Na jó, igazándiból nem gondoltam azt, hogy nekem ezt feltétlenül látnom kell. No de, mégiscsak egy filmről, azon belül egy vígjátékról lenne szó, én meg azt szeresem, meg egyébként se legyek már ilyen válogatós.

Csak annyi van, hogy az összes ilyen filmek a nőket egy álomvilágba helyezi, amikor is van egy probléma ( itt a sok vásárlásból adódik a rengeteg adósság), ezt viszont nagy átlagba azért nem kell komolyan venne, hanem csak lelkizünk rajta egy keveset, közben majd jön a gálás lovag, akinek a közben járásával nincs is már akkorra baj, meg mi se legyünk már rest szerencsétlenkedni, meg butának is látszani egy kicsit, ezt így összegyúrjuk és természetesen hát nem mi leszünk az a végén aki még nyer is az ügyön? A nagy lótúrót!

Nincs az a helyzet, amikor mondjuk egy ilyen tartozás, mint amit a főhősnőnk felhalmozott - „vásárolni jó” felkiáltással -, hogy ilyen könnyen megússza. Egyszerűen nincs.

Na jó, végül is az agyzsibbasztás leszámítom, ha be akarom vallani magamnak az igazat még jól is szórakoztam rajta. Meg volt a kötelező mosoly, meg Isla Fishert szeresük(vagy nem?), ugye, de hamár így szóba került akkor inkább ajánlok egy nézhetőbb, még férfiaknak is vállalható darabot, mégpedig a Mindenképpen talánt.

Hogy a történetet még nem mondtam el? Hát lássuk. A sztorinak a lényege, hogy van egy nő, aki kis korától kezdve mindig is arról álmodót, hogy ha megnő akkor milyen nagy vársárlási orgiákat fog tartani. Ez termesztésen be is következi, minden fizetését elveri a ruhára, táskára, meg cipőre, mert ezek ugye elengedhetetlen kellékek. A munkahelye csődbe megy, ős is, ezért jelentkezik egy magazinhoz, csaknem annak veszik fel aminek ő akarta....

Végül is, nem volt itt akkora gond. Nézhető. Muris is, meg a mosoly faktor meg van, úgyhogy egy 60%-ra simán jó volt.
 

Megint az van, hogy többet vártam, erre meg nem csalódnom kellett! Mostanában így van ez, több filmnél az volt a hiba, hogy előre felértékeltem valami oknál fogva, a nagy várakozást meg követi a csalódás. Politikai film (vagy mi a fenne), ami igazándiból nem szokott meghatni, de mivel Clive Owent szeresük, ezért üsse kő, legyen ilyen nap is.

A történet nincs sok kedven kielemezni, ezért bemásolom ide(aki kíváncsi olvassa):

„A világ maffiózóinak és zsoldosainak egy közös főnöke van: a pénz. Feltétlen engedelmességet, teljes hűséget követel, cserébe sokat ígér, de sosem őszinte. Az Interpol ügynöke és egy manhattani ügyész azonban azt hiszi, az igazságnak is van esélye: mindenre készek, hogy leleplezzék a világ egyik legnagyobb hatalmú bankjának sötét üzelmeit. Az első nyom, az első bűncselekmény leleplezése után folyamatosan göngyölítik fel a szövevényes, összefonódó ügyeket Berlintől Milánóig, New Yorktól Isztambulig: de üldözőből hamarosan üldözötté válnak. Ellenfeleiknek semmi sem drága, és mindenre hajlandóak, hogy megőrizzék illegális forrásaikat.”
(by filmkatalogus.hu)

A helyzet az, hogy ebben a filmben Clive Owen-el nem tudtam mit kezdeni. Meglátásom szerint az a sótlan, nem igazán kemény akta tologató szerep nem igazán passzolt neki. Ugyan is, állítólag – most tudtam meg a filmben - az Intelpor berkein belül nincs lövöldözés, csak akta tologatás, meg ha sikerül valami infót találni a zavarosban halászás közben, azt kötelesek közölni az adott ország rend őreivel. Szóval Clive nincs kiképezve közel harcra, így a fegyver is viccesen állt a kezében, főleg egy múzeumos jelenetnél. Na ott, röhögni támadd kedve, olyan szinten rossz, átgondolatlan volt a koncepció, hogy a kisebb kacaj ült ki is az orcámra.

