Tejes megrökönyödve olvasom, hogy ez aztán a vígjáték, meg azt is, hogy nem is olyan jó, mi nem jó, egyenesen vállalhatatlan. Azt kell, hogy mondjam, mind a két véleményben van némi igazság, de hogy melyik az igaz, a kép után utána járunk.

Nézzük először a történetet: négy fiatal, egy esküvő, a problémák tárháza, amik egy birkában csúcsosodnak ki teljes mértékben. Nos, kb erről szól a film, meg a poén hegyek többsége, ami alpári, megbotránkoztató és erre még undorító is, de simán lehet rajta viháncolni, természetesen módjával. A négy fiatal közül a legnormálisabb megismert egy ausztrál lányt és a rövid ismertség után össze is házasodnak. Így a négy jó barát - a drogos, a kis Hitler, a hőszerelmes - elindulnak a haverjuk legnagyobb napjára, az esküvőre. Perszer egy kis kitérő ott, egy kis legénybúcsú amott, az após szent birkája máris óriási láncreakciót indukál a barátok és a násznép között. 

A film nagyon beteg, mondjuk ebből kifolyólag nem is mindenkinek jönnek be a morbid humor eme formái, így korlátozottan merem ajánlani. Személy szerint nem szórakoztam rosszul. Nem az a fetrengős humort nyomó valami (mondjuk meglehet, hogy valakinél igen), nem is a visszafogottság jellemzi, de voltak pillanatok a filmben, mikor rendesen röhögtem a srácok hülyeségein. Tele van az egész csavarlazítós jelenetekkel, szövegekkel, néhol még párbeszédekkel is, ezért meg is lepődhetem magamon, hogy ennyire lekötött az egész.

Harmadnaposok értékelés:

Nyilván nem az évtized vígjátéka, de egyszer meglehet nézni, persze, aki bírja a morbid humort. Szerintem nem rossz film, lehet rajta röhögni, ezért egy 70%-ra gondoltam.

A Total Recallel az a baj, hogy nem remakeként kellet volna marketingelni, hanem egy olyan filmként, aminek semmi köze az Arnold Scharzenegger féle eredeti változathoz, akkor talán egy kis siker ki is nézett volna, így viszont, hogy "van mihez hasonlítani" nagyon kilóg az a bizonyos.

A film története valami olyan, amit nem nehéz megérteni, mégis sikerült annyira hülyén előadni, hogy még mindig fáj a fejem a zagyvaságtól. Össze-vissza random hülyeségek egymásra dobálásából jött az ki, hogy Doug Quaid / Hauser valami nagyon kemény kém, akinek volt valamilyen küldetése, ami befuccsol (vagy nem, kinek hogy), ezért elveszik az emlékeit, adnak neki újat. De az emlékek álmok formájába fel-fel bukkan, ezért az állfelesége le akarja puffantani a konyhában. Nem mondok többet, mert aki addig nem látta, annak nehogy eláruljak valami lényeges információt, mert még az kis élmény is elvész.

A probléma továbbá, hogy a forgatókönyv egyáltalán nem tartalmaz értékelhető párbeszédet, sekélyes hülyeségek hagyják el a színészek száját (főleg a lázadók főnökét). A jelenetek minőségi is hagy némi kivetni valót maga után, mert néhol tényleg nagyon látszott a CGI, bár ez lett volna a legnagyobb baj. Színészek megkapták a gázsit, ennek örültek, viszont a munka nyűgjeit nem igazán vették a vállunkra, talán Colin Farrelről hitem el a kémes mesét, de Kate Backinsale a latexet lecserélte farmere, de ugyan azt csinálja mint vámpírként és Jessica Biel is szájtátva enyelgi végig az egészet. 

Az emlékmás értékelés:

Kezdetekben mikor néztem az elős trailert sokkal jobb filmre számítottam. Azt gondoltam, hogy remaként nem fogja megütni az eredetit, de azért némi minőséget elvárt az ember. Külön sci-fi akcióként egynek elment, de hogy örök klasszikus nem lesz az biztos. 

Nem is olyan rég azon gondolkodtam, hogy mi lenne az az akció film amit feltétlenül megéri előkapni a porosodó polcról. Egy gyors mozdulattal fújtam egyet a por lepte dvd borítón, nem is haboztam tovább, dugtam is be az lejátszóba, had szóljon. Nyert az igény, végre egy jó akció filmre vágytam, mert mostanában már sok képregény feldolgozástól az ember gyomra kezd görcsbe rándulni. Talán túlzások nélkül állítható, hogy az elmúlt évtized egyik legjobb akció filmje. Az Áll/Arc kemény férfias film, kemény csávókkal, tökös akcióval.

