Most kicsit csalódott vagyok. Persze nem arról van szó, hogy a film rossz lenne, csak annyi, hogy Coennéknál van egy stílus, ami vagy bejön vagy nem. Az előbbit erősítem. Pedig remek színész gárdát találtak összehozni, de így is uncsi volt. Benne volt a filmben a potenciál, csak engem nem tudtak megvenni, csak ennyiről lenne szó.
 

„Egy titkos információkat tartalmazó lemez Osbourne Cox CIA ügynök elhidegült felesége révén két edzőtermi alkalmazott kezébe kerül, akik megpróbálnak hasznot húzni az értékes dokumentumból. A helyzet megoldása Harry Pfarrer-nek, a CIA bérgyilkosának feladata lesz.”

A rendezői székben a Coen fivérek, akik sok jó filmet csináltak, csak nekem mindegyikkel szinte az a bajom, hogy tényleg egyediek, meg nagyszerű ökleteket vonultatnak fel, nem akármilyen színészekkel, csak szinte mindegyiken elunom magam. Habár elismerem, hogy kiérdemlik a legnagyobb rendezők közötti helyet, ez ellen semmi kifogásom sincs.

Ha most a pozitívumot kellene sorolni, na abból van rendesen, ezért el is kezdeném. A forgató könyv remek, nagyszerű párbeszédekkel operál a mű, tulajdonképpen ebből is alakulnak ki humoros jelentek, amin nem hangosan, de mosolyog az ember. Kidolgozok karakterekről már nem is beszélve. A másik dolog a remekül eltalált szereplő gárda, ami szinte csak A-listás színészek vonultat fel. Kezdem talán George Clooney, akivel nekem itt nem volt bajom, de azon kívül nem nyújtott maradandót. Ellenben Brad Pitt remekel már megint, abszolút rá illet a retardált szerep. Egyébként az érdekes, hogy ilyen szerepekben billírozik. Különös, de ez van. Sokat mondják, hogy ezzel a szereppel Clooney a Brad saját magát parodizálja ki, ha így van, akkor legyen, mert ezt nagyon jól csinálják. John Malkovich végig ordibálja a vásznat, mondjuk nem csodálom, hogy minden összeesküdött ellene. Hogy a csajokról is essen szó, Tilda Swinton jól hozza a hőbörgő feleséget, Frances Mcdormand meg jól kiegészítik egymást Brad Pittel.

A negatív oldal rövidebb, mégpedig az, hogy nem tudott lekötni. Legalábbis én unatkoztam, valószínű nem értem a lényeget. De ez már legyen az én bajom.

Így összességében van egy különleges hangulata a filmnek, egy nagy adag társadalom kritikával, de pontosan ez ami hátránya is, mert lehetnek olyanok – mint én -, akiknek nem jön be. Persze ez mit sem von le a filmnek az értékéből, csak nem érzem, hogy évek múlva is előveszem és megnézem. Lehet meg kellet volna nézem még egyszer, de nem tudtam magamon erőt venni, majd talán később. Addig is, aki teheti, és bejön neki Coenék eddigi munkája, az ne hagyja ki, mert biztos jól fog szórakozni.

70%

Ha összegeznem kellene, hogy mit sikerül kihozni belőle, akkor nagyon szomorú dolog, de ez úgy volt rossz, ahogy ritkán tud valami. Tulajdonképpen semmi nem volt helyén ebben a filmben, pedig fel volt dobva a magas labda, hogy egy korrekt valamit hozzanak ki belőle, hát ez nem sikerült.

A történetről sokat nem lehet elmondani, mert ha bármit mondanák, lelőném a poént, azt pedig nem akarom véletlenül sem. Talán annyit, hogy van egy rejtély, ami miatt az emberek maguk ellen fordulnak, és tulajdonképpen hullanak, mint a legyek. Gondolom ennyit mindenki tudott.

A rendező M. Niht Shyamalan-nak most igazán meg kellet volna mutatni, hogy tud rendezni, nem felejtett el a Hatodik érzék óta, de sajnos, olyan filmekkel, mint a Lány a vízben, ami nagyon hajaz mostani – annyira nem jó - tárgyalt filmünkre. Nem is beszélve A falu szörnyőségről, amit én még mindig úgy tartok számon, hogy a itt lettem legjobban át verve a trailerben, mert hihetetlen milyen fordulat van a filmben, ilyen unalmas valamit már rég láttam, talán még a jobban belegondolok nem is adatott meg eleddig.

