Most rövid leszek. Több oka van, de a legfontosabb, hogy semmit nem szabad elárulni, mert még azt a csekély élményt is elrontanám, ami talán valahol felsejlik ebben a filmben. A kérdés adott: Miért nézd meg ezt a filmet? Nehéz kérdés, mert tulajdon képen olyan volt nekem az egész mintha láttam volna, pedig nem is. Sajnos semmi újdonság nincs, csak egy nagy adag kliséhegy. Ráadásul előre levetem hogy mikor mi fog azzal a szerencsétlen emberel történni.

A történet Jonathan McQuarry (Ewan McGregor) könyvelő unalmas életéről szól, aki összehaverkodik egy Wyatt (Hugh Jackman) nevű emberel, és bevezeti egy olyan új világban, ahol olyan nőkel jön össze akikről nem is álmodhatott. Egy este megismerkedik egy szőke szépséggel, akivel a barátság nem éppen gyümölcsözően alakul, nem is beszélve Wyett-el...

Szóval akkor marad a színészgárda. Hugh Jackman és Ewan McGregor nevek hallatán azért reménykedtem, hogy lesz itt valami, de sajnos sem a film, sem a játékuk nem győzött meg igazán. Hisz nem elég, hogy a sztori olyan amilyen, még a film is hi-he-tet-len von-ta-tott, unalmas, a feszültség is teljesen reménytelenül van felkonferálva. Olyan az egész film, mintha előre látnád mi lesz a következő lépés, így marad a teljes kérdőjel, hogy mit akart Marcel Langenegger rendező ezzel az egész silány koncepciótlan filmnek nevezett szörnyszülöttel.

40%

Lehet, hogy a cím az nem túl kreatív (Miért éppen Alaszka?), és lehet, hogy sztori már lerágott csont, de akkor is jó érzésekkel gondolunk vissza a filmre. A nézése közben nem fogod sokszor a hasadat a nevetéstől, mert annyira nem hemzseg a poénoktól. A készítők elérték számomra a céljukat: másfél óra erejéig mosolyt csaltak az arcomra. Nem egy világot megváltó alkotás, de nem is annak készült. Remek szórakozás pop-cornnal és kólával a kezünkben.

Előítéletre épül a film: a kisvárosban élő emberek sokkal másabbak, mint nagyvárosban elő egyedeik. A Miamiben élő Lucy Hill (Renée Zellweger) csak a karrierjének él, emellett imádja a gazdagságot, és persze a tűsarkukat. Egy megbízatást kap, mely szerint le kell vezényelnie egy gyárnak az átszervezését Minnesotában. Ez a kisváros (New Ulm) újabbnál újabb meglepetéseket tartogat számára. Egy magányos családapa, Ted (Herry Connick Jr.) lesz az, aki megdobogtatja Lucy már régóta jégbe zárt szívét.

Hogy őszinte legyek nem igazán szeretem Renée Zellwegert. Egy kicsit félve fogtam a film megtekintéséhez. De szerintem tökéletes választás volt erre a szerepre, mert ebben a kisvárosban nem a szépség, a gazdagság, és a csillogás a fontos, hanem a szeretet, a becsület, és a vallás. Nyomon követhetjük, hogy egy nagyvárosi liba, hogyan lopja be magát New Ulm szívébe, ja és persze a miénkbe.

Nah szóval mi a tanulság? Költözzetek egy isten háta mögötti helyre,feladva a nagyváros előnyeit, és az ottani környék és emberek, olyan lánykát/úrfit farag belőletek, hogy na csak! Lehet, hogy még szerelem is rátok talál.

60%

Nocsak, nocsak. Egy igazán jó film. Miért írom most ezt, ilyen meglepetten. Hát, csak azért, mert nem vártam volna, oly annyira nem, hogy napolgattam rendesen a megnézését. Jaj, de kár volt.

"Natalie-nak minden bejött az elmúlt időszakban: évkönyvet szerkeszt, ösztöndíjat kapott a főiskolára, jó eredményeket ér el a sportban, és a közösség "királynője". Azután belép az életébe Keith. A titokzatos és tartózkodó fiú nagy hatással van rá, elvonja a figyelmét a dolgairól. Minél inkább visszahúzódik Keith, annál inkább kíváncsivá teszi Natalie-t, aki megpróbál magyarázatot találni Keith különös viselkedésére. Nem akarja közel engedni magához, ám a szívének képtelen parancsolni. Miközben Natalie világa lassan elemeire hullik szét, mindkettőjük élete örökre megváltozik."  (by filmkatalgos.hu)

