Azt nem tudom ki hogy van vele, de ezt a filmet szeretem, pedig Roland Emmerich-t divat mostanság szidni, főleg azért is, mert csaknem akarja abba hagyni a világ elpusztítását. Akaratos, na. Mondjuk a 2012-el végérvényes kinyírt minket egy időre, így gondolom most másokat akar majd eltenni láb alól, gondolok itt például egy idegen fajra. Vagy ha mégis akad valahol a föld mélyén - vagy bárhol - néhány túlélő, akkor azokra egy végső attack azért jár.

A Holnapután rendesen végig megy azon az úton, ami ahhoz vezet, hogyan kell jó néhány tucat ember kinyírni drámaian. Itt az időjárás gabalyodik meg, eljön a következő jégkorszak. A Föld északi részét teljesen jég fogja borítani, ami annak köszönhető, hogy az ember nem vigyáz a természetre, hanem kizsákmányolja, kiszipolyozza, és nem óvja a jövőnket, hanem a jelen a fontos, meg a profit termesztésen. Ha így folytatjuk jó megszívjuk az tuti.

A film látványilag tökély, de tényleg. Mikor New Yorkot elönti a tenger, ott éreztem hogy kitettek magukért a készítők. Meg tetszett a hajó a belvárosban. Az ezzel párosodó izgalom viszont nem volt az igazi, mert a történet butasága miatt – minden kitalálható - nem tesz jót koncepciónak. Így a könyvtárban ragadt emberekért nyilván egy fikarcnyi aggódás sincs, mert tudjuk, hogy valamilyen úton-módon meg fognak menekülni. Így a történet magában nulla, de mégis azt mondom, hogy nem unatkoztam. Így nem is bántom a filmet nagyon. Nincs is miért, hisz a sztorit nézem valamilyen szinte meg is történhet (némi tükör a mostani emberiségnek) meg az ilyen filmeknél a látvány a fontos, masszimum ha köré raknak valami jó felütést még javít rajta pluszba.

A színészek többsége gyenge, egyedül talán Dennis Quaid játszik említésre méltót. Csak egy dolgot javasolnék neki, innen a messzi távolból, hogy vállaljon már el végre egy olyan szerepet, ahol nem a világ összes fájdalma, gondja látszódik az arcán, hanem mondjuk egy kicsike mosoly is megjelenik, könyörgök. Szóval a film nyilván Emmerich eddigi munkásságának minta darabja, úgyhogy mindenki így álljon a kérdéshez ha eddig nem látta volna, de én mint mondtam is elvoltam vele, nem kell agyalni rajta, és ez most így jó volt.

70%

Vírusos film, abból is a rosszabbik fajta. A felütés nem volt rossz, még a jól is indul, viszont a végére nemcsak a felbukkanó betegekkel lesz a gond, hanem az unalommal is, ami elfog.



A történet már a vírus elszabadulása után kezdődik, amikor is nem sok ember élte túl, akik meg igen, azok rohangálnak, mint pók a falon. Így van ez a hőseinkkel is, akik a lopott kocsival akarjál elérni a tengerpartot, ahol régen nyaraltak, csak hát nem mindig úgy alakulnak a dolgok, ahogyan az ember tervezi.
Teljesen feelgood az egész, olyan roadmovie a javából. A járvány ami elpusztítja a világot lópikula, csak az óvintézkedések kell kellőképpen betartani és akkor szabad vagy, mint a madár, még a lopott mercivel is lehet száguldozni, közben a meleg sört iszogatni, aminek olyan az íze, mint a húgynak.

Az eleje tényleg okés a filmnek, van némi izgalom, még útónálokkal is találkoznak. Akiktől nyilván be vannak tojva, mert mi lesz ha elkapják a kort? A főszerepben Chirs Pine, akit legutóbb a Star Trek-ben láthatunk. Azt kell hogy mondjam nem játszik rosszul, legalábbis én elhittem neki, hogy kurva nagy bajban vannak. Összességében az egészet, de főleg a végét, amit nagyon elrontottak, ezért is nekem már teljesen mindegy is volt, hogy élnek vagy halnak. Úgyhogy hiába a jó fényképezés, a film a végére saját magát fertőzte meg.

