Mostanság mivel vérszegény az akció mozi paletta, ezért egy régebbi darabot kellet leporolnom, hogy tudjam az ínséges időket egy kicsit palástolni. A Halálos hajsza ezt minden kép megtette, de mivel még nem volt hozzá szerencsém, ezért elkövettem azt a hibát (mint egy amatőr komolyan mondom), hogy utána olvastam fórumokon, ott mindenki ajnározta mennyire jó, erre meg felturbósított elvárassal ültem le rá, erre meg kisebbet csalódnom kellet. Ez azért is következett be, mert már hinni akartam, hogy valami, akkor most ez le tudja az eddig trónon kényelmesen csücsülő Taken-t taszajtani, de nem sikerült neki.

Van egy maffia család, akiknek kisebb nagyobb szolgálatot tesz főhősünk. Egy remekül sikerült túlélő csihi-puhi során, megkapja az aktuális feladatott, tüntessen el egy stukker, amivel fabatkátokat gyaktak. Hát, innen mindenki ki fogja találni, a stukker termesztésen a szomszéd kiskölyök kezébe kerül, aki lelövi az őt és anyát verő mostoha apját. A gyerek megszökik a fegyverrel együtt, amit a hősünknek mindenképpen vissza kell szerezni.

A történet. Tipikus. Nem is ezért jó ez a mozi, hanem a feszes tempója miatt, ami nem tart mindig azonos szintet, de mikor rohanni kell, akkor érzik a készítők, hogyan találják el az emberek feszültség receptorait. Mivel nem nagy költségvetésű filmről beszélünk, oda kellett valamivel szegezni a nézők figyelmét a filmre. Szerencsére nem egy valamivel sikerült elérni. Többek között remek szereplőket válogatok össze. Kisebb meglepetésemre Paul Walker jól játszott, a feleségét játszó Vera Farminga kifejezetten jól domborít. A jóságok itt nem értek véget, mert az igazi meglepetés a remekül eltalált hangulat, meg a fényképezés. Nekem bejött a hitelen közelítő-távolodó mozgások, meg néhol igazán remek meglepetés megoldásokat nyomtak.

Sajnos egyébként többet vártam, mert a film a végére elfogy, nem kicsit kitalálható az a némi kis csavar, de még így is egy korrekt darab lett, szégyenkezni biztos hogy nem kell miatta. Úgyhogy, aki eleddig nem látta volna, és meg akarja nézni, mindenképp tegye, mert szerintem megéri.

80%

Valami épkézláb kritikát kéne össze hozni, ami nem is olyan egyszerű feladat egy olyan film esetében, ami be is jött meg nem is (inkább nem). Hogy mi tetszett meg mi nem, azt hagyuk későbbre. Előbb tisztázzuk le, amit leírtam ide már sokszor, hogy az ilyen thrillerek nem nagyon hatnak meg, így voltam A bűn árfolyamával is, amire nemhogy hasonlít A kettős játék, hanem az értelmezésemben ugyan az volt. Annyi különbség azért akad, hogy A Kettős játékot nem vették annyira komolyan, több poénosnak szánt duma volt benne (az más kérdés, hogy nevettél-e rajta).



A történet: „Claire Stanwick CIA tisztviselő és Ray Koval brit titkosügynök otthagyják a kormányzati hírszerzés világát, hogy megszedjék magukat a két rivális multicég közt dúló, jól jövedelmező hidegháborúban. A küldetésük? Biztosítani egy termék titkosságát, amely egy vagyont hoz annak a cégnek, amely előbb szabadalmaztatja azt. Ugyanis megbízóik - Howard Tully iparmágnás és Dick Garsik vezérigazgató - semmilyen eszköztől nem riadnak vissza. Ám ahogy a tét nő, a rejtély fokozódik és a taktikák egyre mocskosabbá válnak, Claire és Ray számára a legravaszabb titok mégis egymás iránt érzett egyre növekvő vonzalmuk lesz. És ahogy próbálnak egy átveréssel a másik előtt járni, a két munkamániás profi azon kapja magát, hogy ármánykodásaikat az a valami veszélyezteti, amit nem tudnak kicselezni: a szerelem.”