Értelmetlen az egész, teljesen szürke alkotás, ha most ez nem lenne, higgyétek el, nem hiányozna a kutyának se. Ebben a filmben nem működött semmi, hihetetlen gyenge fényképezést képzeljetek el, oly annyira rontotta az egészek, és olyan hitványan szarul bántak kamrával, hogy én amatőr létemre látom, ez nem jó, de ők erősek, és lenyomták így, hát meg is lett az eredménye. Na jó, azért az elkel ismernem, voltak azért jó pillantok, csak néhol elég erősen elvesztették a fonalat. Mintha nem egy és ugyanaz ember követte volna el. Másik dolog, ami miatt rossz, az a színészi játék. Hát, mit ne mondjak, olyan az egész, mint ha kezdő színitanodából kieset egyének adnák elő az egészet. A drámát sikerül a béka segge alá lenyomni, voltak olyan abszurd jelenetek, hogy én konkrétan a fejemet fogtam.

A színészek terén, voltak ismerős arcok. Kezdve a sort Mark Wahlberg, aki nekem most nem jött be, sajnos ha arra gondoltak, hogy majd ő elviszi a hátán a filmet, akkor nagyot tévedtek, mert nekem úgy tűnt, hogy erősen nincs a helyzet magaslatán. Vagy az is lehet a közben rájött, hogy mire is adta fejét, és még az élet kedve is elment az egésztől. A női vonalt, Zooey Deschanel hozza, a kék szemin kívül nem sok minden volt jó, mert sajnos ő is az élet unságán - legalábbis nekem ez jött le – kívül, nem sok minden mutat meg a tehetségéből, ha egyáltalán van neki olyan?

Még említhetném a bugyuta, néhol teljesen értelmetlen párbeszédet, nem is beszélve a befejezést, szóval vannak tömkelegével, ha hibákról beszélünk. A zene sem volt a helyzet magaslatán, szerintem egy ütősebb aláfestéssel hatásosabb lehetett volna a mű, de így gyenguska.

Aki addig nem látta, az nem veszített semmit, én nem mondom senkinek, hogy ne nézze meg, de hogy több nem lesz tőle, az egyszer biztos.

Ez az a film, amit nem igen híresztelte a kutya se. Arra alapozom azt a merész kijelenést, hogy nem hallottam róla, de ez lehet az én gyengeségem. Sikerült nagy nehezen bepótolnom, és most írni róla. Nem fogok nagy titkot elmondani, de ez a film úgy cool ahogy van. Remek színészek, történet, ami nem kis mosolygós dolgot tartalmaz (annak ellenére, hogy a nem kimondottan vidám), és nem utolsó sorban a zene, ami ötösé varázsolja.



A történet egy lecsúszott lányról szól, akit tulajdon képen nem szeret senki, csak a barátja, de ő elment katonának, így egyedül egyenesen vezet az útja a drogok, pia felé, és bulik hevében fűvel-fával lefekszik. Ilyen állapotban találja meg egy öreg visszavonult blues énekes, és fogadja magához, és elhatározza, ő ha törik, ha szakad, rendes jóravaló teremtést csinál belőle. Mivel nem is veszik olyan komolyan a dolgok a film készítői, ebből a szomorú történetből lesz mégis egy kicsit vidám prezentálás.

Olyan színészekkel adják el, mint Samuel L. Jackson, aki most kitett magáért. Azt hiszem énnél hitelesebben nem lehetett hozni a lepukkant, magába fordult, egyedül élő énekest, akinek csak ez az egy alkalma marad az életben, hogy segítsen egy elesett lányon, és valamilyen megbocsátást nyerjen eddigi bűneiért, amit elkövettet. A lányt nem más, mint Chistina Ricci játssza, és nehogy azt higgye valaki, hogy rosszul. Nagyon is jól. Nem sok csajról mondható el, hogy ilyen „lepukkant” állapotban is vonzó tud maradni. 
Mint a barátja szerepel Justin Timberlake is, akit mint énekes nem nagyra tartok, de mint színész kicsivel többre, ettől függetlenül ő a leggyengébb láncszem a gépezetbe.
A zene, ami nélkül szinte nem is érne semmit, beleépítve a filmbe, egy nosztalgiára készteti a nézőt, nem kis hatással, mert mindig jó régi korok nagyságait hallgatni.

Van benne néhány jelent, amin konkrétan kacagtam, pedig nem egy vígjátékról beszélünk. Szerintem a címből is kiderült, a lánc központi szerepet kap, és ebből aztán lesz egy jelent a filmben, ami nem kicsit volt fun. Nem akarom elmesélni, mert aki még nem látta annak elrontanám az élmény, aki látta, úgy is tudja miről beszélek.