50%
 

Most rövid leszek. Több oka van, de a legfontosabb, hogy semmit nem szabad elárulni, mert még azt a csekély élményt is elrontanám, ami talán valahol felsejlik ebben a filmben. A kérdés adott: Miért nézd meg ezt a filmet? Nehéz kérdés, mert tulajdon képen olyan volt nekem az egész mintha láttam volna, pedig nem is. Sajnos semmi újdonság nincs, csak egy nagy adag kliséhegy. Ráadásul előre levetem hogy mikor mi fog azzal a szerencsétlen emberel történni.

A történet Jonathan McQuarry (Ewan McGregor) könyvelő unalmas életéről szól, aki összehaverkodik egy Wyatt (Hugh Jackman) nevű emberel, és bevezeti egy olyan új világban, ahol olyan nőkel jön össze akikről nem is álmodhatott. Egy este megismerkedik egy szőke szépséggel, akivel a barátság nem éppen gyümölcsözően alakul, nem is beszélve Wyett-el...

Szóval akkor marad a színészgárda. Hugh Jackman és Ewan McGregor nevek hallatán azért reménykedtem, hogy lesz itt valami, de sajnos sem a film, sem a játékuk nem győzött meg igazán. Hisz nem elég, hogy a sztori olyan amilyen, még a film is hi-he-tet-len von-ta-tott, unalmas, a feszültség is teljesen reménytelenül van felkonferálva. Olyan az egész film, mintha előre látnád mi lesz a következő lépés, így marad a teljes kérdőjel, hogy mit akart Marcel Langenegger rendező ezzel az egész silány koncepciótlan filmnek nevezett szörnyszülöttel.

40%

Hát a film olyan amilyen, szóval rossz, de sebaj, mert csak végig néztem, de annyira kár volt, hogy az már szinte fáj. Na jó, azért ez erős túlzás, mert nem mindenki ossza ezt a véleményt, akadtak olyanok akik szerint nagyon is faszás darab lett. Például ott van a kritikát gyűjtő rottentomatoes, ahol jóval többen mint százan gondolták azt, hogy ilyen jót ebben az életben nem láttak, így ki is szórtak rá közösen 92%-t. Hát, nem sok híja volt, hogy leforduljak a székről mikor megláttam. Ezek normálisak, kérdést szegeztem rögtön magamnak, majd elcsendesedett a belső forrongásom és konstatáltam, ez van haver, remélem többet nem fordul ellő, mikor ennyire rosszul ítélek meg egy filmet.



Nos a történet majdnem olyan gáz, mint a magyar válogatott, de azért itt egy fokkal többször találtak be a kapuba. Szóval, arról lenne szó, hogy van egy banki hitelügyintéző csaj, aki valamiféle igazgatói kinevezés ellőt áll, de nem is ez a lényeg, hanem egy szép napon - ami már eleve rosszul indult - betoppant egy vén csarasznyi és kérve-kérik, hogy adjanak már neki még haladékot, arra, hogy törlessze a felvett hitelt. (Itt komolyan azt hittem belejön a képbe a gazdasági világválság, ugyanis azért nem tud fizetni, de hál istenek nem... az lett volna még csak a fertő). Jól el lett küldve a búsba, na de, ezek után jöttek csak a szép dolgok.

Nos, nem akarom lelőni a poénokat, de a cigány(?) átok, amit voltak kegyesek úgy elkürtölni, hogy nem lóvari nyelvet vették elő, hanem adták a romásított magyar nyelvet. Hát, mit mondja, érdekes volt. De, kelőképpen meglepő, az egyszer biztos. Szóval a csaj meg lett átkozva a Lamiával, ami majd a harmadik napom jól eljön, elviszi a mennyköves pokolba a lelkét(?), és ott fog senyvedni az idő végezetéig, de a megelőző napokban hogy-hogy nem megjelenik még ijesztgetni egy picikét, meg egyebek, de ezt majd nyilván megnézitek, vagy már láttátok is. (A probléma csak annyi, hogy a Lamiának köze nincs az itt elmondottakhoz, de ettől az anomáliától most tekintsünk el.)

A film legnagyobb baja, és ez az én bajom is főleg, hogy nem szeretem a poénra vett horrort. Valahogy hidegen hagy. Most vagy féljek, vagy fossak be komolyan, de engem viccből, vagy komolytalan hülyeségekkel ne ijesztgessenek. Mert néha az egész film átcsap a paródiába, amit élből rühellek. Minden olyan filmet, ami arra van, hogy elhülyéskedik, kifiguráznak karakterek, sztorit más filmekből, herótom van az ilyenektől. Szerintem semmi szükség nincs rá. No de ez egyéni vélemény, és végül is itt ennél a filmnél ennyire nem volt vészes, de akkor is.



