Két véglet létezik: valaki vagy teljesen odáig van a filmért, vagy egész életében bánja, hogy rápazarolt másfél órát. Én az első kategóriába tartozom. Mondjuk ha nem érted meg a film kulcsát, akkor a második kategóriának a tagja leszel. Bár bevallom nekem sem esett le elsőre, hogy mi lenne ennek a filmnek a lényege. Sajnos manapság az ember megszokta, hogy amit néz az szórakoztat, és egyből világos, gondolkozni lusták vagyunk. Hát igen, mindig utólag okosabb az ember.

A történet Laura Kasischke regényén alapul. Van két 17 éves elválaszthatatlan barátnő, Diana és Maureen, akik nem csak hajuk színében, de személyiségükben is eltérnek. Diana zabolátlan, merész, kicsapongó életet él, megkeseríti az anyja életet. Ezzel szemben Maurren visszafogott, vallasás, egy minta kamasz. Határozott elképzelési vannak a jövőjéről (család, gyerekek stb.), míg legjobb barátnője beleveti magát a nagybetűs életbe (abortusz, drog). Mindez persze addig, amíg egy kattant iskolatársuk el nem határozza, hogy végez a suli rossz arcaival. A lányok életük legnehezebb döntésével találják szembe magukat: melyikük menjen a halálba?

Egy professzor beszéde lesz a filmnek a kulcsa, aki azt mondja hogy az emberekben mindig felmerül a kérdés, hogy milyenné váljanak. Ebben a döntésben a legfőbb vezetőnk a képzelőerőnk, az a képesség, hogy kiragadjuk jövőbeni önmagunkat az előttünk álló számtalan lehetőség közül. Ez reményt ad, hogy befolyással lehetünk a sorsunkra. Diana pont ezt teszi, amikor a barátnője és közte választani kell. Van egy szemvillanás, ahol tulajdonképpen lejátszódik előtte képzeletben, hogy milyen is lenne az élete, ha ő marad életben. Az lelkiismeret furdalás ott lenne minden nap, hogy miatta halt meg a barátnője. A fiatal Diana és az idősebb Diana életébe idősíkváltások útján kaphatunk betekintést.
 

Ki kell, hogy emeljen a szereplőgárdát és persze a stábot. Vadim Perelmen ismét megmutatta sziporkázó tehetségét. Uma Thurman és Evan Rachel Wood alakítják Diana két arcát, az öregebbet és a fiatalabbat. Jobb párosítást nem is találhattak volna. A színészi alakításban nem találhatunk különbséget. Ragozhatnám persze tovább, hiszen a ott van még a bámulatba ejtő képi és érzelmi világ.

80%

Habkönnyű film, ami minden kategóriában csődöt mond, de sebaj, mert egy családi mozitól nem azt várja az ember, hogy itt aztán lesz olyan csihi-puhi, az anyát. És akkor mégis mit láthatunk ebben filmben: talán E.T.-t újra gondolva? Na, azt azért nem.

„Évek óta keringenek sejtelmes pletykák egy titokzatos helyről a Nevada sivatag közepén, ahol az emberek gyakran megmagyarázhatatlan dolgokat tapasztalnak. A hely a Boszorkány-hegy nevet viseli, és amikor egy las vegasi taxisofőr két természetfeletti erőkkel rendelkező tinédzsert talál a kocsijában, olyan kalandokba keveredik, melyekről korábban álmodni sem mert. Felfedezik, hogy a világ megmentésének titka rejtőzik a hegy alatt, ezért páratlan versenyfutás kezdődik nemcsak a kormány embereivel és a gengszterekkel, hanem még az idegen fajok képviselőivel is, akik mind próbálják az útjukat állni.”  (by filmkatalogus.hu)

Mi jellemzi ezt a filmet? Nos, egy valami, de azt biztosan, a gagyiság. Tényleg voltak itt robbantások, autósüldözések, meg izgalom, némi feszültségbe panírozva, de többségében olyan pénz hiánytól szenvedősen kivitelezve, hogy nekem fájt komolyan mondom. Meg olyan logikai bakik, hogy az állam a röhögéstől a földet súrolta, de ha ez volt a cél, akkor gratulálok, mert ezt minden bizonnyal csont nélkül hozza a mozi. Én csak azokat sajnálom (habár biztosa nem szorulnak rá), akik kiadtak egy kisebb vagyont a mozi jegyre.
 

A főszerepben Dwayne The Rock Johnson, aki még mindig nem tud színészkedni, de voltak azért olyan arc mimikái, hogy derülésre sarkalja az ember. A két tini színész közöl a fiú hihetetlen gyenge. Komolyan – jó nem azért -, de mégis, ilyen feje van egy földönkívülinek, hát most komolyan. Viszont a nem e világi lányt játszó szénésznő, olyan szó-szó, egyszóval elment.

