Szórakoztató mese nem csak fiataloknak! Aki szerette az első részt, az rögtön ugorhat is neki a családdal a másodiknak, mert a folytatás sem szégyenkezhet megbújva a sarokban.

Az animációk rendben vannak, még a történet is tartalmaz elegendő fordulatot, szóval a figyelem sem fog szerteszét kalimpálni. Más meg nem igen kell ide, úgyhogy aki nem nézte volna meg eddig és egy kisebbfajta kikapcsolódásra vágyik, akkor meg is találta.

Most kerültem alkotó válságba, mert erről a filmről - romantikus/időutazós mivolta miatt - mindenképp rosszat akartam írni, erre meg olyan szinten megleptek, mondjuk miután megnéztem ki írta/rendezte a filmet, nem is volt kérdés, hogy dobhatom sutba a negatív felhangokat, mert Richard Curtis remek történettel prezentálja a nagyfokú szentimentalizmustól mentes filmjét.

A történet Tim köré épül, aki megtudja az apjától a huszonegyedik születésnapján, hogy a család férfi tagjai - most kell megkapaszkodni - tudnak az időben utazni. Döbbenet, hát valahogy Tim is így állt dologhoz, még hogy időben utazni, hagyámá'. De Timnek be kell látni a "nehéz" tényeket, tényleg képes az időben utazni, persze, néhány ökölszabály erősen ajánlott betartani. Amivel most nem untatnám az olvasót, mert ennyit sem akarok lelőni a filmből, hisz azzal erősen rontanám az élményt. 

Még mielőtt azzal jönne valaki, ugyan már, még egy film, amiben a időutazás téma, hisze látunk már olyan az Idő utazó feleségében, ez igaz is, csak nem így. Ugyanis, az a film elég depresszív, ezzel szemben a About Time még ha tartalmaz is szomorúságra okot adó momentumokat, mégis a végén úgy áll fel az ember, hogy kap egy pozitív képet az életről, ha ehhez kellett is használni az időutazást, mint ugródeszka.

I'm going to go into the bedroom and put on my new pajamas, and in a minute you can come in and take them off.

Ha már témánál vagyunk. Nos, igen, az időben való mászkálást Tim nem a meggazdagodáshoz használja, hanem csak szerelmes akar lenne, és miután megtalálta az igazit, az időben való ugrálást csak azért használja, hogy maga a kapcsolat minél tökéletesebb legyen, ami mi szemszögünkből csalás, de ez van. Mint, mindenek ennek is meglesznek az árny oldalai, ugye, felmerül egy kérdés, mi lesz akkor, ha vissza megy, megváltoztat egy esemény, akkor elindít egy másikat, akkor az ő életedben milyen változást fog eszközölni, ezért Timnek mindegy tanulási folyamaton is át kellet esnie. Az elején sok kínos helyzetbe manőverezi magát, a végén pedig elég ügyesen használja a képességét. De lesz itt még jól kidolgozott apa-fia kapcsolat, meg egyebek, de az meghagyom, annak aki felakarja fedezni a filmet.

A női főszerepet Rachel McAdams formálja meg (teszem hozzá rutinból), maga természetes szépségével még mindig kitűnően illik az ilyen szerepekhez, a kissé lesajnált jogász fiút Domhnall Gleeson testesíti meg. A sráccal voltak fenntartásaim, de be tudta bizonyítani az ellenkezőjét, jó párost alkottak. Bill Nighy-ről csak röviden annyit, hogy még mindig zseniális. 

Merem ajánlani a filmet, remek kikapcsolódást nyújt, még a két óra játék idő ellenére is. 

Az utóbbi időben láttam pár közepes filmet, de szerencsére a Mellékhatások minden szempontból pozitív csalódás, mert Steven Soderbergh (Magic Mike) megint megtudott lepni, nem is akárhogyan.

Miről van szó? Emily (Rooney Mara) élete kisiklik, a férje börtönbe kerül bennfentes kereskedésért, az addig megszokott miliőből kiesik, depressziós, pszichiáterhez jár, rengeteg gyógyszert szed. Már kezd rendbe jönni mikor a férjet (Channign Tatum) kiengedik és újra előjönnek a depresszió tünetei, csak sokkal durvábban. Újra orvoshoz kerül (Jude Law). A helyzet viszont nem ilyen egyszerű (először azt hittem a gyógyszerek lesznek a központban, de nem), mert vannak itt csavarok, amiről egy mondatot nem érdemes írni, mert elrontanám a filmélmény.

