Látattok már olyan horror ahol hullnak az emberek, mint a legyek a légypapíron, mégis szénné röhögitek magatok. Nem? Nos, itt a lehetőség, mert az tuti hétszentség, hogy ez a film elborult a maga nemében, olyan viccesen horroros. Nézzünk képet, folytatom.

Van két idióta (Dale és Tucker), akiknek aktuálisan az a legfontosabb, hogy elmenjenek a tó mellé, ahol most sikerült egy vadiúj vidéki házat venni. Jól megérdemel szabadidejüket akarják elütni, némi sör társaságában, meg egy kicsit pecázni, ha már ott vannak. Útközben találkoznak egy főiskolás csoporttal.

Hogy-hogy nem a főiskolások is a tóhoz igyekeznek. Megpillantják az első ránézésre két vidéki surmót, amikor is az egyik kaszával közeledik feléjük leszólítani a maga szerény eszközeivel a csoport legdögösebb csaját. Eredmény: sikítva futás, padlógáz - közben a két haver összenéz, gondolják magukba, ezek hülyék. 
Újbóli találkozási pont a tó: ahol a jó csaj belecsobban a vízbe, elveszti az eszméletét, a két jó barát segítségére siet, ami a partról úgy látszik, hogy elrabolják, a hajsza megindul.

Az egész film egy oltári nagy félreértésre épül, nem akar itt bántani senki senkit, aztán mégis elszabadul a pokol. Ugyanis a körülmények, a balsors, olyan szituációkat hoznak, ahol a főiskolások többsége az idő múlásával alulról szagolja az ibolyát. Az egyik pont belefut egy kiálló faágba, a másik megbotlik, majd kis idő múlva a fadaráló martalékává válik, de még számtalan szituációt lehetne sorolni, ahol a két jó barát jelen van, csak a körülmények szülte vicces helyzetekből  következnek a fatális halálok. Persze, azt senki nem tudja mi is a baja a másiknak.

Érdekesség, hogy a halálesetek mindig úgy következnek be, hogy ahhoz semmilyen formában nem társult emberi kéz, csak a szerencse távolmaradása, az emberek sutasága játszott közre.

Dale (Tyler Labine) és Tucker (Alan Tudyk) karaktereit megformáló színészek már-már Jay és Néma Bob párosát idézik, az egyik ugye a "okos", a másik megállás nélkül csak beszél és beszél. 

Mi a helyzet a magyar címmel?

Nem sok minden, én kérek elnézést.

Trancsírák értékelés:

Ne várjunk sokat a filmtől, nem is vállalkozik a világ megváltásra, csak egyszerűen szórakoztatja azokat, aki vevők erre a horror-vígjáték stílusra. Úgyhogy egy erős 80%-t mindenképp megérdemel, mert én kimondottan jól szórakoztam.

További szép napot!

A film inkább volt fárasztó, mint szórakoztató. Miért?

Hát csak azért, mert altesti poénokkal operáló filmmel a világból ki lehetne kergetni, nem vicces, röhögni ősszintén nem lehet rajta, legalábbis én nem tudok.

Hiába szereppel itt Natalia Portman és James Franco is, nem tudtam szeretni az egész fantasy világba csomagolt vígjátékot. Ez még nem lenne elég, Zooey Deschanel az egész filmet kinyírta szőröstől-bőröstül.

Nem is mondok többet, pontosan azért, mert tudom, hogy a film megosztó, van olyan aki jónak találja, így adok egy 50%-t, így mindenki jól jár, a káposzta is megmarad és a kecske is jól lakik.

További szép napot!

Ez a film nem más, mint a nagy ziccerek kihagyása. Mert abban megegyezhetünk, hogy nem minden nap láttunk a képernyőn vadnyugati környezetben játszódó fantasy sci-fit. Erre, amit el lehetett rontani, az el lett, így a nagy várakozás hiábavalónak bizonyult, mert a prezentált produkció (mint színészileg, mint rendezésileg) nem több mint a középszer minta példánya.