Valaki látni akarja, hogy legalulról, a legmélyebb gödörből is ki lehet mászni, csak tudni kell segítséget elfogadni, és megtanulni hagyni, hogy a dallamok vezessenek, erőt adjanak, akkor az ő filmje lesz. És el kell tudni fogadni azt a tényt, hogy mindenki ér valamit ebben a világban, nincs olyan ember, akin ne lehet segíteni. Nem sok ilyen alkotás van, amire azt tudom mondani, hogy maga nemében majdnem tökételes.
Mindenkinek csak ajánlani tudom.

90%

Szokásom úti leírások olvasgatni, mert csak így tudok olyan helyekről tudomást szerezni, amikkel valószínűleg az elkövetkező időkben nem fogok találkozni személyesen. Ezért is szeretem a roadmoviet, mert olyan tájakat, és életstílus tud felvonultatni, amit valószínűleg nekem sosem lesz résszem. De legalább pár pillanatra bele tudom magam képzelni. Ennek nagyon jó példája Into the Wild, ami egy hihetetlen képi, és szabadság érzéssel feltöltött utazós film. Egyébként, mivel Amerikában játszódik a történet, én is elképzeltem, milyen lehet egy kocsiba bepattanni, és elindulni az óceán egyik partjától és megérkezni a másik partra, ráadásul még így sem láttál mindent. Azt hiszem, itt Magyarországon egy megfoghatatlan dolog, ezért is szeretnék egy ilyenben részt venni.

A történet egy fiatalemberről szól, aki nem akarja az életét a családja mellet, és az örökös munka rabságában tölteni, ő szabadságra vágyik, ezért ultra kell, találkozik nagyon sok kedves emberel, akik alakítják a személyiségék, és adnak neki plusz erőt, sőt, segítik a cél felé, mivel minden álma, hogy Alaszkába eljusson. 

A rendezői székben Sean Penn, aki nekem egyáltalán nem kedvelt rendező, de most elkel ismertnek korrekt alkotással rukkolt elő, ezért innentől kezdve megkövettem magam, és legalább elismerem tehetsége mivoltát.

Nagyon nagy dicséret jár a készítőknek a hihetetlen szép tájak fénykepézésért, tényleg olyan érzésem támadt, hogy én is ott vagyok, és átélem azt, amit a hősünk. Lenyűgöző tájakra nyerhetünk bepillantás, nem is beszélve, ami tényleg a legszebb, Alaszka bámulatos panorámája. Kitűnő munkát végeztek a zenével, ami remekül tölti ki a tereket, és hatásilag kimagaslóan hozzátesz a történésekhez.
Emile Hircd színészi tehetsége elismerésre méltó, nagy előnye, hogyha 25 évest kell játszania, akkor annyit, ha fiatalabbat, akkor sincs akadály előtte.
Ki kell még emelnem, szerintem korosztálya egyik legszebb, de mindenképpen legtehetségesebb színésznőjét Kristen Stewart, aki még csak 18 éves, de így is kenterbe veri a többséget, szerintem nagy jövő áll előtte. A többi szereplő csak hozzá tud tenni a égészhez, így együtt alkotnak mesebeli történetet, és teszi tökéletessé az egész alkotást.

Mindenkinek szinte kötelezően ajánlom, mert nem mindennapi élményt nyújt, például nekem majd egy óráig tartott kikászálódnom a székből, olyan nagy nyomással hatott az egész film, főleg a vége, amit remekül sikerült befejezni, nem is számítottam másra, mert így tudok a legnagyobbat ütni az egész.
Remélem lesznek még ilyen elementáris erővel ható alkotások a jövőben is.

90%

Mindenki várta, mindenki látni, hallani, érzékelni akarta, és átélni azt az élményt, amit csak a The Dark Knight tud nyújtani. Most meg fogtok kövezni, de nem adta ezeket az élményeket. Valahogy voltak sejtéseim, nem lesz ez olyan jó, mint ahogy mondták. És sajnos igazam lett. A filmet Joker karaktere, Heath Ledger mentette meg. Miért írom ezeket, a kép után kiderül...

A filmnek a sztoriját kihagynám, mert akit kicsit is érdekel a dolog, az biztos utána olvasott, vagy netalántán meg is nézte.