Gondom volt a motivációval, ugyanis nekem az indokok lógtak a levegőben, nem érzékeltem miért is kell ez a nagy felhajtás. Egyébként ezt betudom annak, hogy az egész ügyet kivitelezésben nem igazán sikerült jól elkapni, hisz ennék pörgősebb és keményebb Clive Owen-t is kaphatunk volna egy feszesebb filmben. (Ugye mindenki emlékszik még a Golyózápora?) No, de legyen valami pozitív is. Neomi Watts viszont jó választásnak tűnt, legalább jó társa lett Owennek, meg egy piros pont, hogy nem erőltették a összebújós fonalat. Viszont nem mehetek el még szó nélkül, ami a legjobban idegesített az egész film alatt: a zene. Kérdem én, miért kellet ilyen lüktető, vagy pulzáló zene? Olyan szinten irritált, hogy az hihetetlen.

Szóval, nem egy erős alkotás, inkább egynek elmegy vonalat erősíti. Azt nem mondanom hogy felejtős, akinek kenyere az ilyen összeesküvés elméletekre hajazós „komédia” nyugodtan tegyen kísérletet, hátha más vélemény formál meg mint én. Nekem viszont most felejtős lesz, mert biztos nem így akarok emlékezni az előbb ecsetelt főszereplő úriemberre.

60%

Nem igazán számítottam semmire, mikor elhatároztam, hogy bepróbálkozok vele. Egy, nem nekem valók már az ilyen stílussal nyomuló filmek, kettő, de mivel a fene jó dolgomban nem tudtam mit csinálni, így megadtam a filmnek és magamnak azt a lehetőségek, hogy hátha gyermeki lelkem a felszínre tör és a szórakozás magas falait fogja súrolni. Mit mondjak, nem csalódtam akkora nagyot. Habár, most mondom, a film rengeteg régebbről ellövöldözött jelenetet, lerágott csontot tartalmaz, főleg az idősebb korosztálynak, de mégis kell a mostani csemetéknek is adni valamit, mégsem lehet, hogy itt van büdös kölök, nézd azt a húsz éve is szar volt filmet.



A történet. Kért testvéről szól, egy fiúról és egy lányról, meg a kutyájukról, meg még több kutyáról. (Ja nem is mondtam, kutyás film.) Árvák, így nevelők szülőkhöz kerültek. Nem valami nagy „agysebészek” a mostohák, meg kisebb terror is jellemzi a minden napokat. A kutyákat meg élből utálják, így nem marad mást választás, minthogy találni kell egy olyan helyet, ahol el tudják rejteni a kutyájukat. Az egy blökikből viszont több blöki lesz, ami nekik semmi jót nem fog jelenteni.

Egy valami nagyon tetszett, az pedig a fényképezése a filmnek. Kellemes hangulat alakult ki a film alatt, ami azért is jót tett az egésznek, hogy a nem igazán acélos történetet mégiscsak kompenzálni kellet valamivel. A zenével se volt probléma, nagy átlagban jól csendültek fel. Ami viszont több erőfeszítést igényelt volna a készítőktől, az az, hogy több humor visznek az egyes jelenetekbe, mert mégiscsak adott volt a magas labda, mégsem sikerült eltalálni. Több volt ebben és arról sem vagyok meggyőzve igazán, hogy a kölök is feltétlen azt fogja mondani, hogy jól szórakozott, és nem aludt be azon, hogy éppen hogy oldja meg a kisgyerek a kutyák által okozott salakanyag eltávolítását, vagy miként tanulja meg a kutya, hogyan kell ráülni egy WC deszkára?