I'm not crazy, you know I'm not crazy.

A történet tartalmaz annyi csavart, hogy nem lehet unatkozni a lassan folyó események miatt, egyrészt azért, mert a rendező szépen építi fel a karatereit és a sztorit is sikerül úgy variálni, hogy a film elejéhez képes a végére kapunk egy más jellegű filmet.

Két színészt mindenképp érdemes megemlíteni. Jude Law mintha rá írták volna a pszichiáter szerepét, Rooney Mara pedig sziporkázik a depressziós szerepben, van jövő a csajban. Channing Tatum és Catherien Zeta-Jones viszont teljesíti a kötelezők, de nem is voltok annyira előtérben.

Remélem sikerült felhívni a figyelmet a filmre ezzel a kis szösszenettel, szerintem érdemes rá időt szánni, fordulatokban gazdag, remek képi világ szépen fényképezve, jó színészi alakításokkal.

Tényleg csak röviden, mert hogy is mondjam, nem egyszerűen emészthető, szóval, nem áll fel könnyen ember utána.

Miről is van szó? Chris (Emile Hirsch) a tartozása miatt életveszélyes helyzetbe kerül, az egyetlen lehetősége a kalamajkából kikerüli, ha megszerzi az anya életbiztosításáért járó pénzt, de a muter biztos nem fog a közeljövőben meghalni természetes úton, így az apját, meg a mostohát is bele akarja venni a buliba. Kis noszogatás, majd terv készítés. A gond, hogy egyik sem tett még el láb alól senkit, így jön a képbe Gyilkos Joe - aki szíves örömest megcsinálja a munkát, némi letét mellett, ha esetleg nem kapná meg a pénzét. A letét tárgya Chris húga, akivel Joe szerelmi légyottot folytat. Miért ne, hisz az ő tulajdona, a lelkileg sérült lánnyal minden meg lehet tenni, hiszékeny, befolyásolható, hisz lelki sérült szegény.

Komolyan az ember fiának a gyomra kifordul ettől a filmtől, az összes szereplő olyan retardált, hogy elmondani nem lehet. Élő példája az emberi butaság, gonoszság, kapzsiság, rövidlátás, kicsinyesség, aljasság határtalanságnak. Lehetne folytatni ezt a végtelenségig, minden szereplő a maga szintjén teljesen beteg, nincs egy épeszű a környéken, az szent. 

A színészek közül kiemelendő Matthew McConaughey, aki a bérgyilkos szerepében parádés. Ráadásul mostanában egészen jó filmekben szerepelt és fog is szerepelni. 

Kendőzetlenül tolja a néző arcába William Friendkin rendező a mocskot, dominancia kierőszakolásának megalázó eszközeit, amerika lecsúszott környékeinek mindennapjait meghatározó fertőjét. Remek film, nem láttam mostanában ennyire nyomasztó darabot.

Családi vígjáték egy összeállt kamu családdal, akik csak azért viselik el egymást, mert le kell szállítani pár tonna csempész marihuánát Mexikóból, mert különben "eltörik a nyakát" a családfőnek, mellékesen. 

We’re just pretending to be a family to smuggle drugs across the border

Nem tagadom, voltak fenntartásaim, mert hasonszőrű társi a közelmúltban okoztak annyi lelki traumát, hogy ez a darab is lehetett volna annyira rossz, hogy maximum kutyát dobálni lenne jó. No azt azért mégse, mert még jön a jard és állatkínzásért elvisznek, de szerencsére nem okozott se lelki, se testi elváltozást. Még szórakoztató, mifene.

Voltak egészen elviselhető jelenetek, a karakterek sem rosszak, Jennifer Aniston negyven pluszosan remek formában van (ezt meg is csodálhatjuk a filmben). Noha, ténylegesen azt sem mondanám, hogy ne láttam volna ennél jobbat már a témában, de nyilván a manapság felelhető merítésből kiemelkedően elviselhető, úgyhogy, aki eddig nem próbálkozott vele, teheti nyugodtan. 