A történet nagyon röviden: cowboyok és az indiánok harcolnak a földből aranyat köpülő idegenek ellen. Aranyat(!), ami számomra az egész film alatt homály maradt, miért? Talán be akarták fektetni valahova, vagy csaknem magyar államkötvényt szándékoztak vásárolni? Nem tudom, nem tudom, de hogy őszinte legyen nem is nagyon érdekel!

Ami a leggyengébb pontja a filmnek, az nem más mint a fogatókönyv, amit öt ember írt. Az össze ebrudált öt koponya sem tudott egy épkézláb betűhalmazt letenni az asztalra. Sikerült egy elnagyolt, sületlenségekkel teletűzdelt párbeszédeket beleadni a színészek szájába, és ha még ez nem lenne elég, a történet néha olyan defektekkel, sehova nem vezető útvesztőkkel van teletűzdelve, hogy az ember csak kapkodja a fejét, és néz ki magából a nagy semmibe, nem hiszi el, ilyet, áh.

Egyetlen értékelhető színészi munkát Harrison Ford rak le, mert legalább a vásznon érződik a jelenléte, még mindenképp említést érdemel Daniel Craig, aki a baltával faragott arcvonásaival nyugodtan jegyet válhatott volna az űrlények közé, a pucsításain kívül emlékezett nem igen nyújtott. Az aktuális jó csaj, Olivia Wilde, pedig hozta a film legbanálisabb jelenetét, ez mondtam már nem lehet igaz, itt gondolkodtam el, hogy hagyom a fenné az egészet, engem ne fárasszanak, acsudába!

Van egyáltalán valami pozitív a filmben?

Jelentem, van. Az egyik, hogy a vadnyugati táját jól fényképezték (hogy kötekedjek egy kicsit, néha azért látszott az odavetítés), és az útólsó húsz perc két feles után egészen üdítően hatott. Más egyéb ... (hosszas gondolkodás) ..., hát, nincs.

Cowboyok és űrlények értékelés:

Érzésem szerint ebben az ötletben hajszálnyival több lehetőség maradt kiaknázatlan, Jon Favreau (Vasember egy kettő) elkövette élete eddigi legnagyobb rendezői tévedését, mert bizony ez izzadság szagóra sikeredet, még a zenei aláfestés is elnagyolt volt. Szóval, ez most nem több, mint 50%, és még így is vajszívű voltam.

További szép napot!

Most az az igazság, hogy szomorú vagyok, mert ez a  filmsorozat már nem szól másról, csak a pénz csinálásról. Az ötödik részre exponenciálisan eljutottunk oda, hogy az ötlentelenség miatt nincs is sok értelme megnézni (egyébként ebben hasonlít a Fűrészre), viszont attól nem kell tartani, hogy a jövőben ne lenne folytatás, tehát a Halál lecsap, megint kicselezik és megint javítja a hibákat.

Gondolom a történettel nem kell fárasztanom senkit, mert itt az ötödik részben sem szól másról a sztori, minthogy az egyik random szereplő előre látja mi fog történi (mily módon fognak meghalni), ekkor még néhány random haverjával megmenekülnek, viszont a bibi az egész sztoriban, hogy beleköpnek a Halál terveiben, így javítani kell; a túlélők egyenként halnak nem szokványos módokon. 

A negyedik részre is azt mondtam, hogy ez már megfáradt sorozat, nincs sok értelme ebben a formában, viszont be kell látnom, hogy tévedtem. Mert a negyedik rész még nézhető, a baleset is közről-végről elment szódával, viszont az ötödik részben már nem csak a Halál öl minden kreativitás nélkül, de a film eleji tömegkatasztrófa is porzik az ötletek hiányától. 

A szereplők ismeretlen fiuk-lányok. 