(by filmkatalogus.hu)

A filmet Tony Gilroy (Michael Clayton) rendezte, akinek a neve nekem szinte garancia volt a jó filmhez, de csalódnom kellet. A rendezés és a fogatókönyv (az is ő írta) nem nyerte el a tetszésemet, ugyanis próbálta nem annyira komolyan megfogni az egész sztorit, viszont nem sikerült neki, ami baj.

Hiába is akarom azt mondani, hogy így kell egy ilyen filmet elkészíteni, ugyanis hazudnék, mert unalmas. Egy valami mentette meg, hogy ne hagyam ott egészet, úgy ahogy van, az az, hogy mindig akadt egy-két jelenet, egy jó helyen elsütött párbeszéd, ami eredményezte azt, hogy végig szenvedtem ezt a csöppet sem rövid darabot ( két óra). Ha már itt tartunk. Túlságosan hosszú. Ez azért sem jó, mert nem tesz jó a filmnek, sőt, a nézőnek sem, mert fárasztó, és az unalommal meg nem tudsz mit kezdeni, ezért elkezdesz kiegészítő tevékenységet tenni, ami azon nyomban minősíti is a filmet.

Clive Owen mostanában hasonló filmekben szerepelt, vagy jó ez vagy nem, én az utóbbi véleményen vagyok. Nem is vele volt a igazából a gond, hanem Julia Roberts-l, aki valami érhetetlen okból régen - szerencsére mostanában már nem - elismert, mi több, legjobban kereső és keresett színésznője volt. Máig nem értem hogy miért, de ezt most mellékes is. Az a nő olyan fejjel nyomta végig az egészet, mintha krónikus hasmenése lenne és nem győzne a görcsökkel küzdve zabálni az Imodiumot. Hihetetlen mértékben idegesíttet, habár ez betudható annak, hogy nem vagyunk egy hullám hosszon. A többi színész Tom Wilkinson, és Paul Giamatti - a legjobb jelenetek kétségtelen, hogy hozzájuk főződik. Lásd a film eleje.

Isten igazabból a film addig működött kitűnően, amig meg nem érkeztünk a visszaemlékezéshez. Ugyanis így tudjuk meg, hogy alakul a hőseink viszonya, a közös ügyük. Nem volt kidolgozva, néha érhetetlen, zavaros. Másik, hogy a jelenetek egymás utáni folyása, átgondolatlansága azt eredményezte, hogy az egyszeri néző nem érti meg. Kuszának nevezném, mert ha nem figyelsz, nem igazán bontakozik ki előtted az igazság minden szelete. Viszont a perbeszédek mentetek valamit a mundér becsületen. Nem tagadom, voltak részek amikor a mosoly megjelent az arcomon, mint fontos kellék, de így is kevés volt a felhőtlen szórakozáshoz.

Szóval ezt a filmet érdemes fenntartásokkal kezelni, mert hajlamos lesz az ember elveszteni a fonalat. Nem is merem ajánlani teljes szível, úgyhogy adok neki egy 50%, ami tartalmazza az összes jót, ami itt volt.
 

Komolyan mondom, mikor először hallottam róla, na mondom megint egy akció thriller -  és tényleg -, csak annyi a különbség a tucat cuccok között, hogy ez még jó is. Meglepő, meg nem is hiába porosodott sokáig a polcomon, várnia kellet mostanáig, mire végre elhatároztam itt az ideje megnézni, ugyanis nem hittem, nem akartam hinni, hogy jó film. Bánom, hogy nem hamarabb néztem meg, de hát ez van.

Ryan mobilja megszólal, és egy női hang könyörög, hogy segítsen neki, mert elrabolták és mindenképp meg kell mentenie a fiát, meg később öt is. Rossz fiuk persze ezt nem engedhetik, még jó. Innentől indul be a sztori, ami olyan szépen épít fel egy ívet, oly mértékben tudod mi fog következni, de ez ne riasszon el senkit, mert ettől függetlenül még mindig jól összerakott filmről beszélünk.

