Már eleve félek, ha Nicolas Cage mostanában színészkedésre adja a fejét, amit mostanában egyre sűrűbben meg is tesz, amivel sikerült neki olyan mélyre ásnia magát a szememben, hogy onnan már nagyot kell dobbantania, hogy megint komolyan vehető legyen. Na és, mi a helyzet ezzel a filmmel. Nos, meglepődve kellet tapasztalnom, hogy nézhető, sőt maga nagyon egyszerű módján jó thriller.

Lássuk gyorsan a történetet. Nick Gerard (Nicolas Cage) és felesége élik minden napjaikat, mikor az asszonyt egy idegen összeveri, megerőszakolja, a nagyon dühös férj pedig gondolatban párszor eltervezte hogyan fogja a tettest elkapni, azonban neki nem sok eszköze van ehhez. Ekkor bukkan fel egy idegen, aki vázolja neki, hogy majd ők elintézik helyette a fickót, de cserébe, ha kérik, néhány szívességet meg kell tennie. Nick némi húzza-vonna után belemegy a játékba, ami rá nézve a későbbikben nem várt következménnyel jár, ugyanis nem olyan egyszerű ebből a játékból kiszállni, ha egyszer belekerültél a rendszerbe. 

A film nem mond semmi újat, de sikerül végig fent tartani az érdeklődést, ami abban merül ki, hogy kíváncsi voltam, mégis hogy lehet egy ilyen slamasztikábból kikeveredni. Tehát a történet nem bonyolult, csordogál előre, Nick Gerard egyre jobban próbál ellenállni, ekkor döbben rá, hogy ezt bizony elcseszte, mert ezek a fiuk nem szarral gurigáznak, nem élég azt mondania: bocsi, most ezt nem? 

Azt márt írtam, hogy Nic Cage nem tud leállni, ha elétolnak egy forgatókönyvet, ő rögtön bólint egyet, részéről mehet a buli. Nem ez lesz élete legjobb szerepe, de nem is a legrosszabb. Szerepel még a filmben Guy Pearce, aki idén jelenkezet a Lockout-l, ami rém gyenge akció film, úgyhogy most ezzel javított nálam egy kicsit.

A bosszú jogán értékelés:

Nem ez lesz életed legjobb thrillerre, de egy délután be lehet próbálni, legfeljebb itt leszek, akin el lehet verni a port. 60%.

Ez az a film ami jól indult, de a végére nagyon elfogyott.

A történet szerint Irakban kezdünk, ahol egy katona (Zac Efron) harci mezőn meglát egy képet, oda megy, felveszi, közben azt a helyet, ahol állt rakéta támadás éri, így közről-végről de a kép megmentette az életét. A képen egy lány található, akiről semmit nem tud, ezért elhatározza, hogy megkeresi és megköszöni neki, hogy megmentette az életét. Innen sztori kitalálható, minden kliséjével együtt.

Zac Efron mint színész még mindig küzd némi hiányosságokkal, de azt kell hogy mondja, ezek alapján kezdi talán kinőni a tini fiús vonalat, de azért még messze van egy komoly férfias szereptől. Mert a probléma, hogy katonát játszik, aki nagyon kemény, de ez valahogy nem jött át, meg persze a nővel való viszonyát is megrontotta, mert olybá tűnt, mintha gyerek-anya párost láttam volna egymásba gabalyodni.

A film összességében nincs rosszul összerakva, jó, ne várjunk valami eget rengető minőséget, én csak abból indulok ki, hogy sokkal rosszabbra számítottam, de szerencsére nem éreztem, hogy elvesztegetem az életemből másfél órát. A film nézhető, persze annak nem nagyon, aki Zac látványától is epe ömlést kap.

Szerencsecsillag értékelés:

Nos, ilyenkor szoktak jönni egy filmes közhellyel: egyszer nézhető. Nem bonyolult a történet, agyalni sem kell sokat rajta, a nő-férfi kapcsolat kicsit furcsa lehet, de ez már leírtam miért, plusz még a filmnek a fényképezés sem vészes, úgyhogy egy 60%-t adok neki, ami testvérek között is egy igazságos felállás lenne.