Még egy kérdés merülhet fel, mégpedig, hogy milyen az egyes szereplők elhalálozásának a kivitelezése: szomorú, de egy-két jó pillanatot leszámítva nem nevezném izgalmasnak, a CGI rossz mivolta még rá is tett egy lapáttal, olyan komolytalanak hatott az egész.

Ja, majd elfejtettem, a végén van egy egészen jól felvetett meglepetés, úgyhogy az utolsó öt percért megy egy virtuális vállon veregetés. A többiért viszont elbujdosni!

A Végős állomás 5 értékelés:

Az az igazság, hogy különösebben nem ajánlom a filmet, még igazán jó csaj sincs benne, így kiszórok rá egy 30%-t, ami csak nagyon kerekítve ennyi. 

További szép napot!

A Frozen az a tipikus horror, jobban mondva nem is, inkább mondanám drámának, amit egyszer nézel meg, de soha többet, viszont erre az egy alkalomra teljesen korrekt darab. Egyébként meglepő módon, mert nem igen fogadtam volna rá, hogy végül, mondjuk ki, tetszeni fog.



Az alap felütés az az lenne, hogy mi van akkor, ha harmad magaddal fennragadsz egy felvonón, miközben a sors úgy hozza, a kutya nem fog rátok nézni egy hétig (ez egy bődületes baromság, síszezonban senki nincs a pályán, na ne), kivéve a farkasokat. Attól a ténytől eltekintenék, hogy az egész film tele van logikátlansággal (nem ugrunk a mélybe, ha magasan vagyunk, meg néha jobb ha körbe nézünk magunk körül, mielőtt hülyeséget csinálunk), mert mégis attól működik, hogy vesztett helyzetben mit tennél, hogyan is cselekszik ilyenkor ez ember...

A film összességében rendben van, dráma van dögivel, pluszba a téli táj sem csúnya. És ami a legfontosabb, hogy érzéseket vált ki ez emberből, hisz ha vannak is hülyeséget - én nem is így cselekedtem volna - át tudod élni, mi történhet az emberrel a ilyenkor, szóval beleélési faktor egy ilyen kis költségvetéssel rendelkező filmtől dicséretes. Úgyhogy, egy erős 60%-t adok neki, ami szerintem teljesen jó, hisz nem hiszem, hogy ha most megnézi valaki, az életben megtenné még egyszer is.

Már megint egy vígjáték, ami nagyon romantikus akkor lenne. Hogy ezek a filmek jók vagy nem, döntse el mindenki magában, a mostan tárgyalt darabunk viszont azért nem jó, mert ilyen már annyiszor láttam, hogy becsömörlés (de hülye szó) teljes mértékeben tünetként jelenkezet nálam, ami nem jó ómen nekem sem, de a filmnek még annyira sem. De azért nem kell szánakozva falnak rohanni, még a kisbabák sem fognak bánatukban felsírni, mert a hűde szerelmes leszek egy délután alatt típusú filmek között még így is vállalható darab.

Szóval a történet nagy vonalakban annyi lenne, hogy Anna (Amy Adams) már nagyon meg akar házasodni, de a hőn szeretet hiper okos faszijának esze ágában sincs igába hajtani a fejét. (Persze addig, míg az érdeke nem kívánja úgy.) Miután a pasija elment Dublinba, ott meg van egy hagyomány, mégpedig, hogy szökőévében a nő is megkérheti a szívé választottja kezét. Így eset, hogy Anna  elindult, belekerült egy jó nagy viharba a repcsije, teljesen máshol szálltak le, a kaland indul: el kell jutni február 29-ig Dublinba. Kérdés: hogyan?