Jó, az tudom hogy Sam Raimi-nek (mesterségem Spider-man) ez a stílusa, meg minden, de nyilván ez nekem nem fekszik. Úgyhogy tudomásul veszem, hogy ezek szerint én vagyon a kisebbség, így csak csendben kiszórok rá 40%-t. Ja, azt viszont nem tagadhatom, hogy a parkolóházas jeleneten szétröhögtem az agyam, ja meg a kecskén, meg néha egy indurka-pindurkát meg is ijedtem.
 

A fimről előjáróbban annyit, hogy nagyon nem kellet volna ez. Egyébként egy dolgot nem értek, hogy a búbánatba támad egy írónak ilyen sztori még csak a gondolatában is. Nem kicsit lerágott csont, hogy van egy méreg drága ellopni való, termesztésen van egy kis összeesküvéses szál, meg persze egy legtutibb módon őrzött, mindenféle bizbasszal ellátott páncélszoba. Ez nem jelent ugye problémát, még a legpitibb tolvajoknak sem, úgy kirámolják, hogy csak öröm nézni.



Nem fogok hosszasan értekezni róla, mert úgymond felesleges. Ugyan, azt nem lehet mondani, hogy ne lenne egy-két fordulat, némi felsejlés, csak nem érzed hogy ez most meghatott volna. Mert tudod, hogy ez fog következni, tudod hogy sikerül minden a rablásnál, és azt is tudod, nem lehet más a vége, mint jó nagy adag heppy end. A színészek terén sikerült valahogy meggyőzni Morgan Freemant, hogy legyen a főrabló, aki olyan ügyes, hogy a főzsernyák esténként a párnájába sír, mert az élete ráment, hogy elfogja, de jó hogy nem sikerült eleddig, de majd most. A másik jómadár Antonio Banderas. Én kérek elnézést, de ha meglátom az embert, a röhögés rögtön el fog, ahogy teszi az agyát, milyen macsó, brrrr.

Az hiszem ennyiből is lejött, hogy nem az én filmem. Ebben a témában már sokkal jobbat is is láttam, mint például az Ocean's trilógia. Az, hogy ismételgették a kliséket, ez most nagyon nem jött be, sajnos.

40%
 

Ez az a film amiről szinte csak jókat olvastam, és hát azt is vártam, hogy jó legyen, de sajnos csak nem volt az igazi. Pedig a közepéig még bíztam benne, csak akkor indult be a lejtmenet, mikor kezdett nálam derengeni, hogy mire is megy itt ki a játék.

A probléma az, hogy a sztorit felvezetik rendesen, az emberek módszeresen hullnak is, mint a legyek, még a misztikus dolgok is megvoltak, csak a végével a film saját magát szúrja tökön, azzal hogy... nem is folytatom, majd ha megnézed meglátod mi is volt itt a probléma. Viszont a színészek nem játszatok rosszul. Még csodálkoztam is, hogy olyanokat betudtak szervezni, mint Ray Liotta, vagy John Cusack, akinek különös módon nem csak a romantikus nyáltenger áll jól, hanem a horrorban is rendesen teljesít (példának ott van még 1408). A nő vonalat pedig Amanda Peet erősíti.

Szóval jó is lehetett volna ez a film, mert a hangulat szinte végig megvolt (a nagy esőzés miatt tíz ember lesz összezárva egy Motelben, a nyomasztó sötétség, meg az állandó eső jól passzol a filmhez), a psyhos részek is rendben voltak, végül is a rejtélyt fenntartották a végéig, csak hogy említettem is, nincs katarzis, sőt, inkább a néző némi becsapása, legalábbis ezt éreztem. Így csak megmarad egy erős közepes alkotásnak.

50%

Ki szereti Agatha Christie? Nem véletlen a kérdés, mert a film szinte pofátlan módon hajaz a A tíz kicsi néger történetére. Ez egyébként nem probléma, mert szeretem az ilyen ki lehet a gyilkos felállást.

A történet nagy vonalakban annyi, hogy egy FBI csapatott küldenek egy szigetre, ahol kiképzés szerű feladatokat kell végrehajtani. Csak éppen lesz olyan hibbant, aki komolyan veszi a feladatott, hogy egyénkét vadásza le őket, amit valamilyen módon jelez is, a mindenki mindenkire gyanakvó áldozatoknak.

