Csak rosszat olvastam erről a filmről, mondom, csaknem lehet ez olyan gáz, de az. De szórakoztatóan ám, szinte az az érzése az embernek, hogy direkt készítették ilyenre. Ha ez a helyezett áll fent, akkor jó, de minden bizonnyal nem, úgyhogy, nem is tudom, nekem tetszett.

Biztos, ami biztos, mivel ötlet nem sok volt, le is koppintották a Sötét zsarukat, az idegenek mindenhol ott vannak, csak itt nem idegenek hanem halottak, akiket már meghalt rendőrök kaszniznak be a jól megérdemelt helyükre. Hallott az legyen teljesen hallott, ne csak amolyan tingli-tangli módon.

Officer Walker, welcome to the afterlife.

A történet úgy ahogy van nem egy nagy ötlet, a megvalósítás is hagy kivetni valót maga után, de ettől még el is lehetne tekinteni, ha történetesen a kémia a két főszereplő (Jeff Bridges, Ryan Reynolds) között működne, de nem, csak nagyon nagyon ritkán. Viszont azon röhögtem, hogy hogy néznek ki valójában, mert ugye az élő emberek nem ugyanazt látják, mint ők. 

A végső verdict, nem egy nagy film, és akkor még finoman fogalmaztam, de azért rosszul sem szórakoztam. 

Az a bajom ezzel filmmel, hogy majdnem tetszett, tényleg, csak a végére, mégse. Valószínű, hogy az elvárásom volt túl nagy, hisz két ismert színész miatt, többet gondoltam, többet is akartam, de nem sikerült szerintem közel sem jól megvalósítani.

Már az elején mondtam is, gondom lesz a helyszínel, mert ez a sivatagos buddy movie nem olyan, mint mikor ugyan ezt egy nagy városban követik el. Nekem olyan B film hatás keltett, ami a 80-as években elment volna, ma már nagyon nem. A filmet mindenképpen a két színész viszi el a hátán, főleg Denzel Washington miatt néztem végig (még mindig jól áll a fegyver a kezében), de most az kell mondjam Mark Wahlberg sem rossz.

Az akció jelenetek már-már a paródia szintjét súrolták néhol (főleg a végén, már nagyon röhögtem), ráadásul nem is sok van belőle, ami azért is rossz, mert többször unatkoztam, mint kellet volna. Szóval a nekem csalódás a látottak, de nyilván nem mindenkinek, úgyhogy senkit nem beszélek le a filmről, de azért ajánlani sem merem teljes szível. 

A film egy olyan férfiról szól, akit mindennél jobban érdekel a pornó, mert ugyan minden nőt megkap, akit csak akar, csak éppen mégsem olyan, mint amit a pornó filmekben lát. Neki pedig az kell, semmi több.

El lehet vihorászni, vannak jó pillanatai a filmnek, főleg, mikor lebukik néhányszor a főszereplő, hogy a szex után, mivel nem elégült ki elégé, gyorsan megnéz egy filmet, csak azért mert kell, és kész.

Főszerepet Joseph Gordon-Levitt alakítja, de felbukkan az akaratos csaj szerepében Scarlett Johansson, akinek csak jó csajnak kellene lenni, de nem mindig sikerült, ezen kívül Julianne Moore is tiszteletét teszi, mint a tapasztalt nő, aki majd felvilágosítja az eltévedt fiút, hogyan is működnek a dolgok a való világban.

Szóval, nem mondom, hogy nem láttam ettől jobb vígjátékot, de a kategóriáján belül nem rossz darab, nem is hosszú, úgyhogy pont akkor lett vége, mikor már kezdett sok lenni.  

Nyilván aki már látta, annak megdönthetetlen véleménye van, hogy milyen, de aki esetleg nem látta, annak szólok, hogy a film önmagában csapás az emberiség ellen. A Die Hard sorozat leggyengébb és egyben szégyellni való darabja. Már a négynél is zörgött a léc, de elfogadhatóan mentették át a karaktert a 21. századba, de ezzel amit most leműveltek, nem is tudom hova repítették vissza.

Yippie-Kai-Yay, Motherfucker!