Nem fogjuk kitalálni, de természetesen ilyenkor mindig van kéznél egy jóképű, mogorva, kezdetben unszimpatikus fazon, aki kegyesen felajánlja a szolgálatait. Valami poén abból van, hogy néha alátesznek egymásnak, a nőnek a tisztaság, rendmániája, a férfi némi puritán igénytelenségének ellentettjéből sül ki vicc faktor, ami jó is, nem azt mondom, még mosolyogtam is rajtuk. Amy Adams, mondhatni rutinnal veszi az akadály, nem jelenthet neki problémát eljátszani mennyire szerelmes lesz az utolsó tíz percben, viszont a lovagot nem láttam ez eddig sehol, nyilván leakasztották a szegről, de ha jobban belegondolok, mintha, igen, a Kisvárosi Rock'n Rollban láttam volna. Utána néztem, és tényleg. Nem volt nagy szerepe, ezért is most eltölt némi büszkeség, ilyenre emlékezni. Ebben már csak az a szép, hogy csak az nem mondtam kiről van szó: Matthew Goode.

Itt be is fejezhetném az irományt, mert sok újat nem tudnék írni, csak a következő frázisokat ismételgethetném: de hisz ilyen már láttam, de hisz ilyen már láttam ... És tényleg így van, szóval a film kellemes szórakozás lehet, annak, akinek minden új-e téren, vagy annak, aki odáig van az ilyen filmekért, csak sajnos az nem én vagyon. Így kiszórok a filmre mondjuk egy 60%-t, mert azt el kell ismerni, hogy a másfél órás filmben voltok humoros jelenek, amin csak-csak sikerült mosolyogni, az idő elszaladt, ez meg csak jelent valamit.

Már régen rossz, ha azon töröm a fejem a film közben, hogy hogyan fogom a földbe döngölni ezt a remek alkotást. Pedig, minden porcikám kívánja, mert egyrészt, unalmas, másrészt, valahogy nem igazán lett izomláz a rekeszizmomban. Ja, mellesleg, már régen mondom, hogy Steve Carell (ZseniKém) annyira vicces, mint ha egy földönkívülivel összefutnék szemtől-szemben egy eldugott sikátorban, aki végbél tükrözéssel akarná megalapítani, mi az ő fajuk és a mi fajunk között a kardinális különbség. (Na, ugye hogy nem lenne vicces.)



A film arról szólna, hogy mi van akkor, ha egy házasság már csak állapot, és nem jelent a két fél egymásnak semmit, csak az állandóssá vált szokások tartják együtt a őket, meg persze a gyerekek. Ezen kellene nagyon gyorsan változtatni és bevinni izgalmakat az életükbe. Na, ami hiányzott, azt megtalálták egy vendéglőben, mikor  elfoglalnak egy olyan asztalt ami nem az övék. Így bele keverednek a rossz arcok bizniszében és követelnek tőlük ezt-azt. Persze az egész sztori vihar a biliben, mert nem ez lenne a lényeg, hanem a szórakoztatás(!),  ami pont hiányzik, mert a készítők valahogy ez a (x)factort kihagyták, így se nem vicces, se nem szórakoztató.

Persze, mondhatja valaki, hogy itt van nekünk Steve Carell. Már a bevezetőben is utaltam rá, hogy számomra ez a fickó messze van a humort nyújtó egyénektől, meg egyébként a stílusa sem jön be. Lehet, hogy otthon a két fal között a csillárt letépik, olyan szöveget lenyom, vagy fejet vág, de a filmjeiben ebből édes keveset mutat. De ha nem ő, akkor majd Mark Wehlberg, Mila Kunis (csakhogy az ismertebb neveket említsem) nyújt nükünk kellemes pillanatot. Nehogy azt hidd, csak ha nem tekintjük Mila pofikáját annak. De ez nem ér.

Szóval a film az elején elmegy kategória, az elő fél óra várakozás telivel telt, de nem igazán akart beindulni, a közepe némi akció panelok miatt elmegy kategória, a vége pedig csak tényleg azért jó, mert hál' istenek ezt is megértük. Egy gyenge 50%-t adok neki, de csak ezért, mert vaj szívem van, meg lehet, hogy teljesen rosszul ítélem meg, de szerencse, itt vagytok tik, oszt' jó megmondjátok a tutit.