Van olyan aki nem tudja, ismeri a történet? Igen, gyorsan szégyellje össze-vissza magát. Na, jó nem kell ezért kolostorba vonulni, nem olyan nagy bűn ez, könnyen orvosolható. Azoknak akik elmulasztották volna e remek darabot megnézne, elmondom, hogy a történet hihetetlenül gyenge. Ebben az égadta egy világon semmi logika, semmi valóság, semmi említésre méltó nincs. Szóval a sztori miatt aggódok megnyugodhatnak, mert rossz. Bűn rossz. Nem rugózom tovább rajta, haladjunk. Szóval van a rossz, és igen, nem trafálsz mellé, van még a jó. Egyik a zsaru, a másik meg profi gyilkos. Nem komázzák egymást, nagyon nem. Egy szép napon a sors úgy hozza, hogy arcbőrt (ne csodálkozz, nem tévedés) cserélnek (igen itt pofám nekem is leszakadt), a jóból rossz lett, rosszból pedig jó. Tudom, bonyolult, de valahogy mégis rém egyszerű is. 

Az látható, hogy nem a történet miatt mondtam, hogy ez a film az elmúlt évtized egyik, ha nem a legjobb akció filmje. Ami mégis arra predesztinálja, hogy ilyen titulussal dobálózzak, az nem más, mint az akció jelenetek minőség, ami még manapság is megállja helyét. Remek lassításokkal adja tudtunkra, hogy itt többről van szó, mint egyszer nézhető tucat filmről. Mivel a snittek olyan mértékű lassúsága lehetővé teszi, hogy az robbanások, a közelharcok minden szegletét alaposan megvizsgálva tudjunk egy isteneset csettinteni és olyan magvas gondolatokat fogalmazni, hogy manapság, a huszonegyedig században miért nincsenek ilyen filmek? Ami még fontosabb, hogy miért is nincs rá igény. Helyette burjánzik a vámpír szerelemek, pfuj.

Mi emeli még az akció filmek panteonjának csúcsára?

Keresve sem találhatok volna jobb páros a vászonra, mint John Travolta és Nicolas Cage. Manapság jobb napokat is megélt színészek, akkor még színészi pályájuk csúcsán hozták ki magukból a legjobbat. Nos, nem ment volna nekik ez a remek teljesítmény John Woo rendező nélkül, aki megalkotta a lassítás művészetét, amit nagyon is jól tett. 

Eddigiekből is láthatjuk, hogy a film nem piskóta. Amit még mindenképpen érdemes megemlíteni, hogy Hans Zimmer zenei aláfestése kitűnő példája annak, hogyan lehet egy jelenetet még annál is jobbá tenni, mint ami valójában lenne. Remekül simul a filmbe a zene, és mikor felállsz végen olyan tökösnek érzed megad, hogy a legnagyobb kemény csávót is széjjelfejelnéd minden gond nélkül. Csak meg ne csináld, mert annak biztos nyolc napon túl gyógyuló sérülés lenne az eredménye, meg szívó szálal kapnád a levest, ami kerülendő.

Az értékelés ellőt hallgassunk egy kis soundtracket:

Ál/Arc értékelés:

Nem tudom ki hogy van vele, de én ma nagyon is hiányolok egy ilyen akció filmet. John Woo nem tudom mit csinál, de össze ebrudálhatna egy díszes társaságot megint és rendezhetne megint egy ilyet, mert az nem kicsit tetszene, még most is. Simán megy rá a 90%, ami csak azért nem száz százalék, mert ugye a történet nem acélos, minden más viszont több, mint remek. 

Teddy maci a málnásban. A film kegyetlen lett. Csak nem jó értelemben. Mivel sikeres lett, gondolom lesz valami hasonló elvetemült folytatás, mert az valami hihetetlen gagyi. Ettől függetlenül röhögtem rajta. Emberek nem hiszem el, de annyira szürreális, nem e-világi, hogy valaki egy macival éljen együtt, hogy azt kell mondjam a film végül is vicces.

Nos, a történet benne van a bekezdésben, úgy hogy most ezen részt nem feszegetném tovább, viszont arról mindenképp szeretnék szólni, hogy alap esetben, az olyan filmeket, amik tele van altesti poénokkal, és trágárkodással, azt nem nagyon szoktam komálni. Itt is zörgött a léc, de valahogy elfogatható mértékben volt jelen, még akkor is, ha néhol nem kellet volna ennyire erőltetni.