Azt nem tudom, hogy most sírjak-e, vagy nevesek - nem erre számítottam. A film nem rossz, sőt ha jót akarunk nevetni, akkor még be is vállalhatjuk, csak mégis egy horrorral lenne dolgunk, vagy jobban mondva én hittem ezt, pedig nem csak erről van szó. A film végül vicces is, aprítás is van, de szerencsére nem komolyan véve, és ez is menti meg az egész produkciót.

A történetről nem szabad sokat elárulni, mert akkor még az a kis izgalom elszáll ízibe, úgyhogy csak annyi elmondok, hogy pár fiatal elmegy egy faházhoz táborozni, ahol ugye történek olyan dolgok, amik az életükkel összeegyeztethetetlen. Azért ne gondoljuk, hogy ilyen faék egyszerűség jellemzi az egészet, megvan egy kicsit azért bolondítva a történet, ami folyik egyenesen a semmibe, de annyi baj legyen. 

A forgatókönyvet is ide citáljam, annyit azért érdemes tudni róla, hogy meglepődve tapasztaltam, hogy vannak rendesen utalások ide-oda, amit természetesen meghagyok a nézőnek, hogy mindegy egyes mozzanatot felfedezzen magának. 

Színészi játékot ne várjuk, rém gyenge, még szerencse, hogy ez itt nem volt követelmény. Ha biztos ismerőssel akar az ember találkozni, akkor talán Chris Hemsworth (Thor) tudom megemlíteni.

Vadászlak az erdőben értékelés:

Mivel semmilyen előismeretem nem volt a filmmel kapcsolatban, így elsőre nagyon nem ezt vártam, de végül is nem bántam meg, hogy rászántam azt a másfél órát. Nagyban nem változott a véleményem a mostani horrorokról, de szerencsére nem is romlott, így egy 70%-t tudok rá adni, de azt megérdemelten.

Ez a film borzasztó. Az kiderült már ez első pár percben, hogy a célközönség nem én vagyok, hanem éntőlem sokkal, de sokkal fiatalabb korosztály. Próbáltam olyan szemmel nézni és arra az elhatározásra jutottam, egye-fenne, mégsem oly rossz ez, csak jól kell hozzá állni.

A történet benne van a címben, utazás a rejtélyes szigetre. A kaland nem tartalmaz különösebb izgalmakat, néha elcsodálkoztam, hogy mi lenne ha tényleg lenne egy olyan világ, ahol a pont fordítva van minden, ami nálunk kicsi, az ott nagy, ami ott nagy az itt kicsi, vagy ilyesmi. Szóval van egy varázsa a szigetnek, ahol még élni is lehetne, persze csak ha éppen nem akar elsüllyedni. 

Nos, ami jó lehet a filmben, hogy legalább komolyan egyáltalán nem veszi magát, így eleresztenek a egy-két jó egysorosokat, ami ha nem is hangosan, de egy isteneset lehet kacarászni. Plusz, vannak olyan jelenetek (a csaj meghódítása három lépésben) ami felüdülés a többi giccses, majdhogynem kínos jelenetek között. 

A főszerepet Dwayne Johnson bízták, akiről annyit érdemes tudni, hogy minél jobban telik az idő, annál nagyobb darab lesz, viszont ehhez színészi tehetség nem párosul, sajnos. Nos, aki még valamilyen szinten érdekes, ismertebb név lehet, Vanesa Anna Hudgens. Jaj, istenem, nem tudjuk, hogy kicsoda? High School Musical? Na, talán, aha, igen, pontosan az a csaj. Na, miután ez megfejtettük, még megemlítem, hogy Michael Caine is tiszteletét teszi a produkcióban. 

Utazás a rejtélyes szigetre értékelés:

Ha gyorsan akarom verdiktet elmondani, akkor az elején már megemlítettem, a cél korosztály nem én vagyok, ezt a filmet gyerekkel, vagy örök gyerekek fogja isten igazából élvezni, ezért én eme magvas boldogság szeleteket az életükből nem akarom elvenni azzal, hogy alacsony értékelésemmel elriasztom őket, így erős késztetés ellenére, egy gyenge, de annál jobban kinéző 60%-t adok rá. 