Akinek elsősorban jár a kiadós koki, John Moore rendező. Nos, ő az aki párszor már bebizonyította, hogy nem tud akció fimet rendezni ( lásd a Max Payne játékból alkotott filmjét, azért legyünk igazságosak, az jobb film, mint ez), mégis rábíznak egy ilyen régi múltú franchiset, érhetetlen módon. A másik, amit nem tudtam hova tenni, a forgatókönyv nem léte. Olyan történetet próbáltak az ember torkán lenyomni, amitől egy csapat csimpánz is érdekfeszítőbbet írna, ja, és nem ilyen bugyuta tőmondatokban nyomja a rizsát, amihez csak hozzá teszem, hogy szellemes végképp nem volt.

Mostanában azt veszem észre -  itt sincs ez másként -, hogy Hollywood nem rendelkezik elég ötlettel, vagy helyesebben rendelkezne, csak azokat a személyeket, akik némi kreativitást vinnének a középszerbe, félretolják vagy rosszabb esetben a kapun nem engedik be őket, ezért ötlet szintjén sem merül fel a kitalált koncepciók megfilmesítése. (Arról már nem is beszélve, hogy ha valaki esetleg a csoda folytán mégis el tudná adni ötletét, de ha nem szerepel a google keresési eredmények között kellő számban, megy az egész a kukába.) Inkább a Die Hard sorozat, biztos pont, az emberek ismerik, legalább régen bátrabbak voltak, megcsinálták, bejött és még minden ezen pöffeszkednek, nem az új elképzeléseket próbálják eladni a piacon, nem, mert azon még gondolkodni, sőt erőfeszítéseket kellene tenni.

Na jó, mindegy, beszéljünk egy kicsit a filmről is. Gyenge minden szinten. Első nekifutásként, mint Die Hard film felejtsük el, de mint akció is kriminális. Komolytalan az egész úgy ahogy van. Bruce Willis unottan, már-már látszik rajta, hogy "mi keresek én itt" arckifejezés, a fiát játszó srác meg, hogy is mondjam, marék lepke súlyával van jelen a vásznon. A köztük lévő interakciók nem működik, kínosan erőltetett az egész, amit viccesnek gondoltak, nem azok, az akció közbeni beszólogatásokat hanyagolni kellet volna.

Akció jeleneket elvannak természetesen túlozva, amivel nem lenne baj, mert a negyedik részben se piskóta, de jó volt a dinamika, de itt ha még volt is egy-két vállalható jelenet, de a dinamika nagyon hiányzott, és ami előtt még mindig értettlenül állok, hogy a kamera rángatásra mi szükség van. Az film elején lévő autó üldözés kiváló lehetett, csak nem láttam belőle semmit. Ennek ellenére, a vállalható részek mégis ezek voltak.

Drágább, mint az életed értékelés:

Az igazság az, hogy nem vártam jó filmet, de ennyire rosszat sem. A kritikában idézett örök klasszikus minden szava áll.

Igazából közepes film lett, csak ha már megnéztem, ne menjen már kárba az a másfél óra, írok róla pár sort. Az igazság az, hogy a Jason Statham mostanában egy kaptafa filmekkel jön ki, és most sem sikerült önmagát meghaladnia. Ezt a cselekményt is láttuk ezerszer, ha nem többször, így csak egy nagy ásítás az egész.

A történet nem igazán nyújt sok izgalmat, amit egy igazi akció fanatikus ne látott volna már ezer egy filmben a múltban. A sztori egy profi tolvajról szól, akinek elvei vannak, amit minden körülmények között betart, de egy rablás során átdobják a palánkon, ő neki nem marad más csak az elvek mindenek felet, az ígéret szép szó, ha betartják úgy jó, csak az rossz fiuk nem tudják ezt.

Statham rutinból hozza megint a kemény srácot. Mostanában minden elvállal, amit elé tolnak, de nem hiszem, hogy ilyen filmekbe részt kellene vennie. Mert mit tud hozzá tenni, mint amit például a Válogatott gyilkosokban vagy a A biztonság zálogában ne láttunk volna, hisz ezek egyszerű, egy rugóra készült filmek. Sajnos ez a helyzet a Parker-al is. Ráadásul még unalmasan is megcsinálva, hisz az akció részek keveset képviseltetik magukat, talán az első félóra még elég jól indul, mikor a Statham bajba kerül, de a bosszú, már nem csigázott fel egyáltalán sem. De, valakinek esetleg vigaszt jelenhetett Jennifer Lopez minden kétséget kizáró színészi nagysága, ha értitek mire gondolok. Nem(?), tudjátok ő az az énekes-színésznő aki tomporáról híres széles e világon. 