A legnagyobb meglepetés mégsem az, hogy milyen feszes, pörgés, meg milyen jól átlehet érezni a szerepelők fájdalmát, buját-baját, hanem az, hogy milyen színész gárdával dolgoztak. Nézzük rögtön a rossz szerepében, a korunk mindenki akció hőse Jason Stathamet, akire mintha rá varrták a zsigerből kemény, durva, arrogáns ember szerepet. Meg ott van ugye Chris Evans, akitől a legjobban féltem, de nem rontott el semmit, sőt, ebben a műmájer szerepben is kellő időben lett komoly akcióhős csávó. De nekem mégsem az ő játéka győzött meg a legjobban, hanem Kim Basinger szenvedése, az aggódó anya, hogy a rossz arcok megölik a fiát meg a férjét. Ugye milyen sok az ismerős név, és még mindig nem végeztem, mert a jó zsarut, a becsület minta példányát is elkel játszani valakinek, mégpedig Williem H. Macy-nek, és nem fogtok meglepődni, de ráírták a szerepet. Cameozik még pár percre Jassica Biel is.

Ilyen színészi felhozatalal nehéz is lett volna elrontani. Szerencsére végig tartja a film a tempót, a feszültség ül a vásznon/minitoron/tv-n, ráadásul a humor sincs elhanyagolva. Legjobban a ügyvéd nagyonhülyecsávón mosolyogtam, meg voltak egy-két jó dumák is.

Szerintem ilyen színész gárda mellet - ráadásul a film is jó - nem érdemes kihagyni. Aki eleddig nem látta volna és akció thrillert akar nézni, mindenképpen ajánlatos vele próbálkozni, veszíteni biztos nem fog sokat, maszimum időt az életéből.

80%

Megint az van, hogy többet vártam, erre meg nem csalódnom kellett! Mostanában így van ez, több filmnél az volt a hiba, hogy előre felértékeltem valami oknál fogva, a nagy várakozást meg követi a csalódás. Politikai film (vagy mi a fenne), ami igazándiból nem szokott meghatni, de mivel Clive Owent szeresük, ezért üsse kő, legyen ilyen nap is.

A történet nincs sok kedven kielemezni, ezért bemásolom ide(aki kíváncsi olvassa):

„A világ maffiózóinak és zsoldosainak egy közös főnöke van: a pénz. Feltétlen engedelmességet, teljes hűséget követel, cserébe sokat ígér, de sosem őszinte. Az Interpol ügynöke és egy manhattani ügyész azonban azt hiszi, az igazságnak is van esélye: mindenre készek, hogy leleplezzék a világ egyik legnagyobb hatalmú bankjának sötét üzelmeit. Az első nyom, az első bűncselekmény leleplezése után folyamatosan göngyölítik fel a szövevényes, összefonódó ügyeket Berlintől Milánóig, New Yorktól Isztambulig: de üldözőből hamarosan üldözötté válnak. Ellenfeleiknek semmi sem drága, és mindenre hajlandóak, hogy megőrizzék illegális forrásaikat.”
(by filmkatalogus.hu)

A helyzet az, hogy ebben a filmben Clive Owen-el nem tudtam mit kezdeni. Meglátásom szerint az a sótlan, nem igazán kemény akta tologató szerep nem igazán passzolt neki. Ugyan is, állítólag – most tudtam meg a filmben - az Intelpor berkein belül nincs lövöldözés, csak akta tologatás, meg ha sikerül valami infót találni a zavarosban halászás közben, azt kötelesek közölni az adott ország rend őreivel. Szóval Clive nincs kiképezve közel harcra, így a fegyver is viccesen állt a kezében, főleg egy múzeumos jelenetnél. Na ott, röhögni támadd kedve, olyan szinten rossz, átgondolatlan volt a koncepció, hogy a kisebb kacaj ült ki is az orcámra.