Két főszereplőt még mindenképp ide vésem. Mark Wahlberg, aki nekem annyira nem szimpatikus, mint színész, nem tudnám megmondani miért. Itt nem játszott rosszul, mondjuk megerőltetnie sem kellet magát. Mila Kunis meg nem lehet nem szeretni, bár ugye ő az aki minden filmben szinte ugyan az hozza, de azt nagyon - jól mutat a vásznon. Azt még nem tudtam eldönteni, hogy a színészethez, mint mesterséghez mennyire ért, de annyi baj legyen. Majd elfejtettem, a fő-fő szereplőt, az animált Tedet, aki ossza az észt, mindent tud a csajokról és meg is csinálja őket, plusz állandóan be van szíva-lőve, úgyhogy az élet szép, nem igaz. Ja és ő a legkirályabb sztár, mert ő az a maci, aki egy gyerek kívánsága okán életre kelt, így simán közlekedik az utcán, talk showban szerepel és munkát is vállal, bár azt csak kényszerből.

Ted értékelés:

Nos, a film vállalható, viszont a trágárkodást és a fingás továbbra sem jön be, mint humor forrás. Ötlet viszont kreatív, még ha filmként nem minden momentumában állja meg a helyét, közről-végről elvoltam vele, főleg azért is, mert mostanában nem igen láttam jó vígjátékot, úgyhogy egy 70%-t rá dobok, de többet nem.

Úgy kellett ez, mint egy falat kenyér. Mivel jó akciófilmet keresve is igen nehezen lehet manapság találni, néha ugyan felbukkan egy-kettő, de az vagy eljut az emberhez vagy nem. Itt van rögtön a Safe, amiről nyilván nem sokat hallottunk, maximum belebotlik az ember, velem is ez történet. Kép után jobban utána járunk, miért ez a legjobb akció film, amit valaha láttam.

Na, jó van, csak vicceltem, el ne higgye már senki, hogy ez a legjobb akciófilm. A története olyan klisé, hogy ahhoz a Mount Everest kis dobocska a síkságon. Kilométeres nemtörődömség, lustaság közepette dobták össze a scriptet, nagyon béna lepecseléssel, mandarinul hablatyoló kínaiak szerepeletetésével akarják eladni a történet hülyeségeit. 

Miről szól a film? Egy kínai kis csajról, akit a helyi kínai maffia vezér elrabol, mert a lány nagyon jó, mit nagyon jó, egyenesen jobb memóriája van, mint egy számítógépnek. Ennyi. Elviszik Amerikába, ahol feltűnnek az oroszok, mert ők is a csajt akarják, ugyan ezen ok miatt. Itt jön a képbe Jasen Statham, aki jól megmenti. 

Nagyon nehezen indul be a film. Az első húsz percben olyan nyögvenyelősen haladunk előre, hogy komolyan elgondolkodtam abba hagyom az egészet. Mert valahogy nem érdekel a kínai lány nyomorúságos élete, én akciót akarok nézni, nem drámát. Szerencsére ezen gyorsan túljutott a film, rögtön tértünk is lényegre, eltört az első csigolya. És innentől kezdve Stetham megmutatja a kínaiknak, az oroszoknak, miként kell módszeresen meghalniuk. A film végig pörög, a rossz arcok hullnak, mint a legyek, nem aprózzák el a könyörtelen arcul csapásokat, nyak és tüdő rúgásokat sem. Azonban van némi probléma.

Tényleg, tudom, innen ezen a felületen nem tudom megértetni a mostani rendező/operatőr párossal, hogy ne rágassátok a kamerát, könyörgök. Az ember az agybaj kapja el, mikor nekem kell összerakni mi lett volna ott abban a jelenetben. Nem fülcimpát akaratok látni, de nem ám. Én az egész snittet akarom, értitek! A kamera rángatás leszámítván, voltak azért érdekes megoldások, látszott nem nagy költségvetés ellenére a lehetőséghez mérten próbálkoznak valami pluszt belerakni a jelenetekbe. 

Ami viszont tényleg nagyon nem tetszett - a vége. Olyan mintha kapcsoltak volna, ácsi, elértük a másfél órát, ennél több nem fér bele, a végén a fő gonoszt letudjuk gyorsan, le is tudták, és jöhet is vége főcím. Nagyon sajnálom, ott egy kemény bunyót vártam, oly régi módisan, mikor a jó-és a rossz összecsap, de nem. Miért?!