Ha volt film, amit ebben az évben nagyon vártam, akkor az mindenképp a jelenleg tárgyalt darabunkra igaz. Hisz Sylvester Stallone (továbbiakban Sly) ismét igába hajtja a fejét és összehozta a régi-új arcokat, hogy rendet rakjanak a fejekben, mégpedig a célból, hogy lehet-e még régi vágású emberekkel, régi stílusi akció filmet rendezni? Hogy ez sikerült-e neki, az mindjárt kiderül a kép után.



Először is tegyük tisztába, hogy mégis mit vártam ettől a filmtől. Akciót, de dögivel. Elismerem ez kipipálva, volt jó sok, termesztésen egymás hegyin-hátán, mert a fogatókönyv író (Sly) lezseren vette a film ezen részét. Ellenben, ráerőltették az új trendet a csihi-puhira, ami nem nem más, minthogy rángatjuk a kamerát, mert az olyan jó. Hát nem, és nem. Felfogni nem tudom, hogy mikor értik már meg végre a filmet készítők, hogy ez nem a járható út, ha akciót rendezünk. Főleg Sly-tól nem vártam ezt, mert ha valaki, ő hát csak tudja, hogyan kell egy tökös, kemény (kinek hogy tetszik) filmet készíteni. Erre meg, ááá, mindegy is.

Ugye, Sly-nak már régen dédelgetett álma vált valóra, mégpedig, hogy össze ebrudálja a régi akció sztárokat a jelenlegiekkel, hogy lenyomjanak pár rossz arcot, csak megfakult emlékek miatt. Ez közről-végről összejött, ki hosszabb szerepet kapat, ki egy percet sem(nem vállalta el, pl. Van Dame), és egy két cameo is beugrott, gondolok itt Bruce Willisre, meg persze Arnold Schwarzeneggerre. A többieket nyilván nem sorom fel, mert vagy tök ismeretlenek számomra, vagy könnyen le lehet olvasni a plakátról. Az itt biztos nem derül ki, hogy ki hogyan is ért a szinészkedéshez, mint mesterséghez, mert megerőltetni nem kellet senkinek magát. Ami viszont tényleg nagyon zavart, hogy az még rendben is van, hogy felvonultat a film régen, néhányan még ma is aktív akció színészt, de valahogy mégis kellet volna mélységet adni az egésznek, mert mintha kötelező jelleggel jelenének meg vásznon szinte tök feleslegesen (ha mér itt vagyunk, akkor gondol itt Mickey Rourke-ra, aki elmond egy szívhez szóló történet egy nőről, azt elfogadjuk, mint valami élet tanúságot, de ettől ezért többet vártam volna picivel), és tulajdon képen csak a néző számára furcsa, mit is keresnek most ezek itt.

Mint már utaltam is rá, a fogatókönyv nagyon vékonyka lett, sőt megkockáztatom, ilyennel nem is húzták az időt a fiúk, hanem hagyatkoztak a leleményességükre és improvizáltak ide valamit, legalábbis ennek tudom be, hogy nem ütöttek az egysorosok többségében, sőt akadtak részek, mikor már nekem volt kínos, de nyilván nem értem a poént. A történet köré sem kell rendezni kitaláló show-t, mert egy önjelölt diktátor terrorizál egy tök ismeretlen sziget polgárait. Sly, meg a zsoldos csapata rendet rak, megmentik egy csaj életét, mert valami indok mégis kell a kiruccanáshoz.

Mivel az akció végig rendesen zúzott, ugyan némi céltalanságot véltem felfedezni benne, de akkor sem volt e téren csalódás akkora, ha még tudtam is valahol, ennyi lesz ez, se több se kevesebb, hisz 35 millió dollár nyilván nem elég mindenre (a béna CGI azért befigyel), de egy eresz el a hajam bulit simán futott. A végső verdikt az lenne, hogy oda adok neki egy gyenge 70%-t. Ebben benne van némi nosztalgikus érzés, de az is, hogy ennél többet kellet volna produkálni, főleg a karakterépítésnél. Ami viszont ennél is fontosabb, hogy legközelebb nem szabad kihagyni a ziccert, hogy tényleg egy ízig-vérig 80-90-s éveket idéző akció mozit tegyen elénk Sly. Hájra, a második részre az alapok meg vannak, mindent bele fiúk!