Parker értékelés:

No, ez a film sem váltja meg a világot, egyszer nézhető mozgókép lett, de szigorúan akkor, ha az ember unatkozik.

A Föd után egy igazi kísérlet elvégzésre is alkalmas. Ki bírja ki, hogy felállás nélkül végignézi az elejétől a végéig. Nem tudom szavakba foglalni mennyire, de mennyire kínkeserves volt az egész. Majd a kép után azért megpróbálom.

Nézzük, hogy a készítők milyen történettel leptek meg minket, mi az a sztori, amiért rohant az ember a moziba megnézni. (Vagy, inkább nem, mert pont megbukott a pénztáraknál. Csak én teszem hozzá, megérdemelten.) Szóval a Föld nem lakható tovább, ezért az emberek sebtében-loptában új Földet kell találni, ami meg is történik, így az emberiség el is költözik oda. Eddig nagyon izgalmas. Van egy nagyon nagy tekintéllyel rendelkező tábornok, akit teljes átéléssel testesít meg Will Smith, és a fia, aki a valóságban is fia, játssza a fiát. Elindulnak közösen egy nagy utazásra, teljesen követhetetlen módon összetalálkoznak egy aszteroida mezővel, az űrhajójuk megsérül, kuka, lezuhannak a régi Földre (pont oda, baszki), Smith megsérül a lábán, nem tud mozogni, csak két jeladó van, az egyik náluk, de az összetört, a másik a gép farában volt, de az messze van, érte kell menni, de csak Smith fia tud, legnagyobb bonyodalom, hogy valamilyen "szörnyet" is szállítottak, ez a szörny megérzi a félelmet (emelet süket, vak), Smith fia nagyon fél út közben, film végére nem fél, na elmentek ti...

Ez az egész hihetetlen unalmasan van megcsinálva, tetejében nevetséges párbeszéddel megspékelve. Tulajdonképpen Smith és a fia közötti trécselést kell nézni-hallgatni másfél órán keresztül (uramozás miatt csaknem a falat kapartam), csak sajnos, ezt több szempont miatt is legyilkolta az egész filmet. Smith-el még kevesebb baj is lett volna, no de, a fia, hát ez a gyerek egy igazi antiszínész, egy arckifejezéssel nyomta végig az egészet. Nyilván, ha nem az lenne az apja aki, közelébe sem engedték volna egy nagy költségvetésű filmhez, mert nagyobb esély a bukáshoz, mint sikere, de hát tudjuk ki a father, így megtörtént, aminek nem kellet volna.

A látvány esetében, ha nem vagyok szigorú, akkor az elmegy kategóriába tudom jóindulatúan betuszakolni, mert néhol egészen jól megoldották, de sok helyen bizony látszott, hogy minek van fizikai valója, s minek nincs. Ami nem lett volna akkora baj, ha nem Smith fiának farát kellene bámulni a játékidő nagy része alatt, ehelyett több logika, kreativitás elvárható lett volna az élővilág bemutatásába.

A Föld után értékelés: 

Nem bíztak a véletlenre semmit. Kiválasztottak egy húzó nevet, ez ugye Will Smith. Ő viszont hozta magával a gyereket (szerencse, a kutya-macska otthon maradt), akivel le is nullázták az egészet. Köszönöm, tényleg, kuka.

Egy dolgot nem tudok ezzel a filmmel kapcsolatban hova tenni, hogy ezt így összességében ki gondolhatta komolyan. Bicskanyitogató egy alkotás. Az első rész remek, a második már sokaknak nem tetszett, de szerintem nem rossz, de a harmadik egy bődületes csalódás, mondom, borzasztó. Hála az égnek, hogy nem rohantam a moziba.

Ugye, a történet az The Avangers után játszódik, az ott történtek miatt kapunk egy depressziós (whatthef@ck!), megzuhant Tony Starkot, akinek a szerfelet izgalmas belső moralizálását kell végig nézni két órában. Komolyan kérdem, ki kíváncsi rá? Amin végül a röhögés, majd később a kínos érzés kerített hatalmába, mikor mindezt egy gyermekkel beszéli meg majd fél órán keresztül (mivanmá'itt!!).