A biztonság záloga értékelés: 

Mivel mostanság ilyen filmet az ember nem igen lát, hiánypontlásként érdemes megnézni. Ezért 70%-t simán rádobok. 

Szakmád szerint csak beszélnek, meggyőznöd kell mindenkit és mi történne, ha egyszer a kertedben nőne egy fa, minden egyes kimondott szónál lehullna egy falevél, minden egyes levél után közelebb kerülsz a saját halálodhoz. Nagyjából ennyi lenne Eddie Murphy legújabb filmjének a története, ami nagyon bugyuta, nagyon nem nekem való, de a film még sem rossz.

Nem azt mondom, hogy felhőtlen az örömöm, Murphy mostanság nem hassít Hollywood csillagos egén, magyarul elvállal mindent amiben röhögcsélhet egy kicsit. Ez a filmje is inkább készült egy jó nagy családnak, akik körbe ülik a tévét és talán a gyerekek még vihognak is rajta egy keveset.

Poénos helyzetek vannak - több kevesebb sikerrel sikerült olyan szintre hozni a filmben, amiken ugyan rekeszizom sérvet nem fog kapni senki, de egy kellemes másfélt órát simán el lehet vele tölteni. 

Ezer szó értékelés:

Nem rossz film, nem is akarom letagadni, hogy simán végignéztem, jól szórakoztam, kicsit meg is lepet. Egy 70%-ot adok rá, de ebben az is benne van, hogy nem volt nagy az elvárás, és mivel megugrotta a minimum, ez a ponton is meglátszik.

Mindig is mondtam, hogy jó filmhez nem sok pénz kell, hanem egy kiváló rendező, egy csipetnyi kreativitás és már meg is született The Tall Man. A mozi teljes meglepetés, de egyben nagyon elhallgatott film, ami nagy baj, mert aki szereti a krimiket annak majdhogynem kötelező.

800 000 children are reported missing each year in the USA. Most are found withing a few days. 1000 children disappear without leaving a trace...

A történet egy isten háta mögötti amerikai városban játszódik, ahol a gyerekek eltűnnek, elrabolja őket valaki, akit senki nem ismert, el nem tudják képzelni hogy ki lehet az, így az egész város süllyed a mocsokba, persze a munka nélküliség és az alkohol okolható elsősorban. Ez a fajta nyomor nyilván nagy jelentősége lesz a gyerekek eltűnésében. Ennél többet viszont nem szabad elárulnom, mert a történet ugyan nem hoz sok újdonságot, viszont nagyon jól variálják a szálakat, úgyhogy látni kell, és minden világos lesz.

Nos, ha már a sztorival kezdtem, el is mondom gyorsan, hogy a film remek történet vezetéssel húzzák a néző idegeit, mert amikor már azt hiszed, hogy tudod mi folyik itt, tudod kb mi lesz a vége, ki a gonosz, ki a szarkeverő a háttérben, akkor jön egy jó nagy nyakleves a nézőnek, hogy nem úgy van az kérem szépen, le ne lenyugodjál, figyeljél, mert ez nem egy szimpla történet. Szóval, Pascal Laugier rendező remek filmet készített, ami nem nagy költségvetés mellet is tud hozni egy olyan színvonalat, ami előtt meg kell emelni a kalapomat. Tehát a történet csavaros, többször váltunk stílust, többször jön rá a néző a film nézése közben, hogy nem olyan egyszerűen a helyzet, mint ami elsőre le is jött volna.

Másik nagy meglepetés mindenképpen Jessica Beil, aki eddig drámai szerepben nem igazán lehetett látni, így fenntartással kellet kezelnem, hogy fogja ezt a magas labdát lecsapni, de nézz oda, megugrotta, jól játszik, nem azt mondom, hogy nem lehet ennél jobban, de simán elhittem neki mindent, amit a moziban csinált, úgy el kell ismernem nem csak szép, de színészkedni is megtanult út közben. A többiek számomra nem ismertek, de a városi képbe beleilletek. 

Mivel a történet nem a vidámság minta példája, ezért a fényképezés terén lehetett volna egy ordas hibát elkövetni, de szerencsére nem történet meg, mert a szürkés, szinte színtelen sötét megvilágítás nyomasztóan jó atmoszférát kölcsönös ennek a nyomorúságos város képnek és népének, akik valahogy egyre rosszabbul viselik a munka nélküliséget és hogy a gyerekek is eltűnnek egyfolytában.