Ha nincs mit tenni a kölökkel, ez a film alkalmas arra, hogy oda szegezze a figyelmét a tv elé, addig sem zavarja a csendet, mi pedig, ha akarjuk megnézzük, vagy ha a család össze ül, akkor akár megkaphatjuk a nagy fater horkantásait bónuszba. Köszöntem a figyelmet, a további szép napot.

60%

Arra való lett volna ez a film, hogy jól szórakozzon az ember, csak sajnos nem érte ezt el. Pedig végig néztem, de semmi különös, ugyan azokat a frázisokat ismételgették,  amit kis ötvenezer alkotásba lehetett látni. A humor foktor nincs, talán ha egyszer a kis nigger csákón mosolyogtam el, ezzel ki is merült. Egy könnyet vasárnapi délután viszont letudható a film, arra jó.

A története. Két utazóügynök fazon szerencsétlenkedéséről szól. Az egyik nagyon hülye, csak a csajok becserkészésében érdekelt, a másik meg azon rinyál, hogy szar az élete, két nyavalygás közt meg egy hihetetlen rossz lánykérés közben lapátra teszi a csaja. Majd okoznak egy kis bibit, ezért közmunkára fogják őket. Gyerekekre kell vigyázni, vagy mennek a sittre. Persze nem fülig a fogunk hozzá, de az ahogy lenni szokott megszokják, sőt már abba se akarják majd hagyni.

Hiába a vágjáték a titulus, ez nem az, ha viszont meg az, akkor annak nagyon gyenge, mert ugyanis nem kacagsz, csak néha, de tényleg csak néha egy kis mosolyt csal az arcodra. Seann William Scott sajnos nem sikerült levetkőznie a pite vonalat, de ahogy elenéztem a filmet nem is akarja, pedig szerintem van potenciál a srácban, csak valami oknál fogva nem használja ki. A nagy haverja Paul Rudd, aki nekem sótlan volt és kicsit sem vicces a fazon, nem is értem mit keresett itt. Elizabeth Banks, meg egy ügyvédet alakít, látjuk, van, de minek.

Szóval mint mondtam is, egy vasárnap megnézed, semmilyen hatással nem lesz, el is felejted nyomban, de legalább elmondhatod hogy láttad, habár ha nem nézed akkor sem veszítesz semmit, mert elég szürke tucat cucc az egész. Sajnos.

60%

Nem vagyok egy nagy mese néző, de most ezt bepróbáltam és csalódnom kellet. Igen, mert csak annyi gondom volt az egésszel, hogy nem az nyújtotta, mint amit vártam volna. A fő probléma a következő: nem volt vicces, főleg azért nem, mert nem sikerült egy karaktert sem emlékezetesé tenni. A Volt szuper képességű csodakutya is semmilyen szintjén se volt érdekes.

A történet nagy vonalakban annyi, hogy van ugye Volt nevezetű csodakutya, akin gén módosítást hajtottak végre, ebből kifolyólak puszta fejel öklel fel egy kocsit, plusz a szuper ugatással egy egész hadosztályt képes likvidálni. A feladata a gazdája megvédése, meg természetesen a fő ellenség ellen felvenni a harcot, egy bizonyos, hogy is hívják, aha megvan, Zöld szem ellen.

Csak egy a bökkenő, hogy Volt a büdös életben nem volt gén módosított kutya, csak egy hollywoodi produkció részese és hogy minél hitteleseben tudja eljátszani a szerepét, minden apró rezdülése átjöjjön, ezért szó szerint átvágják, az illúzió hatásos, Volt elhiszi amit el kell neki, a produkció meg megy a maga útján.

Igen ám, csak Voltunk, hogy mentse a gazdáját, akit elraboltak, hogyhogy nem elkeveredik a New Yorkba, vagyis a való életbe. Ahol még mindig azt hiszi, hogy ő tényleg szuper képességekkel rendelkezik. Megkezdődik a road-movie, vissza az angyalok városába, nem kis kalandok közepette, természetesen.