A film egészét tekintve egészen jó, a feszültség a végéig remekül volt adagolva, meg megy a piros pont azért, hogy számomra nem volt világos, ki teszi el láb alól a barátainkat? Legalábbis az állam súrolta a földet, mikor megláttam ki a hunyó. Úgy tűnhet, hogy Val Kilmer kapta a főbb szerepet, ez viszont sajnos nem igaz, kicsivel több játékidőt adhattak volna neki. Felbukkan még Chirstian Slater több kevesebb sikerrel.

Végül is remek film ez, nem egy világmegváltó, de szórakoztató, némileg izgalmas is, a gyilkosságok kreatívak. Az érzés mindenképpen megvan az emberben, hogy nem akármilyen pszichopatával állnak/állunk szemben. Szóval, ennyit gyorsan mára, köszöntem.

70%

Hát emberek tegnap már A felvonóval felsültem, azt hitem én hiszékeny, hogy majd ma aztán megmutatom, tudok olyan horrort találni magamnak, amin szórakozok egy picikét. Erre meg - most lehet sokon kapják majd homlokukhoz a kezüket, hogy mondhatok ilyet - súlyosan untam magam. Slasher horror jegyeket ugyan hordozza, ami annyit tesz, hogy vannak fiuk-lányok egy csapatban, azokat jól elkezdik módszeresen különféle módon eltenni láb alól, aki/akik meg marad(nak) a végén, jó lenyomja a gyilkost.
 

A történet tulajdonképen egy faék bonyolultságával vetekszik. Ami annyi, hogy van egy Harmony nevű kisváros, ahol Tom Hanniger tapasztalatlan bányász magával együtt felrobbant öt bányászt. Harry Warden (az ne kérdezzétek ki a csuda a fazon, fogalmam sincs) kómába esik, majd egy évre rá magához tér, erre elkezdi kiirtani a város lakosságát(de hogy miért, rejtély). Sikerült ugyan eltenni láb alól, de amikor Tom tíz év múlva vissza tér a városba, újra kezdődnek a gyílkosságok...

A három déről nem tudok nyilatkozni, mert nekem abból csak kettő adatott meg, egyébként lehet, hogy úgy nagyobb lett volna az élmény. A natúr verzió viszont, hiába tartalmaz kellő mennyiségű borzalmat, trancsírozást egy csákánnyal, valahogy nem érintettek meg. A főszerepet Jensen Ackles játsza, akit az Odaátból ismerhetünk, mint Dean. Fogjuk rá hozta rutinból a szerepét. Hát hogyne hozta volna, hisz ilyen filmeken nevelkedik. Csoda, hogy bírja még gyomorral. A többi szereplő olyan szinten beleolvad a sztori harmatosságába, hogy inkább meg sem említem.
 

Ha valaki viszont arra vágyik, hogy kellő mennyiségű gyakást lásson, hát azt fog, lesz valamennyi vörös folyadék is, de nem durrant el a készítők agya elégé, sajnos. Az emberek végig hullnak, mint a legyek, azzal nincs is probléma. Úgyhogy, ha igazságos akarok lenni,akkor be kell ismerni a régi horror fillingét hozta, csak annyira ráakartak gyúrni a 3D-re, hogy a többire nem jutott energia, ami szerintem a filmnek a rovására ment. Ajánlani, azért ajánlom, veszteni nem sokat fogtok vele az biztos, én meg megmaradok magamnak, hogy nem voltam vele kibékülve.

60%

Ezzel a filmel is csak az a baj, hogyha nem látod se vesztel vele semmit. Ugyanis, számtalan helyen és sztorikban volt már olyan, hogy a házas embere rászáll egy nőszemély, az rendesen bekutyul az asszonynál, az meg jól berág, meg kicsit meg is őrülünk a végére. Ilyen már volt, nem is egy, ezért is kellet volna ide egy rakat újdonság, vagy valami plusz, hacsak nem Beyoncé-t gondolták annak.

A sztorit már ez elejét elmeséltem nagyjából. Bővebben annyi, hogy új lakásban költözik az újdonsült család, minden a lehető legnagyobb rendben van, legalábbis addig, amíg a családfő meg nem pillantja az új helyettesítő titkárnőt, akiről termesztésen nem is sejti, hogy mennyire nem százas a csaj. Így megszállottan akarja a férfit, ő pedig nem annyira, de a kalamajka csak növekszik, és csak növekszik.