Mi a helyzet a főgonosz fronton? 

Katasztrófa, ennyi. Ha viccnek szánták jó, tényleg berekedtem a röhögéstől, ha viszont komolyan, az ötletgazdát vágják tarkón egy szívlapáttal. Bedobják a csalit az elején, hogy kapunk végere egy komolyan vehető rossz csákót, erre a végére meg kiderül, hogy nem is. Ami a látvány illeti. Az kell mondjam, hogy nem menti meg a filmet, mert közel sem lett tökéletes, vannak szép jelenetek, viszont főleg a az utolsó húsz percben a leszámolásnál látszott a gondos kezek hiánya CGI-n és a keszekusza, követhetetlen operatőri munkán.

Vasember 3 értékelés: 

Agyon fókusz csoportozott film lett sajnos, még nagyobb sajnálatomra a bevételek alakulása magasan a legjobb. Szomorú ez, mert ami rossz a nézőnek, az remek a stúdiónak. Reméljük a jövőbben fordul a kocka. 

Ok, most megleptek, mert ez nem egy tipikus apokaliptikus világba játszódó zombis film, hiszen itt az élő halottak éreznek, emlékeik vannak, sőt szerelembe esnek. Amivel végkép megleptek, hogy nem lett izzadtság szagú (na jó, ebben nem vagyok biztos), ugyan is, hogy lehetne komolyan venni egy olyan történetet, mikor egy zombi belebolondul egy lányba (meglátni és megszeretni esete áll fent), majd később kezd az emberi mivolta visszatérni.

Simán, mert nem veszi komolyan magát a film (már hogy tudná, ugye), lehet röhögni azon a banális helyzeten, hogy a hőn szerelmes zombi rájön, hogy ő tulajdon képen lehetne a zombik közt A Kaszanova is, persze a lánynak először nem akaródzik egy koszos -és büdös zombival nem hogy barátkozni, de járni, még csak az kéne, pfujjj. De, mivel a zombi szereti a zenét, meg olyan dolgokat, amik a lányoknak imponálnak, no, egye-fene, történjen meg aminek meg kell ilyenkor történnie. 

Persze, azt egy percig se higgyük, hogy a történet ilyen egyszerűen lezárulna, hisz a lánynak az apja nyilván valami vezető féleség és finoman fogalmazva sem komálja a zombikat - megvan a komolyan indoka arra, hogy inkább lövi fejbe őket, mintsem meglehetne győzni arról, hogy ezek a zombik már nem azok akiket korában a másvilágra juttatott.

Nos, mint mondtam szokatlan film, hisz úgy közelíti meg a zombis témát, amivel nem igen foglalkoztak még, és nem sült el szerintem rosszul. Van morbid romantika, szerelmes filmre jellemző jegyek, vicces szánt momentumok, drámainak szánt sorfordító helyzete, elválások majd újra összetalálkozások, és a kimaradhatatlan és az elhagyhatatlan minden felölelő és boldog ágymásra találás, a happy-end, az ásó kap nagyharang és csilingelős lovaskocsi igába fogott pónival. 

Eleven testek értékelés: 

Az Eleven testek csak akkor fog tetszeni - főleg az idősebb korosztálynak -, ha sikerül nem komolyan venni egy kicsit sem, hanem kikapcsolt agyal, már-már vegetatív állatban befogadni a látottakat. 

A Feledés egy igazi látvány és hangorgia, nem mellesleg egy kitűnő sci-fi. Pedig biztosra vettem a csalódást, mert a nyáron (ami mellesleg a sci-fik nyara lett volna) nem voltak igazán átütő filmek, persze az összbevételi adatok nézve minden rekord megdőlt, no de mindegy is, az Oblivion viszont meglepően jó film lett. 