Én balga azt hittem, hogy a szerencsétlenje, mikor még mindig abban a tudatban van, hogy ő egy ízig-vérig fain kutya, abból majd a készítők ki tudnak hozni olyan szituációkat, amin szó szerint tud az ember fia derülni, de sajnos nem így történ, sőt, csak néha ültem, néztem mi a jó isten akartak itt. Ezen most nevetni kellet volna? Voltunknak persze akad segítői. Csak egy a bökkenő. Jelentéktelenek. Semmilyenek. Közülük is teljesen feleslegesnek éreztem a macskát, Micit. Súlytalan, nem is értem miért kellett ide, mert viccesnek nem vicces. Talán nem is annak szánták. Néha az az érzésem volt, bár lehet, hogy ez az én perverzitásom, mintha össze akarták volna boronálni őket, fúj. Meg ott volt a T-Rex nevezetű hörcsög. Szánalom. De tényleg. Ő lett volna egyébként a nagy dumás, a mindig pörgő, mozgó figura, no, ez mind meg is volt, csak nem volt vicces. Talán ha nagyon keresgélek az emlékeimben, akkor egyszer, na jó kétszer sikerült egy pindurka mosolyt csalni az arcomra, de azon kívül halovány volt. Ezzel még nincs vége, mert ott voltak a galambok, akik a nagyon hülye dumájukkal kellet voltan humorfaktort növelniük, mondanom sem kell nem sikerült. És akkor még arról az apróságról nem is beszéltem, hogy a mese kérem szeppen csúnyán lopkod is. Még ilyet, mi? Ugyan is, a három galamb effektus, teljesen ugyan az volt, mintha át copy-c volna Madagaszkár pingvinjeit. Még fel lehet fedezni innen-onnan ötleteket, ami egyébként nem is baj, mert ugye ha régen jó volt, akkor most miért nem lenne jó, ugyebár.

No, sikerült azt hiszem elég sok negatív dolgok leírni, ezért nem is maradhat más hatra, minthogy számba vegyük végre a jó tulajdonságát a mesének. Ami a legjobban működik az egészben az az animáció. Remek a kidolgozás, a jelenetek szépek, a látvány a humor faktort nekem kompenzálta is egy kicsit. De ennyi, nem is jut több pozitív eszembe, jaj nekem. De, még a zene is frankó volt.

Azt nem merem mondani, hogy nem ajánlom, mert miért ne, a gyerekeknek biztos tetszik majd, egyébként sem vagyok mérvadó, hogy megmondjam ki mit nézzen, csak ne csodálkozzon azon senki, ha egy közös videózáson a fater horkantásaival kell végig nézni. Egyébként meg így vissza gondolva nem is volt olyan rossz mese, csak a többet várás miatt lett nekem csalódás.

60%

Mivel egy képregény adaptációról beszélünk, ezért nézünk egy kis történelmet. A alapokat Will Eisner 1940-ben megalkotott képregénye szolgáltatta, amely egy teljesen új képregény hős próbált megteremteni, egy átlagos rendőrt, aki a „hamvaiból” támad fel, és védelmezi a várost, amivel egyé vált. Segíti az ott lakókat és minden megtesz a bűn legyőzéséért.

Néhol nekem zavaros, értelmetlen hozások jellemzik a filmet, ami nem tesz jót neki, viszont a látvány orgiával mindenki ki fog békülni, mert az parádés, remekül keveri valós, majd rajzolt világot. Tehát a látvánnyal minden rendben, érezhető a profizmus ami mögötte van. Viszont ez nem mondható el a szereplők összeválogatásáról. Telepakolták jobbnál jobb nőkel. Először is ott van Eva Mendes (Sand Saref ), aki Spirit megtalálandó szerelme, meg Scarlett Johansson (Silken Floss), aki a Octopus fő gonosznak (inkább szánalmas, mint gonosz, de erről majd később) a segédje. Szép meg minden, és jól játszik. Nem hitem voltan, de nekem az egész film alatt az ő játéka győzött meg a legjobban. Ki ne hagyam Paz Vegat (Plaster of Paris ), aki engem a hastáncos nőre emlékeztetett(mert ugye az is), meg ott volt még Spirit volt szerelme még rendőr korából Sarag Paulson(Ellen Dolan), aki valami furcsa módon nem ismerte fel volt szerelmét, pedig elég kevés valami takarta el az arcát.