Ha fogadni kellet volna, hogy nyáron melyik film fog nagyot bukni a pénztáraknál, minden bizonnyal sokunk tippje a World War Z-re eset volna. De, ahogy az lenni szokott az élet mindenkire rácáfolt, mert olyannyira nem bukott meg, hogy azóta már a második rész készítik elő nagy sebbel-lobbal. A film tényleg nem lett rossz, pedig elég sok baljós előjelek voltak, hisz sok rész kivágtak, majd újra forgattak. Bizonyára mindenki hallott a budapesti forgatásról, amely jelenetek a kukában végezték nagy sajnálatunkra.

A történet egy vírus támadásról szól, ami nem kevesebb mellékhatással jár, minthogy az emberek szuper gyorsan mozgó zombivá változnak. Ettől féltem is kicsit, mert a trailerben látottak szerint elég humorosan nézetek ki a zombi hordák, de szerencsére közel sem volt annyira gáz. Szóval, Brad Pitt által megformált karakter egy volt ENSZ ügynök, aki az egyetlen ember az egész államokban, aki képes megtalálni a vírus forrását. Kell a gazda test, hogy az ellenszert elő tudják állítani. 

Mivel világméretű járványról beszélünk, sok országban járunk, ami egészen mozgalmassá teszi a történetet. Legalább nem vagyunk bezárva egy nagy épületbe, vagy egy áruházba, hanem globálisan mutatják be, mi történne a ténylegesen léteznének zombik. Ezért a grandiózus megvalósításért minden elismerésen, remélem a következő részben is ezen a vonalon fognak elindulni.

Beszéljünk még a CGI minőségéről. Szó-szó. Láttam már szebbet, de ahhoz képest, hogy milyen gagyinak tűnt a trailnerben, egészen felüdülés volt a filmben. A zombik "jól néztek ki", a nagy totálok lenyűgözőek, csak kevés volt belőle. A gyorsan mozgó zombi horda, hát mit mondja, elsőre furcsa, még másodjára is, de nem volt annyira röhejes, mint amit személy szerint vártam. Ami viszont nagyon érződött, hogy bizony sok jelenet végezte a kukában, főleg az utolsó harmadra gondolok, ahol érthetetlen okból belassul a történet, egy helyen toporgunk csak, és az igalom nagymértékben csökken. Itt érződött nagyon, hogy elve nem ezt szánták a végére, de valamilyen meggondolásból e mellet döntöttek, nyilván a könnyebb folytathatóság miatt.

Brad Pitt játéka nem igazán győzött meg. Olyan érzésem volt, hogy nem veszi túlságosan komolyan a munkát, hanem már ha fizetnek érte, akkor végig nyomja, de nem kirobbanó lelkesedéssel. 

Z világháború értékelés

Marc Forster rendezőről sem gondolhatta az ember, hogy egymaga átugorja a lécet, főleg a A Quantum csendje után, de pozitívan kellett csalódnom. Max Brooks könyvét nem olvastam, így nem tudom mennyiben tér el a könyvtől a film, bár állítólag köze nincs hozzá. Vissza térve a filmre: merem ajánlani annak aki még nem látta, nagy pozitívum, hogy nem egy megszokott gumicsontot kapunk zombik kulcsszó alatt, hanem némi szokatlant, meglepőt és izgalmas történetet. Ja, és a rángatózó kamerát továbbra sem komálom.

Érdekes, hogy néhány filmmel hogy elbánik a sors. A Dredd is sokkal többre érdemes, de a pénztáraknál úgy elhasalt, hogy öröm volt nézni.

Hibába minden rossz hír, írás, de a maga módján szórakoztató. A történet nem egy Tojsztoyi magasság, de van benne potenciál, mert ugye az emberiség idő kérdése, de valamilyen módon kihúzza maga alól a talajt, és amit itt felvázoltak mit lehetőséget, simán el tudom képzelni. Szóval, a film egy olyan korban játszódik, mikor az emberiség beszorul a saját csapdájába, egy jó nagy, piszkos, bűnben elő városba, ami körül már csak a pusztaság, a szikár talaj jelzi, hogy nincs menekvés. Nos, ilyen helyen dolgoznak a bírók, akik próbálják fen tartani a rendet, már amikor sikerül, és nem ejtik őket csapdába. 