Gondom volt a motivációval, ugyanis nekem az indokok lógtak a levegőben, nem érzékeltem miért is kell ez a nagy felhajtás. Egyébként ezt betudom annak, hogy az egész ügyet kivitelezésben nem igazán sikerült jól elkapni, hisz ennék pörgősebb és keményebb Clive Owen-t is kaphatunk volna egy feszesebb filmben. (Ugye mindenki emlékszik még a Golyózápora?) No, de legyen valami pozitív is. Neomi Watts viszont jó választásnak tűnt, legalább jó társa lett Owennek, meg egy piros pont, hogy nem erőltették a összebújós fonalat. Viszont nem mehetek el még szó nélkül, ami a legjobban idegesített az egész film alatt: a zene. Kérdem én, miért kellet ilyen lüktető, vagy pulzáló zene? Olyan szinten irritált, hogy az hihetetlen.

Szóval, nem egy erős alkotás, inkább egynek elmegy vonalat erősíti. Azt nem mondanom hogy felejtős, akinek kenyere az ilyen összeesküvés elméletekre hajazós „komédia” nyugodtan tegyen kísérletet, hátha más vélemény formál meg mint én. Nekem viszont most felejtős lesz, mert biztos nem így akarok emlékezni az előbb ecsetelt főszereplő úriemberre.

60%

De régen meg akartam már nézni, csak valahogy elsiklottam mellette. Most végre, így vizsga időszak vége felé be tudtam próbálni (mondjuk a vizsgára készülés fontosabb lett volna).  Felemás az érzés. Ugyanis, egyfelől azt kell mondanom nem csalódtam, de másfelől viszont bennem van valami furcsa hiány érzet, valami, amit nem tudok megfogni. Sajnos mintha hiányozna egy fontos dolog, ami miatt nem tudom felhőtlenül dicsérni az alkotást.

A történet 1961-ben játszódik, amikor USA és az oroszok egymásnak feszülve versenyeznek, ki tud felülkeresni a hidegháborúban, kinek lesz több atomja, ki tudja nagyon félelemben tartani a másikat? Ezért is építik meg az oroszok K-19 atom-tengeralattjárót. A film igaz történeten alapul, bemutatja hogyan küzdöttek a hősök legnagyobb krízis elkerülése érdekében (nehogy felrobbanjon a tengeralattjáró az atomreaktor meghibásodása miatt), nehogy kitörjön a két nagyhatalom között a harmadik világháború.

Ami a legjobban tetszett, hogy a kor szelemét próbálták minél hitelesebben bemutatni, néha tényleg elhittem, hogy ilyen volt a 1961-es Oroszország. Viszont, a legnagyobb kihívást az jelentette, hogy a tengerálattjárón játszódó jelenetbe hogyan tudják a nézőt is bele helyezni? Sajnos itt éreztem a koncepció hiányát, mert talán egy jelenetnél tudtam azt mondani, hogy a vászonra vitt felszültség engem is megmozgatott, s tudtam izgulni a szereplők iránt. A maszkosoknak(teljesen hiteles a végén Ford öregen), a CGI felelősöknek meg megy a piros pont, rajtuk nem múlott a dolog.

Hogy a színészekről is legyen pár mondat. Herrison Ford-t nem kell bemutatni, hozta a kötelezők, de ami csemege lehet a filmek kedvelőinek, hogy sikerült Liam Neeson-l közösen szerepeltetni. Kicsit féltem milyen lesz a kettősük, mindenki megnyugodhat, nincs semmi gond, működött a dolog. A többiek számomra ismeretlenek, nem is voltam mindegyikkel megelégedve, főleg a ifjú mérnőkel, akinek az atomra kellet volna figyelnie.

Összegezve. Tetszett. Csak mégsem érzem igazán jó alkotásnak, viszont ennek ellenére nem bántam meg hogy megnéztem, még akkor sem, ha frissességet nem éreztem bene, mintha csak olyan egy tucat hidegháborúról szóló film lenne, mégis azt mondom érdemes lehet vele próbálkozni.