Haj ez a film. Romantikus akar lenni, de nem az. Humoros akar lenni, de az sem. Erre most mit mondjon az ember, hogy rossz, igen az.



Gondok: nem vicces (ezt már írtam), légüres karakterek, sci-fibe illő történet, semmilyen szerelmi szál, lukacsos, semmitmondó sztori, et cetera, et cetera. Szánalmasan szenvedtetős az egész film, vagy háromszor kezdtem neki, de mind végig azt vártam mikor lesz már vége. Danny DeVito most szerintem eljátszotta élete legcikisebb szerepét, biztos azok a kifizetetlen számlák, vagy nem tudom mik késztette erre, de ultra gáz volt. A főszereplő fazon, nem tud színészkedni, inkább keresse mással a kenyerét. A film nagyon a középszer alja, sajnos

Ennél többet nem is szeretnék elmondani, aki akarja próbálja be, de kerülendő, és csak azért kap egy izmos 30%-t, mert Kristen Bell-t sikerült főszereplőnek castingolni.

Mivel tegnap adták a tv-be, így megnéztem, ekkor gyorsan tudatósul  is bennem, ilyen se csinálok többet a hasonszőrű filmekkel. Élőszőr csak arra gondoltam, hogy milyen jó lesz leporolni az emlékeket filmről, amit kis-ötvenezerszer láttam porbanfingó koromban, de a végén bazinagyott csalódnom kellet, felnőtt fejel bizony már nem is olyan jó ez. A másik, termesztésen annak, aki húsz-tizenöt percenkét nyomatta a reklám spotokat, kívánok egy, a fenét, két hét kényszerpihenőt egy koedukált guatemalai börtönben, teljes wellness ellátással.

A film sztorija mai szemmel köztünk szólva is vicces, de nyilván nem ezt kell nézni. Viszont, aki tagnap látta fiatal fejjel, annak viszont biztos bejött. Nyilván a történetet tudja mindenki, de azért nézzük meg gyorsan: a film egy srácról szól, aki anyával elköltözik otthonról, és eljönnek az ismeretlenbe. Itt a vékony dongájú srác rögtön kihúzza a gyufát a helyi vagányoknál, akik jól összeverik néha napján. De a végső rundot majd egy bajnokságon lerendezik, de előtte Myagi mester a karate magas tudója jól felkészíti a lelkes fiatal úrfit cirka két(!) hónap alatt (Edzés terv: kerítés és ház festés, bejáró smirglizés, csónakon egyensúlyozás, muhahaa).

Egyébként a legnagyobb gondom a főszereplő gyerekkel volt, aki nemcsak az elején, de a végén is olyan esetlen, hogy nem hittem el, hogy semmilyen karate előélettel két hónap alatt lenyomja a nálánál ezerszer felkészültem fiukat. Arról már ne is beszéljünk, hogy végét nagyon elkapkodták, talán itt lehetett volna több kéz-láb mozdulatokat mutatni, és rögtön kerekebb lett volna a történet. Azt viszont ne vegyük el a filmtől, hogy biztos rengeteg olyan ember van/volt aki e film miatt kezdet el valamilyen küzdő sportot. Ha így is volt, már ezért megérte megcsinálni.

Egyébiránt nem azért írom ezeket a sorokat, hogy most jól megmondjam a tutit a filmről, csak azt akartam mondani, hogy néha hagyni kell a régi emlékeket maguk valójukban, mert sajnos számomra a Karatekölyök nem állta ki az idő próbáját.

Osztottam - szoroztam, így egy jó indulatú 70%-ot csak rá dobok a végén.