Minap nézelődtem a DVD-k között, hogy milyik legyen az a Nicolas Cage film, amiben van valamilyen fazona a hajának, meg nem radírozta még ki az eddig elért filmbeli eredményeit/erényeit (hajjaj, hol vannak már a Szikla és az Áll/Arc minőségű filmjei). Így bukkantam a Fegyverneppere (a magyar fordítás nagy fain), ami meglepetés, de tényleg jó. Nézünk egy képet és aztán kifejtem miért is.



Szóval már kezdéssel megvettek előre. Egy töltény szemszögéből követhetjük végig azokat az események, ami ahhoz kell, hogy az a golyó a gyárból egy embernek a fejében landoljon. Állítom az utóbbi idők egyik legjobb filmkezdése, hanem a legjobb. Na jó, ezt a kijelentést ne vegyük kész pénznek, mert azokhoz a filmekhez tudok viszonyítani amiket jószerével láttam.

A történetben egy fegyverkereskedő születését láthatjuk, hogy kerül a porfészekből az élet elit feléhez. Hát igen, ha ehhez fegyverek kell adni-venni, akkor azt, meg egyébként a filmben is elhangzik: „ha nem én kereskedek velük, akkor majd megteszi más”, így a morális része le is van tudva, ha te nem akkor majd más, nem igaz. Ez a fajta igazság megközelítés miatt nem is tudtam elítélni, mert tényleg, a hidegháború végeztével rengeteg fegyver csak vegetált itt-ott, azt bizony meg kellet mozgatni valakinek. „Én megpróbáltam mást csinálni, de ha csak ebben vagyon jó akkor mit tegyek”, így „muszáj” folytatni, és Yuri Orlov (Nicolas Cage) folyatta is, hiába vesztett el szinte mindenkit, aki ugyanis nem fordult el tőle, az a koporsóban végezte.

Hogy ne legyen izgalom mentes az adok-veszek, ezért nyilván kellet egy interpolos fazon (Ethan Howke) is, aki minden elkövett hogy lebuktassa/elkapja az emberünket, de mikor meg sikerült neki, az érdekek, meg a pénz sokat nyomott a latba, így nyilván nem győzhetett, masszímum csak morálisan, vagy még úgysem.

Nos, a film majd két óra, így ne várjon senki pergő játékmenetet, be is lassul néha, de hogy mondni szokták, a jóért ki kell böjtölni a rosszat, és ha meg-meg is akadozott a folytonosság, azért eljuthatunk néhány lepukkant diktatórikus afrikai országba, ahol ha kicsit is, de betekintést nyerhetünk hogy is megy a biznisz mifelénk. Itt a fegyver a lényeg, hogy minél gyorsabban megkapd, és ha te vagy az első, akkor tied a hatalom.

A végső verdikt csak annyi lenne, hogy a film egy dokumentum filmnek is elmegy, amolyan illik egyszer látni filling a középiskolásban, hogy tud mi történik az erőszak legfőbb képviselőjével, a fegyverrel. Megnézni meg erősen ajánlott.

80%

Ugyan nem ma láttam a legjobb filmet az életemben, de ha maradtak ellenérzéseim is, végül is egy remek alkotás Flash of Genius. Ha keresni kéne egy tétel mondatott, hogy miről is szólt, akkor csak annyi lenne: Nem kell betojni a világ legnagyobb problémájával szembe sem, csak szűnni nem akaró kitartással küzdeni, és szép lassan, de azért meg lesz az eredménye. Meg egyébként is, ilyen koncepcióra, mint amit ez a film is képvisel, simán adtak már díjakat is, úgyhogy ha jól van megcsinálva, a néző már csak olyan, hogy rárepül. Meg egyébként is szeretik emberek, ha nem mindig csak a nagyok győznek, hanem néha azért a kicsiknek is van siker élményük.



Bob Kearns sem adta fel, felvette a harcot a igazáért, még az olyan kemény ellenfél ellen is, mint a Ford. A problémának a gyökere abból indult ki, miután zavarta, hogy az ablaktörlő nyikorog, meg indokolatlanul gyorsan mozog, mikor nem is kellene neki, amikor az eső nem is esik olyan intenzíven, ami ezt indokolná. Így cirka két hét alatt megalkotta azt az ablaktörlőt, ami megoldotta a problémát. Ezzel el ment a haverjaival a Fordhoz, akik természetesen szívélyesen fogadták, majd mór miután elvégezte a dolgát, szépen lenyúlták a találmányát. Bob ezt nem hagyhatta, ezért minden követ megmozgat, hogy a vállalat elismerje a lopást.

Nagy dicséretet érdemel Grag Kinnear (Család kicsi kincse) aki teljes mértékben jól adja a hiteles „kis embert”, akinek csak egy „isteni szikra” kellet ahhoz, hogy végre meglegyen az esélye, hogy nagy ember legyen. Hogy bejöjjön neki, az ami másoknak is, hogy sikeres, elismert ember váljon belőle. Kinnear nem nagyon tud hibázni, szerencsére most sem tette, hanem játszi könnyedséggel formálta meg a rá rót nehéz feladatott.