70%

Maradjunk annyiban már az elején, hogy Otis egy állat. Szereti ő a nőket, csak azt nem csípi, ha ellent mondanak neki, na akkor elcsattan nevelés céljából egy-két pofon. Rengetegen nem fogják a fimet szeretni, mert kicsit undorító dagadt fazon akarja már végre Kim-t(minden csajt Kimnek hív, ami ki fog derülni, hogy miért) magáévá tenni, csak mivel se saját háza, se pénze, ráadásul nem is egy Casanova, ezért kell csajokat elrabolni és rávenni minden olyan dolgokra amik nekik nem tetszik, elemben Otiszunknak olyannyira bejön, hogy még a buli előtt „elmegy”, ha értitek mire gondolok.

(Az irás innentől SPOILERES!!!)

Már ez elején jól indul az egész. Van egy csaj akik már vagy hat hete sikeresen elrabolva tart, és az istenért sem akarja az igazat, ezért Otiszunk bedurvul, be ám, és lerendezi csendesen a dolgot. Csak ahogy az egész tálalva van, remek zene aláfestéssel, hiába gondolod, hogy durva, nem tudok komolyan venni, meg látvány magáért beszél.

Majd ezek után egy retardált családba kapunk bepillantás, ahol az öcsi a húgit filmezi, miközben pózol az ablaknak. Le is bukik az öcsi, le is dorongolják rendesen. Majd megérkezik közben Otiszunk(pizza futár), akinek a húgi rögtön mint potenciális Kim tűnik fel. Ezek után Kim megtapasztalja milyen Otisz társaságában lenni(el lesz rabolva). Hát nem tökételes a felhozatal első randihoz az biztos, tehát a csajodat biztos nem oda, abba a házba vinnéd, de főleg nem láncolnád le, így egy kicsit szadós, de vicces.

Otiszunk nem kér egyebet, csak Kim ártatlanságát, de legyen védelmére szólva engedélyt kér a szülőktől, akik termesztésen kiakadnak és megígérik megkeresik, akkor aztán jól helyben hagyják. Közben Kim megszökik, és jönnek a szülők a képbe. Hát ilyen retardált családdal sem találkozik minden nap az ember. Az anyuka elhatározza, meg kell büntetni azt aki ezt a lányával tette, ezért elhatározás így közösen elmennek, és rendesen helyben hagyák a mi Otiszunkat. No, amit ott leművelnek az egészen fergeteges. Legyen annyi elég, hogy azt hiszem hajsütő volt, no, azzal sikeres kiégetik  a hangszálait. Esztraként áramot vezetnek a seggébe. De vannak olyan szerencsétlenek, hogy ez sem úgy sül el, mint ahogy ők az okos agyukkal kitalálták. De majd meglátjátok, ha megnézitek.

Remek karakterek vannak, rögtön ott van az FBI-os csávó, vagy a család öcsi elkényeztettet hülye kölke. Rengeteg beteges jelenetek, de a legjobb hogy nem kell komolyan venni, mert a film se arra törekszik, még akinek a gyomra nem bírja is meg tudja nézni. Na jó nem egy love sztori, nem is egy lightos romantikus vígjáték, de ettől függetlenül nézhető és még néhányunknak viccesen brutális is.

70%

Ma egy remeknek nem mondanám filmmel gazdagítottam a repertoáromat. A trailer alapján gondolhatta az ember, hogy nem kell magasra tenni a mércét. Még szerencse hogy nem tettem, így nem bántam meg, hogy rászántam azt a másfél órát. Ha gyorsan túl akarnék jutni rajta, akkor csak elég lenne annyit mondani, hogy nézzetek meg a Sasszemet. Dettó ugyan az, csak minőségben vannak nagyságrendi eltérések.