A történet nem csak fiataloknak szól, hanem szinte minden korosztálynak. Ugye a szerelem nem ismer lehetetlen, végül is ezt mutatná be a film igencsak jól felkonfal. Igazából hosszasan is lehetne erről írni, de én ezt nem teszem, hanem csak ide bököm, hogy látni kell, és kész. Hibába is mondanám, hogy milyen jól játszanak minden helyzetben a színészek fiatal koruk ellenére, mert itt ez lényegtelen. Fontos kellék, de fontosabb a mondani való, amit én meghagyok mindenkinek, hogy nyugodtan, otthon, meghitt környezetben hámozza ki, és döntse el magában, hogy mit jelentett neki ez a másfél óra.

Még annyit, hogy egyedi vonásokat is hordoz magában a film, nem elég, hogy lehet rendesen vigyorogni, még jól földbe is döngöl a végén, teszi úgy is, hogy a végére azért elfogyott a kraft.

90%

Fú, de nehéz dolgom van ezzel a filmmel. Mert az az igazság, nem gondoltam voltan, hogy ilyen jó fogok szórakozni, ráadásul még depresszív is a film. De jó. Nagyon jó. Na most, hogy így felmagasztaltam, azért nem tökéletes, de tudjuk, hogy kutyával, gyerekkel mindent el lehet adni. Kajálták az emberek, szerették, és tódultak a moziba. Az a szerencse, hogy nem lett rossz a műsor, hanem igazán szórakoztató, még annak a fényében is, hogy lesznek olyanok akiknek a könnye kicsordul majd.

A történet nagy vonalakban. Idillikus családi környezetbe csöppenünk bele, amit csak egy dolog árnyékol be, hogy nem jön a gyerek. Ennek kompenzálására kerül a családba a Marley nevezetű kutya, aki arról híres, hogy a világ legrosszabb kutyája. De hűséges egész élete során. Közben a családba beköszönt a gyermek áldás, nem is egy hanem a film során rögtön három, ami nem kis nehézséget helyez a szülők vállára, de Marley mindig gondoskodik pluszba, hogy ő bizony nem is akármilyen kutya, hanem a világ legrosszabbika.

Am feltűnt a filmben, és tényleg jó lenne ha való életben ilyen „egyszerűn” menne minden, az pedig nem más, hogy telnek múlnak az idők, a család gazdagszik, jönnek a gyerekek, nagyobb autó, nagyobb ház, néha egy kis veszekedéssel tarkított élet, de úgy összességében minden egy helyen van. Ja, meg persze a világ legrosszabb kutyája, majdnem elfelejtettem. Szeretem az ilyet, szeretnék én is így élni. Ahh, majd egyszer. Egyébként, ez a fajta amerikai idill nekem gyanús.Nem röhögős, inkább mosolygós a film. Meg kedves, meg aranyosak a kutyák, ennél azt hiszem nem is kell több. Egy ilyen családi mozi. Ezt biztosítják nekünk Jennifer Aniston és Owen Wilson kettőse, akik remekek, ha nem is tökéletesek. Jól formálják meg a nekem idillikus családi idillt, még akkor is ha akadnak veszekedések, és tragédiák az életükben.

A filmet úgy promózták, hogy vígjáték. Közel se. Úgyhogy, aki arra számít, hogy nevet egy jót, nem fog. Ez az életről szól,az elvesztésről, hogy ettől az élet nem áll meg, folytatva a robotot munkát, az ősz nem tart öröké, jön majd a tavasz és kezdőzhet minden előröl. Ilyen az a film. Rengeteget gondolkodtam alatta, milyen is a jó élet. Ilyen,kérem szépen(ami csak amerikai hatásvadász filmekre igaz). Ájánlom, nagy családi videózásra tökéletes, jól fog jönni ezt garantálom, de egyedül/baráttal/barátnővel is fogyasztható.

80%

Megmondom őszintén anno nem hittem ebben a filmbe, meg voltam győződve, egy sablonos vígjátéknál semmiképp nem több. Erre teljesen jó volt, még poénok szintjén is. Persze nem mellékesen a szereplők játékával sem volt semmi gond. Ha össze kellene foglalni, akkor az tudom mondani, olyan aranyos. Ennél jobb szót sajnos nem tudok mondani rá. Ja és aki miatt ilyen, természetesen Elisha Cuthbert. Aki sajnos nem tudott ezek kívül értékelhető dolgot felmutatni, ha talán látni akarja valami másban, akkor a Viasztesteket ajánlatos megtekinteni, már csak azért is, mert Paris Hilton is láthatjuk látványosan meghalni.