A rendezői székben ismét  Christopher Nolan foglalt helyet, akinek a nevét én már regén a legnagyobbak között jegyzem, és ezzel a filmmel minden bizonnyal ott is marad. Nem hiszem, hogy le tud majd gyártani olyan rossz dolgot, amivel el tudná rontani a renoméját. Nem rendezett sok filmet, de ez a kevés is legnagyobbak között van, úgyhogy méltán lehet rá mondani, hogy zseni emberel állunk szembe. Hogy néhány filmet mégis megemlítsek: A tökéletes trükk (szerintem mindenkinek látnia kell), Álmatlanság, vagy a Momentó. Kötelezően ajánlom megtekintésre a darabokat.

A Batman: Kezdődik-et direkt hagytam, végére, mert ezzel az alkotással tette le a legnagyobbat az asztalra. Én meglátásom szerit, még mindig ezt tartom a legjobb denevér ember feldolgozásnak, még a mostani sem előzi meg.

A sötét lovaggal kapcsolatban nem mondom azt, hogy rossz, mert az erős túlzás lenne a részemről, de sajnos ne is annyira jó, mint azt különböző fórumokon, vagy kritikákban lehet olvasni. Látvány, a hangulat, Gotham városa tényleg aprít, de valami mégis hiányzott. Méghozzá a Batman. Chrisztian Bale sajnos nem tudott kibontakozni, még azt is lehetni mondani, hogy egy batmannel sikerült a hátérbe szorulnia, hiába ő róla szólna történet. Vívódik, meg vannak morális érzései, hogy most mit kéne kezdeni ezzel a Joker gyerekkel, még a hivatása feladása árán is meg akarja állítani, de természetesen nem engedhet a gonosznak, neki harcolnia kell, nem adhatja fel.

Aeron Echart nagyon jól alakítja, a mindenre elszánt államügyész, habár én ebben a részben nem tettem volna meg azt a lépést, hogy kétarcot csinálni belőle. Szerintem itt Joker mellet felesleges lépés volt, nem láttam értelmét, és végét is sikerült elrontani vele. Meg lehetne még említeni az új leányzót, Maggie Gyllenhaal. Az a meglátásom, hogy Tom asszonyát nem kellet volna lecserélni, mert ezt a szerepet még Ketie Holmes is simán aposztrofálta volna. A bajom csak annyi a hölgyeménnyel, hogy hiába tartom tehetségesebbnek, mint az elődjét, de nem hiszem el róla, hogy érte kellene küzdeni a férfiaknak. Sajnos nem látom benne azt a jó nő kisugárzást, amiért epednének a férfiak. Meg lehet még említeni a mindig jó, és még mostanában is rengeteget dolgozó Morgan Freeman-t, akit gondolom nem kell bemutatni, mert önmagában egy színész legenda.

Vannak még meglepetés emberek is, példa okáért William Fichner-t hozom fel, akit a közönség a magyar kereskedelmi csatornán a Szökés sorozatban láthatnak. A gonosz maffiavezér szerepében Eric Roberts lehet látni, akit nem tartom egy színész tallentumnak, de itt nem volt gondom vele.

Most pedig, lássuk az igazi ászt, aki miatt érdemes volt leülni a filmet megnézni, az pedig nem más mint Joker. A jelenléte a vásznon fenomenális, megismételhetetlen, a szőr is felállt a hátamon, amikor meghallottam a hangját. Nem tudom elégé fényezni Heath Ledger színészi nagyságát. Akinek sikerült megalkotnia lehető leggonoszobbat, briliáns gyilkost, aki könnyedén lemos mindenkit a vászonról. Igen, olyan jó volt, hogy a többi szereplő szinte csak vegetál. Felesleges a Jack Nicholsonnal összehasonlítani, mert ez a Joker a jelen kór legnagyobbja, és leggonoszabbja, a mostani felfogást imitálva. Nicholsoné, pedig az akkori értékrendet képviselő, így tehát felesleges a kettőt összemosni. Maga nemében mind a kettő elismerésre méltó.

A karmesterek szerepében ismét a két nagyágyú James Newton Howard, és Hans Zimmert fedezhetjük fel. Akiknek nagyon sok legendás filmnek a zenéjét köszönhetjük.

Tehát a Sötét lovag jó, de nem lett tökélet. A logikai bukfenceket meg sem említem, pedig volt benne rendesen. Én személy szerint, az átvezetésekkel sem voltam kibékülve, mert erősen éreztem a kapkodást, sok minden akartak elmesélni, ebben két és fél órában.  A zene a film alatt jól működött, és lehető legjobban dodbta fel a jelenteket. Hibákért mindenképp kárpótol Joker karaktere, akit szerintem mindenkinek látnia kell.

90%