Ugyanis rendre felelhetők benne a hightech kütyük, meg pluszban befigyel a képbe az NSA, mint akik mindenkit látnak és minden e-mail, telefon beszélgetést figyelve tudnak információkat gyűjteni rólunk, rólad. Csak akad egy kis gikszer. Bizonyos emberek kapnak egy mobil telefont (végén értelmet fog nyerni, hogy miért), ami többnyire először olyan információkat közöl SMS formában, mint például: mik lesznek a következő lottóhúzás nyerőszámai? Na, jó azt azért nem, de ehhez hasonló jóságokra kell gondolni. A főhősünk is megkapja a maga telefonját, ami természetesen csak a papíron létezik, vagy talán még ott sem. A emberünk számítógép szakember, aki biztonsági rendszereket telepít szerverekre, ez még nem is olyan érdekes földi halandóknak, csak amikor megérkezik az első SMS, hogy nem kéne elhagyni a Bankoki szálódát, hanem vágja magát kényelembe, oszt mennyen később. Ezt azért is jól tette, mert amivel ment volna járat, csodával határos módon lezuhant. Itt kezdenek a dolgok világossá válni és az FBI, NSA kicsit zavaros módon, hol el akarják tenni emberünket láb alól, hol pedig könyörögnek ezerrel segítségéért (ugye az gáz, hogy a nagy testvérnél nem tudják kiküldözgeti az üzenetek), mert a haza sorsa most ez kívánja.

Az előbb a filmet bátorkodtam a Sasszemhez hasonlítani. Nem akarom lelőni a poént, de aki látta az előbb említett filmet, rögtön felkapja a fejét, és ordíthatja a világba, hogy biz én tudom mi folyik a háttérben. Tényleg tudod, és marhára biztos, hogy nem fogsz meglepődni, mert az ilyenek dolgok a mai halandóknak természetesnek hatnak, hisz minden kölök tudja mi az a scrcopy, Msn, meg a scrollozás (lázs és hald Szász Marcit) is mindenkinek a vérében van. Úgy ám. Fel-fel tűnnek ismertebb arcok, mint Martin Sheen, aki a NSA főnököt alakít és nem ért a számítógépekhez, az tuti. Van több innen-onnan ismert fazonok, hadd ne meséljem már el, ha megengeditek.

Nekem ez egy gyenge koppintás volt. Az emberben rögtön felmerül kérdésként, mintha láttam volna már ilyet valahol? És tényleg, nem is olyan rég. Ráadásul mivel a pénz forrás nyilván kevesebb, így a kivitelezés sem valami csúcs, néha zavaros, meg olyan érzésem volt, hogy tele van hibával, de ezt spec. most nincs kedvem kideríteni, meg nincs is miért.

(Egy valami bizonyosan kiderült, hogy az oroszoknak mindenben benne van a kezük. Majd világos lesz ha megnézed a filmet, de addig is jóbb ha tudok, ha meg akarsz valamit tudni, csak kerekedj fel, menj el Moszkvába és garantáltan képbe leszel. Olyan információk birtokához juthatsz, hogy még az NSA szuperszámítógépei is vért izzadnának értük. Hiába, orosz technika, ha ütöd, működik.)

Torta, ezt a hülye címet. Filmmel többek között csak ez a bajom volt, egyébként a címadók mentségére legyen mondva, én sem tudtam volna jobbat kitalálni. Na jó, ugorjunk, mert ennél is fontosabb, hogy az elhanyagolt, a nagyérdeműnek ismeretlen alkotás ezzel szembe igencsak jóra sikeredet. Nincs ebben semmi meglepő, hisz a Guy Ritchie producer ismerőse, Metthew Vaughn tört rendezői babérokra. Tanult a mestertől, ami meg is látszik, ugyanis koppintások, klisék találhatók szép számmal. De, a tanultak jól alkalmazva, megy a piros pont.



A történet. Hát geszteres. Bővebben: Mr. X. a sikeres londoni drog díler visszavonulni készül, hogy lábrázós, lazulós, új életbe kezdjen. De még megkérik egy utolsó szívességre: két millió font értékű, első osztályú Ecstasy szállítmány eladását kell lebonyolítania. Mr. X. balszerencséjére kiderül, hogy az anyagot egy szerbiai drogbárótól lopták, aki garantáltan golyót röpít a fejébe, ha eladja az árut. Ugyanezzel a csúfos véggel fenyegeti a londoni alvilág feje, ha nem ad túl a drogon. Kész kutyaszorító. A lecke fel van adva, és ha Mr. X meg akarja oldja a helyzetet, nem veszítheti el a fejét - semmilyen értelemben.