Aki szeplőtlen az akciófilmek világában, annak a film még izgalmas is lehet, mármint történetileg. Nekem pedig maradtak az akció jelentek, de ahogy lenni szokott mostanság, itt sem volt minden a helyén. Egy fotó és rögtön a lényegre térek.

Nos, a történet hihetetlen sablonosága okánt, nem is igazán van kedvem ezen részt kifejteni, de hogy mégis kébe legyen a tisztelt olvasó, elmondom, hogy a film jó nagy részében a konspiráció játszik főbb szerepet, megspékelve némi akcióval, nem rossz párbeszédekkel, meg persze Dél-Afrikát ki ne felejtsem, mert ugye, ott játszódik a film.

Ami isten igazából megölte, kivégezte a filmet, az a operatőr munkája. Ma az a trendi, hogy a kamera rágatásával néző guta ütés állapotába kerüljön és véletlenül se lásson semmit a filmből. Itt sem volt ez másként. Nekem kellet összerakni a képkockákat, mert néha már nem tudtam hol tartunk, ki halt meg, ki élte tul, és hogy merre az arra? Szóval, mivel a stilust én speciel nagyon nem komálom, söt egyenesen rühelem, ennél fogva a film végig nézése felért egy kisebb agykárosodással.

Végül mégis erőt vettem magamon, végignéztem, mert ugye a színészek (Denzel Washington, Ryan Reynolds) nem játszottak rosszul, a jelentek meg pörögtek, volt benne craft, néhány helyszín kifejezetten tetszet (bodéváros). A történetel meg nem igazán foglalkoztam, mert amit el lehetett kliséként sütni ebben a filmben, az elő is fordult. A főleg a filmnek a vége, ami annyira kiszámítható volt, ja, és persze az is, hogy ki gonosz ebben a játékban. 

Védhetetlen értékelés:

A film nálam a kamerás emberen ment el - de ez legyen az én egyéni rigojám, ettől még másoknak bejühet ez a árcomba tolnak mindent minél több képkockát generálva. Végül is nem olyan rossz, egy közepesnél kicsivel jobb iparosmunka, habár nem a legjobb zenei aláfestésel. A filmre végül osztva-szorozva nem tudok egy gyenge 60%-nál többet adni.

Ne félj a sötétben! Mondja a filmnek a címe. Nem féltem a sötétben, pedig elég későn volt mikor neki kezdtem, volt is bennem egy kis félsz, de hamar szertefoszlott. Ugyanis ez az alkotás a horror filmek állatorvosi lova. Elő példája annak, hogy ne készíts horrort. Persze az előzőleg nyomott marketing szépen magasra helyezte az elvárást, így persze, hogy csalódást lett. Kép után folytatom.

Először legyünk túl a kötelezőn. A történetben már az elején nem bíztam, mert nyilván nem most fognak valami magasröptű ötletel előállni, így ezen nem vérzett el a film nálam. Szóval, a sztori egy ház körül sürög-forog, ahol is a pincében, itt is a kémény mélyén élnek a szörnyecskék, akik valami oknál fogva, csak akkor nyugszanak meg, ha kisgyerekek fogait megszerzik, megeszik, ha ez nincs, idegesek lesznek. Pont. Nem taglalom tovább. Értelem semmi nincs benne, úgy hogy ezen lépjünk is túl. Kezdődik a film, meghal a ház lakója, pár évvel később, jön az új család, új emberek, új fogak, főleg a kislány az érdekes, hisz a kis "fogtündérek" minden áron vele akartak barátkozni.

Elején a filmnek azt mondtam, eddig jól kezdődig, van hangulat, jó lesz ez. Aztán valami történ, eltelt fél óra, még csak suttogásokat lehet hallani, vizuálisan semmi. Már majdnem eltelt egy óra, mikor már tényleg kezdtem magam unni, sörűn szürcsöltem a maga mellé helyezett szívószálas üdítőmet, mikor felszisszenek, leeset a mobilom, mondom: "A  fenébe, még ez is". A film eközben: nem figyeltem három másodpercre, és pont most kellet volna megijedni, miközben erős izgalmi állapotban  - gondoltam elromlott - vettem fel a telefonomat.

Jó, egye fene, hát erről lemaradtam, de nem tekerem vissza, mert a java még mindig hátra van, a folyadék meg fogy, haladjunk.