Joseph Konsing (Tron: Legacy) által rendezett filmben a történet - mint idén minden sci-fi-ben - jelenti gyenge pontot. A lényeg, hogy a földön nem sok ember él már, mert az élővilág elpusztult, viszont a víz mint ásványkincs még jelen van, a benne lévő ásványokra szükség van és nyilván néhány embere, akik javítják a bányászatra használt eszközöket. Persze nem ilyen egyszerű a helyzet, mert a Földön nemcsak a levegőben élnek emberek, hanem a föld alatt is, akiknek viszont nem igazán tetszik, hogy a megmaradt ásványkincseket is "kirabolják". 

Természetesen a sztoriba lehetne hibát találni, de szerintem felesleges, hisz kellően megtekerik a történet folyamatát, sokszor kellet az egészet újra értelmezni, főleg az első fél óra alapján nem gondoltam volna, hogy ilyen fonalat vesz fel a film. Úgyhogy, rendesen sikerült meglepniük, viszont azokat is megértem akiket már ilyenekkel nem nagyon lehet.

Viszont, amivel nagyon nehéz vitatkozni, a látvány elképesztő minőségével. A nyáron sok látvány film volt, de megkockáztattam, hogy ez nyújtotta a legnagyobb képi élményt. Ami igazán tetszett, hogy a különböző kütyüket, eszközöket, milyen gondossággal sikerül megvalósítani. Látszott a filmen, hogy a készítők minden tárgyra gondosan odafigyeltek, az egész mögött jól átgondolt koncepciót húzódott meg, ezért külön dicséret, és remélem, hogy mikor osszák a díjakat, mindenképp várom, hogy kapjon a látványért egyet.

Főszerepet Tom Croise kapta meg és nem meglepő módon nem okozott neki különösebb megterhelést a karaktert megformálni, nem úgy, Olga Kurylenkonak, akit ugye nem a kikezdhetetlen színészi kvalitásért szeretünk. Manapság film nem létezhet Morgen Freeman nélkül és ahogy az lenni szokott hozta is kötelezőt.

No, majdnem elfelejtettem megemlíteni, hogy a zene fenomenális, de tényleg. Minden fegyverhang, minden járműnek, minden eszköznek kitűnő hang effekteket sikerült komponálni.

Feledés értékelés: 

Remekül szórakoztam. Megy az ajánlott plecsni. 

Na, most az van, hogy ezen én nagyon jól szórakoztam, igaz G.I Joe-hoz semmi köze (ilyen apróságon nem akadunk fel), viszont mint akció film, adja. Tudom, tudom, nem mindenki ért ezzel most egyet, de hát ez van.

A történet, ugyan már, minek az, a lények, hogy legyen itt pár kemény legény, aztán csak élvezni az akciót. Egyébként a film tényleg csak arra jó, hogy egy este leül az ember, jól megnézni és kemény legénynek képzelheti magét párpercig. Egyébként a forgatókönyv nem egy vastag valami, a párbeszédek sem maradandóak, maga a konfliktus is rögtön kitalálható, de mint mondtam is számomra nem is volt elvárás a akadémiai alaposság. 

A filmben feltűnik Bruce Willis is, aki csak azért jó mostanság, mert majdhogynem garancia lett a neve a nézhetett filmre, egyébként külön röhögök ezen, hisz valami hihetetlen módon látszik rajta az unalom. Háta közepére sem kívánja az egészet, amit el is mondott nem is olyan régen, hogy nem szórakoztatja az akció film forgatás (a robbanásokat is meg lehet egy idő után unni), de akkor mért nem fejezi be az egészet, 'oszt nem égeti magát tovább feleslegesen. 

De, szerepel a filmben még Dwayne "The Rock" Johnson is, akiről tudjuk, hogy kemény legény, no itt meg is mutatja mire képes az adrenalin, amit szétlehet robbantani, lőni, nos, az porrá is lesz zúzva, egyszerű ez. A Channing Tatum meg nem sokat szerepel, hisz ő lesz a megtorlás mozgató rugója.

Szóval, a filmen nem gondolkodtam sokáig, recept valami olyasmi lehetett, hogy legyenek lagymatag szövegek, egyszerű, mindenki által érhető konfliktus és persze az egy perce jutó túlpörgetett csihi-puhi is meglegyen és kész, csak a nép nem zabálta, de annyi baj legyen.

G.I Joe - Megtorlás értékelés:

Mondom, nem nagy durranás a film, de számomra szórakoztattató volt, aki eddig nem látta volna, annak merem ajánlani, szerintem jó akció mozi.