A rendezői székben Metthew Vaughn. Akiről elsősorban annyit illik tudni, hogy nem tehetségtelen, hisz rendezett ő már egy remek filmet a közelmúltban, még pedig a Csillagport, de Guy Ritchievel összehoztak ők egynéhány filmet. Többek között a Blöfföt. Amit akár hányszor újra tudnék nézni.

Ha gonosz akarok lenni, akkor ez felfogható egy Ritchie féle film butított verziójának, de ettől még mérleg pozitív, mert hiába nincs nagy szövegek, hatalmas történet, színészek terén vannak viszont ismertebbek. Lásd, Daniel Craig. (Olyan is hallottam, de csak fél fülel, meg nem biztos információ, úgyhogy nem kell komolyan venni. Tehát. Sokat úgy gondolják, hogy ez a film miatt kapta meg Bond szerepét, mivel jól hozta az elegáns csávót. Értitek?) Egy kis negatívat azért. Ami pozitív is. Kérem alássan, ha beválogatunk egy jó csajt, név szerint Sienna Millert, akkor legalább szerepeltessük is, mert ha mondjuk cirka tíz perccel több szerep időt adnak neki, még az értékelésnél is pozitívabb lett volna a mérleg. Tényleg jó a csaj. Van is egy jelenet, amikor illegeti billegeti magát Craignek, sokunknak az lesz a film csúcspontja. Már az Alfiban is bírtam, ott is keveset szerepelt, szerintem teszem hozzá. Miért van ez kérem szépen? Többi színészeket kicsit érdemtelenül, de nem sorolnám fel, de hidjétek el jól hozták a rájuk mért szerepeket.Gyorsan megjegyzem még, hogy a zene jól össze van szedve, kiválóan illenek a jelenetekhez.

Aki kedveli a gengszteres, alvilági, kicsit lerágott csontokat, de összességeben egybe levő filmet, akkor nincs más hátra, mint tedd be a lejátszóba ha megvan, ha nincs, akkor pattanj el a tk-ba, vagy meny a legközelebbi DVD-ket árusító üzletbe, szerezd be, utána tedd meg amiről az előző sorokban írogattam. Vagy sunyiban töltsd le, csak vigyáz, mert még a svédek jogi aktivistái rád szálnak, én szóltam.

Legyen mondjuk, nyolcvan, azaz 80%.

Á, mondom, ez úgy lesz rossz ahogy van. Még a neten sincs egy épkézláb adatlap sem, nemhogy még nézhető kategória legyen, az meg végkép elképzelhetetlenek tűnt, hogy írni fogok róla. Mivel látjátok, hogy lett írás, ez valószínűsíti azt is, hogy mégsem olyan gáz a produkció. És tényleg nem az. Na jó, nem azt kell elképzelni, hogy olyan csodát fogunk látni, hogy felkiáltunk, uram isten(!), hogyan tudtak ilyen frankót elém tolni, ilyenről szó nincs. Csak nézhető, eltelik az idő. Kész, ennyi.

Történet. Egy házaspár éli minden napjait, mi pedig belecsöppenünk, amikor is elhatározzák, hogy új életet kezdenek új városban, új környezetben. Közben kiderülnek a körülmények(vissza emlékezéssel), mi az oka a hirtelen költözésnek. Természetesen szörnyű az ügy(ne féljen senki, nem lövöm le a poént), amiért meg fognak bűnhődni rendesen. Az országúton viszont balesetet szenvednek, így egy közeli szőlőtenyésztőhöz veszik az irány. Na azt hiszem eddig nem mondtam el semmi fontosat, legalábbis remélem. Itt meg is állok, de elöljáróban annyi, hogy a szőlőgazda és annak neje nem bánik kesztyűs kézzel a vendégivel.