Nem történik semmi, mindjárt vége a filmnek, és még egy tisztességes frászt sem tudtak rám hozni. Ezek izzék még mindig barátkozni akarnak. Közben a folyadék is elfogyott. Most el kell mennem hozni újat. Dilemma: hagyjam a filmet menni, vagy ne. Na jó, megállítom, hát ha lemaradok valamiről. Szerintetek? Halál unalmas. Ezek csak folyton barátkozni akarnak, állítólag nagyon szeretik a fogakat, de eddig egyet sem ettek meg, várjunk csak, ja, de egyet igen, azért valami érmét adtak, miért is, elmondták, fenébe, nem figyelek, aham, mert ez így szokták. Várjunk csak, de honnan vették az érmét, ki tudja, én nem.

Na végre, utolsó tízperc, eltört az első láb, na, végre valakit fejbe vágtak, előkerült egy, egy olló. Hú de izgalmas, már félek egy kicsit. Ne, mi, már, vége is van. Fene egye meg, most is elment az életemből másfél óra. Egy rohadt fogat nem ettek meg tisztességesen ezek a nagyra nőtt denevérrel pároztatott patkányok.

Komolyan mondom, a mostani horrorokkal az a baj, hogy óvodásoknak készül. Ez is. Hiába vannak a szörnyek szépen kidolgozva, hiába fényképezték jól a filmet, ha nem történik benne semmi, így egyhangú, túlságosan a steril, magyarul unalmas. Nincs mitől tartani, igazan csak egyszer próbáltak megijeszteni, de a összes többi percben helyben járás jellemezte az egész filmet. És a vége sem valami rózsás, de ez már egy másik történet.

A filmben Katie "Cruise" Holmes és Guy Pearce játsszák a főszerepet. Nos, mindketten tisztességes iparos munkát végeznek, kötelező letudva, gázsi felvéve, de jószerével nem tesznek sok mindent hozzá a produkcióhoz.

Még ami érdekes lehet, hogy az egészet Guillermo Del Toro (Hellboy) felügyelte, ezért is gondolták sokan, hogy ereszd el a hajam lesz itt, de hát nagyon nem, mert úgy tűnik, hogy szabad kezet adott az Troy Nixey-nek, akinek ez az első említésre érdemes munkája. Van még mit tanulni.

Ne félj a sötétben! értékelés:

Az gondolom lejön, hogy többet vártam, de főleg ezt nem, nem ilyet, valami frissebbet, kevesebb klisét, több eredetiséget. Ebből nem kaptam semmit, az eredmény 50%-ra elég.

Nos, mit lehet erről a filmről elmondani, elöljáróban mindenképp azt, hogy nyilván nem rossz, sőt az ilyen szirupos filmek között simán elsőosztályúnak mondható, úgy hogy, így az elején leírhatom, hogy esti szórakozásnak adja magát, a többit meg a kép után kitárgyaljuk.

A történet rém egyszerű. Ott indulunk, hogy Benjamin Mee felesége meghalt, a család próbál kilábalni a tragédiából. Nem egyszerű, Benjamin nem képes elengedni a feleséget, ráadásul a rámaradt két gyerekkel is meg kell birkóznia. Majd egy nap elhatározza, hogy most már ebből elég, változtatni kel, új élet majd mindent megold. Az új élethez természetesen környezet változás szükséges, amit egy lerobban állatkert vásárlás testesít meg.

A film nyilván hatásvadász, hisz az érzelmeinkkel játszik, hol boldogan nevetünk, hol lesz olyan is, mikor az olyan lelkületűeknek is kielégíti az igényét, akik szeretnek pityeregni. Megmondom őszintén az ilyen érzelmekre játszó filmek nem igazán a zsánereim, de itt szerencsére nem vitték túlzásban, hanem maradtak egy arany közép úton, amit jól sikerült bejárni. 

A két főszereplő elviszi a hátán a filmet. Jól oldották meg feladatukat. Matt Damon új szerepben láthatjuk, hisz nem játszott még apát, de különösebben drámában sem igazán csillantotta meg a tehetségét. Női vonalt Scarlett Johanson erősíti, aki most szinte smink nélkül szép, ami külön plusz pont. És nyilván nem fogom kihagyni Ellen Fanninget sem, aki a vidéki szeleburdi lányt is tökéletesen megformálta. 