Láthatjuk, hogy van női vonalon rendesen felhozatal. Miért is gond ez? Hát, azért kérem szépen, mert a Spiritett játszó Gabriel Macht ehhez édes kevés. Nem hittem el neki, hogy ennyi nő mind meg lenne veszve érten, gyenge volt ő ehhez, ide karakánabb figura kellet volna, aki a kis úját megmozdítja és lábai előtt hevernek a nők. A gonosz Octupus szerepében Samuel L. Jeckson láthatjuk, aki inkább néz ki egy transzvesztitának, mint gonosznak. Nem arról van szó, hogy rossz lenne, csak én erőteljesebb rossz fiút vártam volna, nem ilyen lazán hozott, szinte rutin munkát.

A film mindenképpen oda tesz a vizuális világgal, a rendesen kidolgozott városi képekkel, még a pocsolyák is világosan mutatják, hogy van benne munka. A törekvés látszik, hogy minél jobban érzékeltessék, bizony egy képregény adaptációról beszélünk, ezért a filmnek is minél jobban kellet érzékeltetni a képregény világot. Leglátványosabb újítás volt a víz alatti forgatás. Ennek a megvalósításához egy különleges fénytechnikát, digitális fantom-kamerát használtak.

Végéhez közeledve a kritikának, el kéne dönteni tetszet-e nekem? Az az igazság, hiába pakolták tele jó nőkel, hiába használtak új megoldásokat, kevésnek éreztem. Nem tagadom nekem Denevér ember után érzésem volt. Habár tudom, hogy semmi köze hozzá, csak itt is megvolt a város, amit védeni kell a gonosztól, a hős aki ez megteszi. Csak ezt teszi néhol kiábrándító párbeszéddel, s viccesen rossz narrálással. Úgyhogy összességében nekem nem jött be, hiányzott itt sok minden, hogy jó filmnek érezzem.

Ettől függetlenül, meg kell nézni, ilyen is látni kell.

60%

Mára legyen még egy bejegyzés. No, nem azért mert olyan kötelező írni, vagy mi a fenne, csak gyorsan le akartam tudni ezt a filmet is. Horroról beszélünk, ennek megfelelően csöpög benne a vér rendesen, és hogy mi ennek az oka, nézzük.



„Leon Kaufman fotográfus, akinek provokatív, a város éjszakai életét bemutató gyűjteménye felkelti egy híres galériatulajdonos, Susan Hoff érdeklődését is. Amikor a nő meglátogatja, arra biztatja hogy próbáljon meg félelmetesebb, az emberi természet igazán sötét oldalát bemutató felvételeket készíteni - ha sikerül, következő kiállításán szívesen be is mutatja őket. A siker reményében Leon megszállottan elkezd anyagot gyűjteni, mígnem az útja Mahogany, a brutális éjszaki metrós gyilkos elé nem vezeti. „

Elmegy egynek. Csak ennyi. Befingani valószínűleg nem fog senki, talán látottak után némi undor támadhat. Jobb is lehetett volna. Amíg bontakozott ki a történet, annál kíváncsiban néztem, mi az a fergeteges indok, ami miatt hetelni kell az embereket és miután megkaptam a válasz kb az utolsó 10 percben, rendesen le redukálódott a film élményem. A szereplőkel se voltam kibékülve, pöpet ellenszenvesek voltak, talán a gyilkost játszó Vinnie Jones tudta velem elhitetni, azzal nem éppen barátságos kinézetével, hogy tud ő ember gyilkolni, ha úgy támad kedve. Többi „vászonlakó” inkább ellenszenvet váltott ki.