The Tall Man értékelés: 

Számomra a film nagy meglepetés, nagy meglepetés mert nem csak egy sima krimi, hanem felvet egy adag társadalmi problémát is. Elgondolkodtatta a nézőt, hogy mégis ebben az esetben te mit lépnél, ítélkeznél vagy sem, te is ezt tennéd vagy sem. Szóval én merem ajánlani, szerintem nagy csalódás biztos nem fog érni senkit. Egy erős 80%-t gondoltam adni, és meg is adom simán. 

Na, gratulálok, így kell megvezetni az embert. Nehéz eldöntetni, hogy most jó volt vagy sem, mert az előzetesek alapján nagyon nem ilyenre számítottam, ami meg végül lett az egészből, hát nem tudom. Érzésem szerint a film nagyon megosztó.

A történetet szerint egy kiképzett katonát elárulnak küldetése során, ami neki érhető okokból nem igazán tetszett, megsértődőt na, így bosszúból a volt munkaadójának le fogja nyisszantani a csúnyáját. Ennyi röviden a történet, ami nem meglepően rém unalmas, mert láttam ehhez nagyon hasonlót nem egy-kettőt, viszont mégis vártam, mert azt gondoltam naivan, jó jó, a sztori tudjuk, ismerjük, de az akció miatt csak érdemes lesz megvizsgálni, de nem annyira. 

Az van, hogy a film nagyon lassú, a képi világ old school hatás ad neki, ami meg van támogatva rém gyenge zenével. Lehet hogy ezelőtt tíz-hossz évvel elfogatható volt, de nekem ma ilyen ne nyomjanak már, mert bealszok az egészen. Az vártam, hogy leülök, jön Gina Carano (új, friss, ráadásul nő, amiből manapság nagyon kevés hiteles van akció filmekben) könyörtelenül rendet tesz, ez meg is volt valamilyen szinten, csak gagyin volt csomagolva.

A teljesség igénye nélkül a következő színészek tűnek fel: Michael Fassbender, Channing Tatum, Ewan McGregor, Antonio Banderas, Michael Douglas. A filmet Steven Soderbergh (Ocean's Thirteen) rendezte, aki most érzésem szerint nem tudta eldönteni, hogy milyen akció filmet akar, meg érzésem szerint nem találta el a fonalat a fényképezéssel sem, a film régi vágásúnak akart tűnni a mai korban, de nekem kissé az erőltetett lett így ebben a koncepcióval. 

A bűn hálójában értékelés: 

Ha az egész játékidőt nézzük, akkor meg van az emberben az az érzés, hogy mégsem volt ez olyan rossz. Tehát összességben nem lehet lehúzni a klotyón, hanem adni kell neki egy esélyt, mert biztos vagyok benne, hogy lesz olyan akiknek ez a stílus bejön. Nekem végül nem tetszett annyira, de elfogadom, hogy nem is volt annyira rossz, csak amit mondtam is nem erre számítottam, és talán a csalódásom tárgya ebben merül ki inkább. A filmre egy 60%-t adok, ami szerintem jó pont, és ez betudható annak is, hogy színészileg ugyan Gina nem emelkedik ki, de verekedni azt tud, így hátha a jövőbben fog még szerepelni több akció filmben is.

Elsőre mikor elkezdtem gondolkodni, hogy most mi is legyen a véleményem a filmmel kapcsolatban, arra gondoltam, hogy nem lehet nagyon negatív, mert film a maga módján nem rossz, viszont, ha minden egybe veszünk nem is tökéletes, de hogy mire jutottam végül? A kép után elmondom.

Ellőbb azonban kezdjünk a történettel. Nos, a sztori szerint az elnök lánya fent ragad az űrben található börtönben, ahol kiszabadulnak a nagyon kemény, gonosz, mindenre elszánt gyilkosok. Valakinek meg kell menteni a lányt, és jó hogy lesz egy valaki.

Mivel is kezdjük? Talán azzal érdemes, hogy hiába gondolja bárki is, hogy most lát egy látványos filmet, mert hiába, az eklézsia nagyon kevés volt, így a látvány néhol hagy kívánnivalót maga után, úgyhogy ezt el kell fogadni. A fogatókönyv persze tele van jó sok klisével, baromsággal, de meglepetésemre nem rossz egysorosokkal is, amik néha azért mosolyt csalt az arcomra. Az akció jelentek nem voltak olyan rosszak, persze, akadt olyan, hogy látszott, hogy gyenge CGI-vel van dolgunk, de ez abszolút megbocsátható. 