Ami nagyon tetszett, hogy milyen realistán sikerült bemutatni a mocskot, ami a beton dzsungelben egyre jobban elburjánzik, és ami a legjobb volt, akire egyszer egy bíró kimondja a halálos ítéletet, akkor az bizony nem fog több ibolyát szagolgatni. Akció jelenetek ütöttek, mostanában nem láttam ilyen jól megkomponált halálokat. A legfontosabb, hogy nem volt üresjárat, például a felesleges romantikázástól is megkíméltek. Viszont a főszereplővel jól kicsesztek, mert egész film alatt viselte az a hülye sisakot, ami megmondom őszintén nem hiszem hogy olyan nagy szükség volt, úgyhogy leeshetett volna a fejéről, hogy kicsit személyesebb legyen a film, de nem, az oda volt ragasztva végig.

Mivel nem 3D-ben néztem, így nekem negatívak voltak azok a jelenek, amik csak is azért kerültek bele, mert film 3D-s. De, annyi baj legyen. 

Dredd érékelés:

Nos, én jól szórakoztam. Különösebben nem vártam a filmtől semmit, de akció jelenetek nem voltak rosszak, a látványra sem lehet különösebb panasz, Karl Urban (Dredd) ugyan nem tudta megmutatni magát, mint színész, mert a maskara nem engedte, de majd legközelebb. Addig is én ajánlom, aki látni akar akció, ilyen ínséges időkben. 

Mindig is mondtam, hogy jó filmhez nem sok pénz kell, hanem egy kiváló rendező, egy csipetnyi kreativitás és már meg is született The Tall Man. A mozi teljes meglepetés, de egyben nagyon elhallgatott film, ami nagy baj, mert aki szereti a krimiket annak majdhogynem kötelező.

800 000 children are reported missing each year in the USA. Most are found withing a few days. 1000 children disappear without leaving a trace...

A történet egy isten háta mögötti amerikai városban játszódik, ahol a gyerekek eltűnnek, elrabolja őket valaki, akit senki nem ismert, el nem tudják képzelni hogy ki lehet az, így az egész város süllyed a mocsokba, persze a munka nélküliség és az alkohol okolható elsősorban. Ez a fajta nyomor nyilván nagy jelentősége lesz a gyerekek eltűnésében. Ennél többet viszont nem szabad elárulnom, mert a történet ugyan nem hoz sok újdonságot, viszont nagyon jól variálják a szálakat, úgyhogy látni kell, és minden világos lesz.

Nos, ha már a sztorival kezdtem, el is mondom gyorsan, hogy a film remek történet vezetéssel húzzák a néző idegeit, mert amikor már azt hiszed, hogy tudod mi folyik itt, tudod kb mi lesz a vége, ki a gonosz, ki a szarkeverő a háttérben, akkor jön egy jó nagy nyakleves a nézőnek, hogy nem úgy van az kérem szépen, le ne lenyugodjál, figyeljél, mert ez nem egy szimpla történet. Szóval, Pascal Laugier rendező remek filmet készített, ami nem nagy költségvetés mellet is tud hozni egy olyan színvonalat, ami előtt meg kell emelni a kalapomat. Tehát a történet csavaros, többször váltunk stílust, többször jön rá a néző a film nézése közben, hogy nem olyan egyszerűen a helyzet, mint ami elsőre le is jött volna.

Másik nagy meglepetés mindenképpen Jessica Beil, aki eddig drámai szerepben nem igazán lehetett látni, így fenntartással kellet kezelnem, hogy fogja ezt a magas labdát lecsapni, de nézz oda, megugrotta, jól játszik, nem azt mondom, hogy nem lehet ennél jobban, de simán elhittem neki mindent, amit a moziban csinált, úgy el kell ismernem nem csak szép, de színészkedni is megtanult út közben. A többiek számomra nem ismertek, de a városi képbe beleilletek. 

Mivel a történet nem a vidámság minta példája, ezért a fényképezés terén lehetett volna egy ordas hibát elkövetni, de szerencsére nem történet meg, mert a szürkés, szinte színtelen sötét megvilágítás nyomasztóan jó atmoszférát kölcsönös ennek a nyomorúságos város képnek és népének, akik valahogy egyre rosszabbul viselik a munka nélküliséget és hogy a gyerekek is eltűnnek egyfolytában.