Mentségére legyen mondva, az Eden Lake-en kívül nem láttam mostanság jó horrort, ez meg elment szódával, nézhető kategória, hibáival együtt, ezért inkább felpontoztam, mint le.

60%

Vártam egy nagyon jó kis western montázst. Csak ebbe a formában a tálalás, hát hagy kivetni valókat maga után. Azért ne legyünk olyan szigorúak, egyszer mindenképp meg lehet nézni, főleg azoknak akik a műfaj kedvelőinek mondják magukat. A film a lassú víz partot mos vonalat követi, ezzel csak arra akarok utalni, hogy nem pörögnek az események olyan iramban, mint amilyenre gondoltam első találkozáskor.
 

A történet egy Appaloosa városban játszódik, ahol megölik a marsallt, és a segédeit, így fel kellet bérelni olyan embereket, akik útját tudják állni, a gonosznak. A történet hétköznapi, aki westernen nőt fel, azt hiszem nem lepődik meg a film nézése során. De, ami a legjobban hiányzott az egészből, egy igazi férfi a férfival lejátszódó „ki a gyorsabb párbaj”? Tudjátok, amikor a város népe össze sereglik, mindenki nagy csendben, a szél egyre gyorsabban kezd fújni, és akkor eldördül a lövés, te pedig várod ki esik össze. Na, ilyen nem volt, pedig fel volt a filmben kínálva a helyzet.

A filmet Ed Herris jegyzi , aki nem csak rendezte, hanem szerepel is benne, még hozzá főszerepet. Viggo Mortensen-el teljesen jól játszák, a sokat látott „vén” rend őreit. Csak az volt a gond, hogy nem éreztem az átütő erőt egyik játékában sem. Nem arról van szó, hogy rossz lettek volna, csak néhol olyan értelmetlen párbeszédet folytatnak, ami megvallók ősszintén nem tudom mi célt szolgált volna. Jeremy Ironst meg jó volt látni. De, aki kiverhete a biztosítékot, Renée Zellweger. Az a nő olyan szinten irritál, hogy tulajdonképpen azon morfondíroztam meg nézzem-e a filmet? Miért kellet be válogatni!? Én nem hiszem el, hogy valaki egy ilyen nőért küzd. Olyan irritáló fintor mosolyt levágni, hát komolyan mondom, ehhez tehetség kell.

Szóval a színészi felhozatal pazar(kivéve Zellweger kisasszonyt), talán ez volt gond, mert így nagyobb volt az elvárás. Így koppant egy jó nagyot a dolog, mert a western műfajban biztos jegyzik, csak nem a jobbak között. Sajnos meg fog maradni az „ilyen is volt” filmek között.

Csak még egy dolgot. Ha valaki egy igazán jó westernt akar látni, ami a mai világban is megállja a helyét, akkor Börtönvonat Yumába (3:10 to Yuma) ajánlom. Ezzel pedig az lesz, egyszer megvolt nézve, csalódtunk, de ettől függetlenül a western kedvelőinek egy kis űrt be tud tölteni.

60%

Egy dolgot már az elején tisztázunk le. Nekem az ilyen stílusú filmek, hogy is mondjam szépen nem jönnek be. Most meg is erősített a dologban, hogy legközelebb ne akarjak már ilyet megnézni. Ugyanis nem köt le. Egy nagy összevisszaság volt az egész, tulajdonképpen az sem nagyon tudtam már a végén ki kivel van. De ez még hadján, de hogy jönnek emberek a képbe, honnan ismer itt mindenki mindenkit? Szóval számomra egy nagy kacsvas cakompakk az egész.
 

Egy orosz milliomos maffiózó törvénytelen ingatlan ügyletet vezényel le Londonban, amivel dollármilliók kerülnek ki az alvilági piacra. A londoni alvilág összes szereplője akcióba lendül, hogy részt kapjon az üzletből, a veszélyes bűnöző lordtól kezdve egy szexi tanácsadónőig, egy korrupt politikusig, és egy piti tolvajig mindenki gyorsan akar meggazdagodni ezen az akción.