A filmet nyilván Guy Pearce viszi el a hátán. Simán elhiszem neki a kemény csávót. Remek egysorosokat szúr be két adok-kapok közé, így már-már Bruce Willis magasságokba emelkedik. Szerepel még a filmben, Maggie Grace (aki nem tudná, ő az akit a Taken című remek akcó filmben elrabolnak), hozza a ilyenkor szokásos hárpiát, de mindegy is. 

Lockout étékelés:

Vegyes felvágott, romlott a káposzta, de a kecske így is megeszi. Ez van, ez a film nyilván nem fog tetszeni azoknak, aki már láttak egy-két sci-fit, mert silánynak fogják tartani, viszont a készítők sem vették komolyra a figurát, így a film szerintem fogyasztható, ezért egy 60%-t simán megér.

Csak sikerült bepótolnom. Mivel Suzanne Collins könyveit nem olvastam, a filmről sem volt sok információm, mert próbáltam elkerülni minden morzsát, így szinte első áldozóként mondhatom, hogy kisebb csalódás ért.

Nos, a gondom történettel van, ami elsőre sem tűnik túl bonyolultnak, de sajnos másodjára már egyenesen unalmas. Nagy vonalakban annyi lenne, hogy volt valamilyen felkelés, vagy mi fene, és hogy ez ne legyen még egyszer, körzetekre vannak osztva az emberek, ahonnan is egy személyt mindig kiválasztanak és elviszik egy irtó menő helyre (Kaputólium), ahol egy TV showban kell szerepelniük. A "műsor" lényege: csak egy maradhat életben, egy aki minden visz, vagyis mehet vissza oda, ahonnan jött. Na ennek is sok értelme van.  

Igen, a show, amiből nekem semmi nem jött át. Belegondoltam abba, hogy mi lenne, ha most végig kellett volna néznem a küzdelmet, és mondjuk nem először, hát, erősen kérdéses, hogy maradtam volna a végéig, mert a filmben szerintem unalmasan volt vázolva minden. Először is, már elment azzal egy óra, hogy valamilyen szinten mélységet adjanak a szereplőknek, ami még így sem sikerült. Papírmasé karakterek végig, akikért izgulni nem igen lehet.

Itt gondolkodtam, hogy majd az erdőben, ahol folyik az életben maradás, na, majd ott több izgalom lesz, de jó hogy nem így volt. Egy-két jelenetet leszámítva, csak bóklászás, meg nyájas civódás jellemezte az egészet. Nem is értettem, hogy miért nem vágták egy kicsit feszesebbre az egészet, mert majd két és fél órás a film, mégis úgy érzi az ember, hogy felesleges volt eltölteni vele az időt. Az eleje nagyon vontattat, a vége meg nagyon klisé, ami közte van, annak majd édes mindegy, mert nem tudott hozzáadni a összképhez az biztos. 

No, akkor át is nyergelhetünk a színészekhez, akikben még bízhat az átlag mozi néző. Bár ne tettem volna. Jennifer Lawrencetől még sok filmet ugyan nem láttam, de ha ez alapján kellene vélemény mondani, nem tudnák más mondani, minthogy hozta a rámért kötelező ukázokat, de személyével nem sokat tudott hozzá tenni a történethez. Elizabeth Banksot jól kimaszkírozták, részemről felejtős, Josh Hutcherson meg a kötelező hím, aki a főhős csajjal összejön, és ezzel a kilométeres klisével próbálnak feszültséget vinni a filmbe. A legnagyobb arc minden bizonnyal Woody Harrelson, a jó beszólásain ha röhögni nem is, de fél mosolyt eleresztett az ember.

Az alap ötlet nem rossz, volt ebben potenciál, csak jobban magyarázatra szorult volna, hogy pontosan miért is vannak ezek a küzdelmet, miért hozták létre a körzeteket? Ugyan próbálkoztak, de elintézték egy semmit mondó videóval, meg persze olyan örök igazságokkal, hogy az emberekben a remény csiráját is el kell folytatni, mert attól veszélyesebb még az emberiség nem érzett.

Az éhezők viadala értékelés:

Szóval, összességében csalódás a film, több izgalmat, jobb történet megvalósítást (az effektek terén is), erősebb színészi játékot vártam, de hiába, ez a film egy erős közepes lett, de majd a folytatásra jobban össze szedik magukat, Részemről, 50%.