztett időt az életéből, szívem szerint nem ajánlom, de az előbb taglaltak miatt lesz olyan aki bepróbálkozik vele, hát tegye.

40%

Ma gyors leszek, mert nincs sok időm, de fontos, hogy ide most le írjam, hogy végre röhögni tudtam (szó szerint) egy vígjátékon, mert vannak ugyan viccesnek titulált filmek, de valahogy egyiken sem derültem igazából (na jó a The Hangovert még nem láttam, abban azért bízok).

A történet két csajozó gépről szól, akiknek mint szokott lenni, az iskola összes csaja megvolt, így hát unalmas az élet, ezért támadd az a remek ötlet, hogy lépjenek be az iskolai pompon csapatba (indulnak valami versenyen, és rengeted új hús, rengeteg). Egyébként, ha csak tényleg erről a pomponos hülyeségről (bocs) szólt volna a film, elfelejtettük volna egymás, de szerencsére nem, sőt, jó háttérbe is lett szorítva. A két főszereplő nekem szimpatikusak voltak, néha idegesítők, de jók, na. Nagyon sok csaj, úgy jó három száz, így a férfi kollégáknak ezért is lesz jó sasolni a filmet.

Az igazság az, hogy hosszan nem érdemes értekezni a filmről. Én remekül szórakoztam a dumákon (inkább azokon, mert szerencsére hanyagolták az erőltettet szituációkat). Szóval, megnézése ajánlott, kikapcsolódás elég jó, csak ne akard előre leírni.

70%