A rendezői székben az elvált(Madonnától) Guy Ritchie ült, aki most bemutatta hogyan kell rutinból lenyomni egy filmet. Ami elfogadható volt a Blöffben az most itt nem működött. Egy pozitívat azért adjunk neki, mégpedig a képi világot, úgyhogy ezért megy a pacsi. A legjobb az egészben, hogyha kusza, néhol érhetetlen sztorit kicsit csiszolják, akkor a kiváló alkotással lettünk volna gazdagabbak, mert a színészeken nem múlt a dolog. Gerard Butler, Tom Wilkinson is kihozta a maximumot, legalábbis ami tőlük telhető volt. Thandie Newton-on azért meglepődtem, mert nem hittem volna, hogy tudnak ilyen jó nőt csinálni belőle. Magunk között legyen szólva nem a szépségével hódított ez idáig. Itt rendesen megleptek.

Nem tudom mit mondhatnék, csak talán még annyit, teljes szível nem tudom ajánlani, főleg nem moziban, inkább otthoni tevékenységnek. Lazulásnak, ha nincs mit tenni. Arra tényleg jó. Talán az is volt a gond, hogy nagy volt a részemről az elvárás, azért nyomom itt a rinyát, meglehet, de ettől függetlenül nem jött be.

60%

Erre a filmre is igaz, a technikai megvalósítással szinte semmi gond, de maga a sztori harmat gyenge. Legalábbis itt, mert hogy lerágott csont, sok helyen hasonlót láthatunk (Van Damme-nak is van hasonló), ebből a szempontból sok újra semmiképp ne számítson senki. Tele van a film hich-tech cuccokkal, meg ugye az a dolog, hogy mindenkit lehalhatnak, még az illemhelyre sem mehet az ember kábelt fektetni, mert a Nagy Testvér mindent figyel. Ebben manapság semmi meglepő, vagy újdonság nincs.

„Jerry és Rachel két idegen, akiket összehoz egy rejtélyes telefonhívás. A hívó fél egy nő, akit egyikük sem ismer, és aki az életüket és a családjukat fenyegetve egyre veszélyesebb helyzetekbe hajszolja Jerryt és Rachelt, miközben a hétköznapok technológiáját használva követi minden lépésüket, és úgy tűnik, mindent lát. Ahogy a hajmeresztő történet halad, a két átlagemberből az ország két legveszélyesebb bűnözője lesz, akiknek össze kell fogniuk, hogy kiderítsék, mi is történik, de ami még fontosabb, hogy miért.”

A színészek, hát igen, Shia LaBoeuf gyereknek most tolják a szekerét, pedig egy átlagos színésznek tartom, és nem hiszem, hogy ebből ki fog törni valaha, de ne hamarkodjuk el, majd meglátjuk. A filmbeli teljesítménye közepesnél semmiképp nem jobb, mondjuk az eljátszotta, amit mondtak neki. Michelle Monoghan meg szép, mint mindig,de mint anyuka, aki vaskörömmel védelmezi, aggódik a gyereke után nekem személy szerint nem jött be. Aki valami értékelhető dolgot letesz az asztalra Billy Bob Thornton, az FBI-os fickó szerepében jól, hitelesen alakít, habár nem értetem, miért kellet ilyen áldozatot hoznia a filmben(aki látta érti mire gondolok).

Mint írtam is megvalósítással semmi gond, pörgős akció, a feszültséget sikerül a végéig több-kevesebb sikerrel fenntartani (itt a kevesebb annyi, hogy túlságosan hamar kiderül ki/mi a hunyó, így némi érdektelenség lesz úrrá a film végéig). A kidolgozott jelenetek szépen vannak adagolva, erről csak pozitívat tudok mondani.

Tehát aki történetileg lerágott csontnak számító akció/thriller akar nézni, látványosnak mondott jelentekkel, akkor én javallom, ha ennyi elvárással ül le biztos nem fog csalódni.

60%