The Tall Man értékelés: 

Számomra a film nagy meglepetés, nagy meglepetés mert nem csak egy sima krimi, hanem felvet egy adag társadalmi problémát is. Elgondolkodtatta a nézőt, hogy mégis ebben az esetben te mit lépnél, ítélkeznél vagy sem, te is ezt tennéd vagy sem. Szóval én merem ajánlani, szerintem nagy csalódás biztos nem fog érni senkit. Egy erős 80%-t gondoltam adni, és meg is adom simán. 

Nos, mit lehet erről a filmről elmondani, elöljáróban mindenképp azt, hogy nyilván nem rossz, sőt az ilyen szirupos filmek között simán elsőosztályúnak mondható, úgy hogy, így az elején leírhatom, hogy esti szórakozásnak adja magát, a többit meg a kép után kitárgyaljuk.

A történet rém egyszerű. Ott indulunk, hogy Benjamin Mee felesége meghalt, a család próbál kilábalni a tragédiából. Nem egyszerű, Benjamin nem képes elengedni a feleséget, ráadásul a rámaradt két gyerekkel is meg kell birkóznia. Majd egy nap elhatározza, hogy most már ebből elég, változtatni kel, új élet majd mindent megold. Az új élethez természetesen környezet változás szükséges, amit egy lerobban állatkert vásárlás testesít meg.

A film nyilván hatásvadász, hisz az érzelmeinkkel játszik, hol boldogan nevetünk, hol lesz olyan is, mikor az olyan lelkületűeknek is kielégíti az igényét, akik szeretnek pityeregni. Megmondom őszintén az ilyen érzelmekre játszó filmek nem igazán a zsánereim, de itt szerencsére nem vitték túlzásban, hanem maradtak egy arany közép úton, amit jól sikerült bejárni. 

A két főszereplő elviszi a hátán a filmet. Jól oldották meg feladatukat. Matt Damon új szerepben láthatjuk, hisz nem játszott még apát, de különösebben drámában sem igazán csillantotta meg a tehetségét. Női vonalt Scarlett Johanson erősíti, aki most szinte smink nélkül szép, ami külön plusz pont. És nyilván nem fogom kihagyni Ellen Fanninget sem, aki a vidéki szeleburdi lányt is tökéletesen megformálta. 

Ha valakinek mind ez egyáltalán nem érdekel, akkor is érdemes megnézni, hisz a film gyönyörűen van fényképezve, és nem maradhatnak ki az állatbarátok sem, hisz azokból itt nem lesz hiány.

Igazi kaland értékelés: 

A végső verdict meglehetősen pozitív kicsengésű, akik szeretik a drámákat, nagyon kicsit vicces formában tálalva, akkor azoknak simán nézhető. A filmre egyébként egy 80%-t dobok, ami megérdemelten megy rá. 

Azt kell, hogy mondjam a film maga módján teljesen vállalható, sőt, megkockáztatom, hogy szórakoztató, ami nem kis eredmény egy olyan filmtől, ami lehetett volna nagyon rossz is. Főleg rosszabb, mint az eredeti.

A történet fonalát ott vesszük fel, mikor egy amerikai kis városban néhány fiatal meghal, és a helyi tanács tagjai megtiltják a szórakozást, azon belül is főleg a táncot, ami a fiatalok körében mondani sem kell, nem okoz nagy örömet. Így elbujdokolva, titokban kell a szórakozás táncot nevező formáját végezni. Miután e szigorú törvények már-már éket ütöttek a helyiek fejében, akkor érkezik Ren McCormack nagyvárosi ficsúr, akinek az ilyen törvények több mint nevetséges, így hát elindul a "lázongás" minden és mindenki ellen.

A legjobban a filmnek a hangulat fogott meg, a zene és a tánc, ami ugyan nem egy Step up minőség, de a vidéki zenére nyomott lépések tejesen jól működnek és már-már nekem is kedvem lett a végére ropni egy kicsit. Az egészhez pedig hozzátesz a felhígított amerikai kisvárosi country hangulat.

Footloose értékelés:

A filmet merem ajánlani, másfél óra szórakozásnak jó, noha banális sztori (tiltott tánc 2012-ben kicsit viccesen hat), de a hangulat elviszi a hátán a filmet, így egy 80%-t simán megér.

A tovább mögött egy bónusz kép.