Nos, mivel nincs tökéletes film, így ez sem az. Valós történetet képvisel (legalábbis ezt mondták), példát mutatna, hogy olykor a gyengébb is nyerhet, ezért is nem kérdéses, hogy mi lesz a vége? Kitalálható. Így, ami tényleg vigasz nyújthat, Kinnear játéka, meg néhol remekül meg-meg fogott hangulat (tárgyalás), ami árad a filmből. Nekem végig az volt az érzésem, hogy most már tényleg ideje lenne feladni a küzdelmet, és elfogadni a cég ajánlatát, továbbállni, új életet kezdeni, majd lesz még rengeteg lehetőség, talán egy új találmányra is. De ő csak makacsul ragaszkodott az igazához, csak közben elszállt mellette az élet.

Szóval ez a film élő példája annak (már csak azért is, mert valós sztorit képvisel), hogy nincs lehetetlen küldetés, nincs veszett ügy, ha az ember kitartóan küzd, és hisz benne. Csak közben nem veszi észre, hogy elveszthet dolgokat, ami fontosabb lenne talán, mint egy fránya „ablaktörlő”. Ez történt Bob-al is, hiába jött ki nyertesen, mégse lehet felhőtlen boldog, nem érezheti, hogy minden igazán teljes. Még akkor sem, ha valahol úgy is gondolja. A film ajánlott, nyugodtan lehet vele próbálkozni.
 

80%

Egy őszinte vallomással kezdeném, hogy mindig is a szívem csücskei voltak a táncos filmek. Pl.: Honey, Step up, Dirty dancing stb. Hamar belopják magukat az ember szívébe. Nem történt ez másképp, ezzel a filmmel sem. A jó történet és a tánclépéseken kívül, sokkal többet kapunk, mint egy átlagos táncos limonádétól. Nem mondom, hogy nincsenek benne klisék, de kérdem én: manapság már miben nincs?

A film valós eseményen alapszik. A díjnyertes táncoktató, Pierre Dulaine (Antonio Banderas) nagy álma volt, hogy a tánccal jobbá teszi a világot. Így kerül New York egyik legrosszabb kerületének a középiskolájába. Az igazgatónő szerződteti, hogy felügyeljen az iskola legnagyobb bajkeverőire, akikről már lemondtak a tanárok, a szülők, sőt az egész világ. Előbb-utóbb úgy is bűnözővé válnak. De Mr. Dulaine szembeszáll a tanárokkal, és az egész világgal. Bebizonyítja, hogy amit a tanárok nem értek el a könyvekkel, ő eléri a szalon táncokkal.

Átadja nekik minden tudását, az életre készíti fel őket. A kezdeti tipegésekből kiforrott mozdulatok lesznek. Mindenféle színű, fajú bagázsban pedig örökre szóló barátságok születnek. Megtanulnak bízni önmagukban. Elkezdenek hinni abban, hogy az álmaik valóra válhatnak, ha küzdenek érte. Mind ez hogy valósult meg? Egy tanár által, aki egyengeti az útjukat, ja és persze a régi és a modern zene keverékével.

Azért persze be kell ismerni, hogy a történet az kiszámítható, és nem lenne ennyire nagy durranás, ha nem lenne benne Antonio Banderas. De ezek a pici hibák eltörpülnek a színészi gárda és a zenék miatt. Végre egy film, amibe a szereplők nem olyanok, mintha a kifutóról léptek volna ki. Kifejezetten tetszettek a kontrasztok: gettó-úri világ, régi-modern zene stb. Zárásul annyit, aki teheti, az nézze meg!

80%

Végre, ezt tudom mondani, ugyanis még mindig nem értem, hogy tudtam idáig halogatni a Tőzsdecápák megnézését (jól elkéstem vele, az anyát), mert jó. Nem mai darab, de mégiscsak a laikusoknak is mutat egy keveset a tőzsde világából, egyébként meg nem akármilyen színészi felhozatallal.

A történet adott, Wall Street világát, mozgató rugóját, a hátérben mozgó érdekek egymásnak feszülésébe láthatunk betekintést egy keveset. Miért is kevés? Ez igencsak egyszerű. Az átlag embernek nagy átlagban fogalma sincs mi az hogy sortolás, vagy longolás, meg az indexet alakulási is sötét fogalom, ezért nem is lehet ilyen mélyen belemenni a technikai részletekbe.

Térjünk is rá a filmre. Nem hittem volna, hogy Oliver Stone rendezőnek sikerül összehozni. Sikerült neki és nem fordult az egész érdektelenségbe, hanem egy impozánst darabot tár elénk. Először a színészek terén voltak fenntartásaim, de csalódnom kellet önmagban, ugyanis feleslegesnek bizonyult az aggodalom, mert Michael Douglas minden arcizma arról tanúskodik, hogy sikerült egy minden hájjal megkent tőzsde cápát, egy spekulánst elénk rakni, még szerencse nem? Viszont nem tudott teljes mértékben meggyőzni Charlie Sheen a játékával, hullámzott elég rendesen. Viszont aki teljesen keverheti a biztosítékot, a nagyravágyó, végzet asszonyát játszó Daryl Hannah. Gyenge volt na, nem véletlen sikerült neki bezsebelni az Arany málna díjat.