Visszatérve a filmre, először is tisztázzuk le a sztorit: van nekünk egy teljesítmény orientált emberünk, aki igazából sosem kostól bele az igazi életbe, de a gondolat mindig is foglalkoztatta. Csak nem akadt olyan ember aki belevigye a rosszba. De egy jó nagy szerencsével, egy nagyon szép lány költözik a szomszédba, aki megváltoztatja eddigi életét, és egy sor bonyodalmakon kell keresztül menniük, mire beteljesül a szerelmük.

Na jó, így leírva elég nyálasnak tűnik. Szó sincs róla, remek poénokon ível át a történet, olyan szereplőkel, mint Emile Hirsch, aki bebizonyította tud ő színészkedni. Gondoljunk csak az Út a vadomba-n nyújtott alakítására. De hogy a filmben megjelenő szuper bombázó is meg legyen említve: Elisha Cuthbert is felemelheti magasra a fejét, mert kitűnő munkát végzet. Timothy Olyphant, pedig egy elég érdekes szerepel rukkol elő, habár nem volt nehéz megoldania, de remek arcjátékkal teszi, amit jó nézni.

Azt tudom mondni, minden fiatalnak, és már nem olyan fiatalnak csak ajánlani tudom. Aki nem látta, az lemarad egy remek vígjátékról, amiben negatív talán a vége, ami ugye hepyend, de ezt már megszokhattuk. 

80%

Ez az a film, amit nem igen híresztelte a kutya se. Arra alapozom azt a merész kijelenést, hogy nem hallottam róla, de ez lehet az én gyengeségem. Sikerült nagy nehezen bepótolnom, és most írni róla. Nem fogok nagy titkot elmondani, de ez a film úgy cool ahogy van. Remek színészek, történet, ami nem kis mosolygós dolgot tartalmaz (annak ellenére, hogy a nem kimondottan vidám), és nem utolsó sorban a zene, ami ötösé varázsolja.



A történet egy lecsúszott lányról szól, akit tulajdon képen nem szeret senki, csak a barátja, de ő elment katonának, így egyedül egyenesen vezet az útja a drogok, pia felé, és bulik hevében fűvel-fával lefekszik. Ilyen állapotban találja meg egy öreg visszavonult blues énekes, és fogadja magához, és elhatározza, ő ha törik, ha szakad, rendes jóravaló teremtést csinál belőle. Mivel nem is veszik olyan komolyan a dolgok a film készítői, ebből a szomorú történetből lesz mégis egy kicsit vidám prezentálás.

Olyan színészekkel adják el, mint Samuel L. Jackson, aki most kitett magáért. Azt hiszem énnél hitelesebben nem lehetett hozni a lepukkant, magába fordult, egyedül élő énekest, akinek csak ez az egy alkalma marad az életben, hogy segítsen egy elesett lányon, és valamilyen megbocsátást nyerjen eddigi bűneiért, amit elkövettet. A lányt nem más, mint Chistina Ricci játssza, és nehogy azt higgye valaki, hogy rosszul. Nagyon is jól. Nem sok csajról mondható el, hogy ilyen „lepukkant” állapotban is vonzó tud maradni. 
Mint a barátja szerepel Justin Timberlake is, akit mint énekes nem nagyra tartok, de mint színész kicsivel többre, ettől függetlenül ő a leggyengébb láncszem a gépezetbe.
A zene, ami nélkül szinte nem is érne semmit, beleépítve a filmbe, egy nosztalgiára készteti a nézőt, nem kis hatással, mert mindig jó régi korok nagyságait hallgatni.

Van benne néhány jelent, amin konkrétan kacagtam, pedig nem egy vígjátékról beszélünk. Szerintem a címből is kiderült, a lánc központi szerepet kap, és ebből aztán lesz egy jelent a filmben, ami nem kicsit volt fun. Nem akarom elmesélni, mert aki még nem látta annak elrontanám az élmény, aki látta, úgy is tudja miről beszélek.

Valaki látni akarja, hogy legalulról, a legmélyebb gödörből is ki lehet mászni, csak tudni kell segítséget elfogadni, és megtanulni hagyni, hogy a dallamok vezessenek, erőt adjanak, akkor az ő filmje lesz. És el kell tudni fogadni azt a tényt, hogy mindenki ér valamit ebben a világban, nincs olyan ember, akin ne lehet segíteni. Nem sok ilyen alkotás van, amire azt tudom mondani, hogy maga nemében majdnem tökételes.
Mindenkinek csak ajánlani tudom.

90%