Ha valakinek mind ez egyáltalán nem érdekel, akkor is érdemes megnézni, hisz a film gyönyörűen van fényképezve, és nem maradhatnak ki az állatbarátok sem, hisz azokból itt nem lesz hiány.

Igazi kaland értékelés: 

A végső verdict meglehetősen pozitív kicsengésű, akik szeretik a drámákat, nagyon kicsit vicces formában tálalva, akkor azoknak simán nézhető. A filmre egyébként egy 80%-t dobok, ami megérdemelten megy rá. 

Tényleg nem akartam ezzel kezdeni, de már a magyarok többször bebizonyították, hogy ha cím adásról van szó egész egyszerűen nem megy ez nekünk. A Young Adult-ból Pszichoszingli. Úristen, mi ez a förmedvény. Ki ad ki ilyen fordítást a kezéből, és főleg, ki mondta ki a végső szót, hogy ez jó. No de mindegy, koncentráljunk a filmre. 

Maga a film milyen volt? Hát, közepes. Jason Reitman rendezte, akiről annyit illik tudni, hogy a Juno-val alkotott már jót is, itt viszont nem igazán találta el a fonalat. Simán nézhető, főleg az eleje, a közepénél viszont már érződik, hogy a történet olyan amilyen, belesüpped a klisé mocsarába, kár érte. 

Nos, ha már itt tartunk, akkor lássuk, hogy miről is szol a fáma. Mavis Gray egy sikeres író, aki könyveket ír fiatal felnőtteknek. Ő az aki felvállalta, hogy eltávolodik a régi életétől (az unalmas várostól, emberektől), elmegy a nagyvárosba, ahol férjhez ment, azonban kezdeti sikerek után a dédelgetett álmoknak fuccs lett, az élet összességeben szar, elrepült mellette, a házassága is tönkrement, meg persze ő maga is. Elhatározza, hogy vissza tér szülővárosába, a régi életébe, a régi barátjához, akivel felmelegítheti a ezeréves kapcsolatukat és talán újra megtalálhatja a boldogságot. A bökkenő, hogy a férfinak felesége és gyereke van, de hát ez nem lehet akadály egy olyan embernek, aki a boldogságot hírből sem ismeri, vissza kapja ő még a régi szerelmét. 

A fő karaktert Charlize Theron hozza néhol jó, néhol nem annyira jól. Mert volt ő már ennél sokkal jobb, főleg, mikor lerobban nőt (A rém) kellet játszani. Itt is végül is ezt csinálja, csak nem annyira hitelesen. Olyan karaktert formál meg, aki régen a gimnáziumi évek alatt az unalmas helyiek között volt a helyi vagány, ő volt aki fogta magát, elhagyta ezt a posványos közege, és mikor vissza jött, még most is őt csodálják. Csak erről tudomást sem vesz, pusztító életet él, ráadásul az írói karrierje is vakvágányra kerül.

Isten igazából nem lenne olyan rossz film, csak valahogy nem érzem olyan drámainak a helyzetet, nem igazán éreztem a film egy részénél sem azt a hihetetlen nagy morális dilemmákat. Valahogy nem volt elég mélysége a történetnek. Ami megmarat Theron néhány jó beszólása, meg egy-két kínosan humoros jelenet. És ennyi. 

Young Adult értékelés: 

Nos, ilyen film nem is lehet egyébként istenigazából jó, mert boldog nem igazán lesz az ember miután végignézte, viszont egy 60% megy rá simán, de az is inkább Theron miatt van, többi nem igazán kötött le, őszintén szólva.

Azt kell, hogy mondjam a film maga módján teljesen vállalható, sőt, megkockáztatom, hogy szórakoztató, ami nem kis eredmény egy olyan filmtől, ami lehetett volna nagyon rossz is. Főleg rosszabb, mint az eredeti.