Szóval, az a gond, hogy hiába verem most én itt magam, hogy mennyire nem jó, de mégis leköt egy másfél órára, mert a DVD-s délutánokon, egy családi vetítés alkalmával simán nézhető. Nincs semmi komoly erőszak benne, úgyhogy light-os családi mozi, annak még jó is.

60%

Nocsak, nocsak. Egy igazán jó film. Miért írom most ezt, ilyen meglepetten. Hát, csak azért, mert nem vártam volna, oly annyira nem, hogy napolgattam rendesen a megnézését. Jaj, de kár volt.

"Natalie-nak minden bejött az elmúlt időszakban: évkönyvet szerkeszt, ösztöndíjat kapott a főiskolára, jó eredményeket ér el a sportban, és a közösség "királynője". Azután belép az életébe Keith. A titokzatos és tartózkodó fiú nagy hatással van rá, elvonja a figyelmét a dolgairól. Minél inkább visszahúzódik Keith, annál inkább kíváncsivá teszi Natalie-t, aki megpróbál magyarázatot találni Keith különös viselkedésére. Nem akarja közel engedni magához, ám a szívének képtelen parancsolni. Miközben Natalie világa lassan elemeire hullik szét, mindkettőjük élete örökre megváltozik."  (by filmkatalgos.hu)

A történet nem csak fiataloknak szól, hanem szinte minden korosztálynak. Ugye a szerelem nem ismer lehetetlen, végül is ezt mutatná be a film igencsak jól felkonfal. Igazából hosszasan is lehetne erről írni, de én ezt nem teszem, hanem csak ide bököm, hogy látni kell, és kész. Hibába is mondanám, hogy milyen jól játszanak minden helyzetben a színészek fiatal koruk ellenére, mert itt ez lényegtelen. Fontos kellék, de fontosabb a mondani való, amit én meghagyok mindenkinek, hogy nyugodtan, otthon, meghitt környezetben hámozza ki, és döntse el magában, hogy mit jelentett neki ez a másfél óra.

Még annyit, hogy egyedi vonásokat is hordoz magában a film, nem elég, hogy lehet rendesen vigyorogni, még jól földbe is döngöl a végén, teszi úgy is, hogy a végére azért elfogyott a kraft.

90%

Mostanság mivel vérszegény az akció mozi paletta, ezért egy régebbi darabot kellet leporolnom, hogy tudjam az ínséges időket egy kicsit palástolni. A Halálos hajsza ezt minden kép megtette, de mivel még nem volt hozzá szerencsém, ezért elkövettem azt a hibát (mint egy amatőr komolyan mondom), hogy utána olvastam fórumokon, ott mindenki ajnározta mennyire jó, erre meg felturbósított elvárassal ültem le rá, erre meg kisebbet csalódnom kellet. Ez azért is következett be, mert már hinni akartam, hogy valami, akkor most ez le tudja az eddig trónon kényelmesen csücsülő Taken-t taszajtani, de nem sikerült neki.

Van egy maffia család, akiknek kisebb nagyobb szolgálatot tesz főhősünk. Egy remekül sikerült túlélő csihi-puhi során, megkapja az aktuális feladatott, tüntessen el egy stukker, amivel fabatkátokat gyaktak. Hát, innen mindenki ki fogja találni, a stukker termesztésen a szomszéd kiskölyök kezébe kerül, aki lelövi az őt és anyát verő mostoha apját. A gyerek megszökik a fegyverrel együtt, amit a hősünknek mindenképpen vissza kell szerezni.

A történet. Tipikus. Nem is ezért jó ez a mozi, hanem a feszes tempója miatt, ami nem tart mindig azonos szintet, de mikor rohanni kell, akkor érzik a készítők, hogyan találják el az emberek feszültség receptorait. Mivel nem nagy költségvetésű filmről beszélünk, oda kellett valamivel szegezni a nézők figyelmét a filmre. Szerencsére nem egy valamivel sikerült elérni. Többek között remek szereplőket válogatok össze. Kisebb meglepetésemre Paul Walker jól játszott, a feleségét játszó Vera Farminga kifejezetten jól domborít. A jóságok itt nem értek véget, mert az igazi meglepetés a remekül eltalált hangulat, meg a fényképezés. Nekem bejött a hitelen közelítő-távolodó mozgások, meg néhol igazán remek meglepetés megoldásokat nyomtak.

Sajnos egyébként többet vártam, mert a film a végére elfogy, nem kicsit kitalálható az a némi kis csavar, de még így is egy korrekt darab lett, szégyenkezni biztos hogy nem kell miatta. Úgyhogy, aki eleddig nem látta volna, és meg akarja nézni, mindenképp tegye, mert szerintem megéri.

80%