Ami annyit jelent, hogy szenvedés az van rendesen, néhol tényleg undorító. Ami a legjobban tetszett, a zene. Ha már a színészek nem olyan ászok, meg a sztori sem erőssége a filmnek, akkor egy jó zeneválasztással el tudták érni, hogy élvezhető darab legyen. A másik dolog, ami miatt nem mondhatom teljes bizonyossággal, hogy mindenki osztani fogja a véleményemet(hogy nézhető volt a film), a vége. Meglátásom szerint egy nagy hülyeség, de azért van csavar, rejtély, ami persze kiderül. Még egy dolog, hamár a rejtélynél tartunk. Esélyt sem ad a film kitalálni mi a mozgató rúgó, csak elcsepegtet morzsákból tudjuk majd összerakni, mi is az a tett, amiért ezt érdemlik a szereplők.

Szerintem sokan nem fogják jónak vélni, olyan első rendezős, de én még mindig azt mondom, hogyha tényleg nincs mit csinálni, már mindenki szenved a semmitevéstől, akkor vegye elő és nézze meg. Ez is több a semmitől.

(Ui.: még el nem felejtem, most szólok, vannak benne olyan részek, amikor már nekem fájt brutalitás; csak ennyi. )

70%

Oly régen írtam, hogy mi az oka. Egyszerű, nem értem rá. De térjünk is át a filmre. Előre elmondom nem ezt akartam elsőnek ide írni, mégis jobbal kellet volna kezdeni, de mivel ez marad meg az emlékembe, oly okkal, hogy ezt néztem meg utoljára. Szóval a film. Ragyogóan példázta, hogy ne csak a színésznő miatt akarjál már filmet megnézni. Mert nálam pontosan ez történt. Mert ugye nem jelet ez minőséget, egyébként nem is tudom mit vártam.

Eliza Dushku játssza a főszerepet. Aki jobban be akarja vizsgálni a nőszemélyt, az nézze a Dollhouse sorozatot ( kicsit le vagyok maradva, ez annyit jelent eddig három részt láttam, nem akarok elhamarkodott lenni, de nekem spec. nem jön be).

A történet röviden annyi. Történik egy gyilkosság(megölnek egy fiatal lányt). Az ügyet megkapja a nyomozónő, akinek mániájává válik a ügy(látja a halott lányokat, plusz hallja őket), annyira hogy öngyilkosságot követ el(nem kell megijedni, nem hall meg, folytatja a nyomozást, csak rehabon kell tengődnie). Nem olyan bonyolult, meg jön valami nagy csavar a végere, ami annyiban merül ki, hogy a gyilkos természetesen pontosan az akire nem számítanánk. Bevallom ősszintén, azért is szeretem az ilyen thrillereket, mert átlagban jól eltalálom ki a hunyó. Itt majdnem sikerül megtéveszteni, de a közepétől már erős sejtésem volt ki végez könyörtelen kegyetlenséggel a lányokkal.

A film csak klisé, klisé halmaz. Azt is ide írhatnám nem kell megnézni, mert minek. Én is csak azért vizsgáltam be, mert egy ott volt Dushku kisasszony, meg elvagyok a thrillerekkel. De amikor megláttam a szellemként, vagy talán látomásként megjelent halott lányokat, akik konkréten a szokások semmitevéstől is halálra rémítenek. Hát nem tudom, egy, gagyi, kettő, értelmük semmi nem volt.

És a logikát senki ne keresse a filmbe. Nem írom le ide mik voltak a logikátlanságok, mert ha ne adj isten meg szeretné nézni valaki, akkor rontana a még egyébként sem valami fényes élményen.

Összefoglalva. Nem tekintem jó filmnek. Sőt, egy gyenge közepest talán nagyon jó indulattal ki lehet hozni. De semmi egyéb, mert ugye eredetiség nulla, occsó, gagyi kategória.

Ui.: mivel megtörtént eseményt dolgoz fel, itt bővebben olvashatsz az esetről.

40%