Baj az tényleg volt rendesen, csak annyira érdektelenül, hogy engem nem hatottak meg, sem feleségnek, sem a férjnek a gondjai. Valahogy nem jött át, nem éreztem oly nagy problémának, hogy egy tök idegen csaj feldúlja egy családnak az élettét. A folyamata filmnek lapos, néha tök unalmas, már csak a végében hittem, hátha, de nem, csak Beyoncé mutatta meg milyen kemény csaj, hogyan veri pépesre a Heroes-os Ali Larter-t. Ennyi, ha valakinek ezért már megéri megnézni, hát lelke rajta, végül is igaz, nem minden nap lát egy igazi test a test elleni vére menő küzdelmet két ilyen csaj között. A férjet Idris Elba játszotta, akiről mindent elhittem, csak azt nem, milyen nagy nőcsábász volt anno, inkább valamilyen agresszív állat gondola sejlett fel nekem. Jerry O'Connell-nek (nagy Sliders rajongók, egy emberként kapják fel a fejüket) viszont ürültem, habár nem kapott valami izmos karaktert. Ráférne már valami értelmes szerep, de lehet, hogy tényleg csak ennyit tud.

Az egész film teljesen felesleges, semmi frissesség érzete nincs az embernek, az meg végképp nincs meg, hogy láttál, vagy hallottál valami újdonságok. Sőt, inkább vesztett időt az életéből, szívem szerint nem ajánlom, de az előbb taglaltak miatt lesz olyan aki bepróbálkozik vele, hát tegye.

40%

Két véglet létezik: valaki vagy teljesen odáig van a filmért, vagy egész életében bánja, hogy rápazarolt másfél órát. Én az első kategóriába tartozom. Mondjuk ha nem érted meg a film kulcsát, akkor a második kategóriának a tagja leszel. Bár bevallom nekem sem esett le elsőre, hogy mi lenne ennek a filmnek a lényege. Sajnos manapság az ember megszokta, hogy amit néz az szórakoztat, és egyből világos, gondolkozni lusták vagyunk. Hát igen, mindig utólag okosabb az ember.

A történet Laura Kasischke regényén alapul. Van két 17 éves elválaszthatatlan barátnő, Diana és Maureen, akik nem csak hajuk színében, de személyiségükben is eltérnek. Diana zabolátlan, merész, kicsapongó életet él, megkeseríti az anyja életet. Ezzel szemben Maurren visszafogott, vallasás, egy minta kamasz. Határozott elképzelési vannak a jövőjéről (család, gyerekek stb.), míg legjobb barátnője beleveti magát a nagybetűs életbe (abortusz, drog). Mindez persze addig, amíg egy kattant iskolatársuk el nem határozza, hogy végez a suli rossz arcaival. A lányok életük legnehezebb döntésével találják szembe magukat: melyikük menjen a halálba?

Egy professzor beszéde lesz a filmnek a kulcsa, aki azt mondja hogy az emberekben mindig felmerül a kérdés, hogy milyenné váljanak. Ebben a döntésben a legfőbb vezetőnk a képzelőerőnk, az a képesség, hogy kiragadjuk jövőbeni önmagunkat az előttünk álló számtalan lehetőség közül. Ez reményt ad, hogy befolyással lehetünk a sorsunkra. Diana pont ezt teszi, amikor a barátnője és közte választani kell. Van egy szemvillanás, ahol tulajdonképpen lejátszódik előtte képzeletben, hogy milyen is lenne az élete, ha ő marad életben. Az lelkiismeret furdalás ott lenne minden nap, hogy miatta halt meg a barátnője. A fiatal Diana és az idősebb Diana életébe idősíkváltások útján kaphatunk betekintést.
 

Ki kell, hogy emeljen a szereplőgárdát és persze a stábot. Vadim Perelmen ismét megmutatta sziporkázó tehetségét. Uma Thurman és Evan Rachel Wood alakítják Diana két arcát, az öregebbet és a fiatalabbat. Jobb párosítást nem is találhattak volna. A színészi alakításban nem találhatunk különbséget. Ragozhatnám persze tovább, hiszen a ott van még a bámulatba ejtő képi és érzelmi világ.

80%