A történet fonalát ott vesszük fel, mikor egy amerikai kis városban néhány fiatal meghal, és a helyi tanács tagjai megtiltják a szórakozást, azon belül is főleg a táncot, ami a fiatalok körében mondani sem kell, nem okoz nagy örömet. Így elbujdokolva, titokban kell a szórakozás táncot nevező formáját végezni. Miután e szigorú törvények már-már éket ütöttek a helyiek fejében, akkor érkezik Ren McCormack nagyvárosi ficsúr, akinek az ilyen törvények több mint nevetséges, így hát elindul a "lázongás" minden és mindenki ellen.

A legjobban a filmnek a hangulat fogott meg, a zene és a tánc, ami ugyan nem egy Step up minőség, de a vidéki zenére nyomott lépések tejesen jól működnek és már-már nekem is kedvem lett a végére ropni egy kicsit. Az egészhez pedig hozzátesz a felhígított amerikai kisvárosi country hangulat.

Footloose értékelés:

A filmet merem ajánlani, másfél óra szórakozásnak jó, noha banális sztori (tiltott tánc 2012-ben kicsit viccesen hat), de a hangulat elviszi a hátán a filmet, így egy 80%-t simán megér.

A tovább mögött egy bónusz kép.

Mit is mondhatnék, vártam ezt a filmet nagyon, és miután különösebb csalódás nem ért, ezért már megérte megnézni. Azt kell hogy mondjam, Liam Neeson tökösebb mint valaha, mondjuk ezt már bizonyította a Taken-ben elég rendesen. Természetesen a The Grey-ben sem okoz csalódást. Csak súgva jegyzem meg, hogy a film nélküle fele olyan jó se lenne.

A történet egy olajfuró csaptról szól, akik épp a fagyos-didergő Alaszka felé repülnek, mikor a gépük a hoviharban lezuhan, ezzel kezdetét veszi az elemekkel és a természtel a küzdelem, aminek a vége megjósolhatatlan.

Ami eladja a filmet, hogy a túlélők minden reménytelenséggel szemben is, de megpróbálják felvenni a harcok a farkasokkal, mert az ember élni akar, még ha lehetetlen helyzetbe is kerül. A farkasok nem szerepelnek sokat a vásznon, de remekül voltak adagolva a feszültségek, volt hogy alig lehetett látni őket, csak a hangok, a fogcsikorgatás, és a sötétben a két világító számpárokkal néztek szembe a túlélők. Nem szabad elfelejteni, hogy a táj, a hideg, a sivalkodó szél, mind ez egyveleget alkot, hogy az ember egy idő után már-már együtt legyen azzal a maroknyi emberrel, akikről tudni lehet, hogy a helyzetük több mint kilátástalan, a biztos halál vár rajuk.

De akkor mi a gyenge pontja a filmnek? 

A játék idő. Feleslegesen volt ez két óra. Egy másfél órában le kellet volna tudni az egészet, sok volt a lelkizés. A töltelék karakterekről csak csipegetve tudunk meg a motivációkat, ami semmire nem volt elég, főleg nem arra, hogy valami szimpátia kialakuljon a nézőbben és ezáltal sajnálja a halálukat.

Csak egy mondat a végéről, ami szintén felemás lett. Jó, tudom, néhéz úgy befejezni a filmet, hogy mindenkinek jó legyen, meg ezt nem is lehetett értelmesen. Így viszont úgy érzem a film után, hogy igazából se eleje, de vége sem igazán volt.

Nos, a színészek közül ugye már Liam Neesen mindenképp meg kell említeni, mert kitűnően adja el a karaktert. Néhány flashbackel próbálják mélyíteni a motivációját, amit szerencsére nem vittek túlzásban. Van néhány erős jelenete, ahol elhiszed neki, hogy szar a helyzet, ebből kiut nem nagyon van, úgyhogy remény és Isten ide kevés, felkel venni a kesztyűt, másként nem megy. A többiek csak tényleg azért vannak, hogy teljen az idő a párbeszédekkel, meg persze meghalni, mi másért.

The Grey értékelés:

Nos, a film nem váltja meg a világot, de egyszer mindenképp kötelező megnézni, főleg Neeson játéka miatt. Gondolkodtam ponton, de egy nem túl erős 80%-t adok neki, mert mostanában nem sok hasonló filmet láttam, meg egyébként is Alaszkát szeretem, ami nálam nyilván plusz pont.