Végül is nem hiszem, hogy ebből többet ki lehetett hozni. Természetesen itt is megjelenik a tipikus sztori befejezés, hogy a rossz elnyeri méltó büntetését. Ez írjuk le, mint kötelező motívumit. Ha akad még valaki, aki nem látta voltan, annak kötelező jelleggel pótolni, már csak azért is, mert elég viccesek benne a régi komputerek.

80%

Két véglet létezik: valaki vagy teljesen odáig van a filmért, vagy egész életében bánja, hogy rápazarolt másfél órát. Én az első kategóriába tartozom. Mondjuk ha nem érted meg a film kulcsát, akkor a második kategóriának a tagja leszel. Bár bevallom nekem sem esett le elsőre, hogy mi lenne ennek a filmnek a lényege. Sajnos manapság az ember megszokta, hogy amit néz az szórakoztat, és egyből világos, gondolkozni lusták vagyunk. Hát igen, mindig utólag okosabb az ember.

A történet Laura Kasischke regényén alapul. Van két 17 éves elválaszthatatlan barátnő, Diana és Maureen, akik nem csak hajuk színében, de személyiségükben is eltérnek. Diana zabolátlan, merész, kicsapongó életet él, megkeseríti az anyja életet. Ezzel szemben Maurren visszafogott, vallasás, egy minta kamasz. Határozott elképzelési vannak a jövőjéről (család, gyerekek stb.), míg legjobb barátnője beleveti magát a nagybetűs életbe (abortusz, drog). Mindez persze addig, amíg egy kattant iskolatársuk el nem határozza, hogy végez a suli rossz arcaival. A lányok életük legnehezebb döntésével találják szembe magukat: melyikük menjen a halálba?

Egy professzor beszéde lesz a filmnek a kulcsa, aki azt mondja hogy az emberekben mindig felmerül a kérdés, hogy milyenné váljanak. Ebben a döntésben a legfőbb vezetőnk a képzelőerőnk, az a képesség, hogy kiragadjuk jövőbeni önmagunkat az előttünk álló számtalan lehetőség közül. Ez reményt ad, hogy befolyással lehetünk a sorsunkra. Diana pont ezt teszi, amikor a barátnője és közte választani kell. Van egy szemvillanás, ahol tulajdonképpen lejátszódik előtte képzeletben, hogy milyen is lenne az élete, ha ő marad életben. Az lelkiismeret furdalás ott lenne minden nap, hogy miatta halt meg a barátnője. A fiatal Diana és az idősebb Diana életébe idősíkváltások útján kaphatunk betekintést.
 

Ki kell, hogy emeljen a szereplőgárdát és persze a stábot. Vadim Perelmen ismét megmutatta sziporkázó tehetségét. Uma Thurman és Evan Rachel Wood alakítják Diana két arcát, az öregebbet és a fiatalabbat. Jobb párosítást nem is találhattak volna. A színészi alakításban nem találhatunk különbséget. Ragozhatnám persze tovább, hiszen a ott van még a bámulatba ejtő képi és érzelmi világ.

80%

Mostanság mivel vérszegény az akció mozi paletta, ezért egy régebbi darabot kellet leporolnom, hogy tudjam az ínséges időket egy kicsit palástolni. A Halálos hajsza ezt minden kép megtette, de mivel még nem volt hozzá szerencsém, ezért elkövettem azt a hibát (mint egy amatőr komolyan mondom), hogy utána olvastam fórumokon, ott mindenki ajnározta mennyire jó, erre meg felturbósított elvárassal ültem le rá, erre meg kisebbet csalódnom kellet. Ez azért is következett be, mert már hinni akartam, hogy valami, akkor most ez le tudja az eddig trónon kényelmesen csücsülő Taken-t taszajtani, de nem sikerült neki.

Van egy maffia család, akiknek kisebb nagyobb szolgálatot tesz főhősünk. Egy remekül sikerült túlélő csihi-puhi során, megkapja az aktuális feladatott, tüntessen el egy stukker, amivel fabatkátokat gyaktak. Hát, innen mindenki ki fogja találni, a stukker termesztésen a szomszéd kiskölyök kezébe kerül, aki lelövi az őt és anyát verő mostoha apját. A gyerek megszökik a fegyverrel együtt, amit a hősünknek mindenképpen vissza kell szerezni.

A történet. Tipikus. Nem is ezért jó ez a mozi, hanem a feszes tempója miatt, ami nem tart mindig azonos szintet, de mikor rohanni kell, akkor érzik a készítők, hogyan találják el az emberek feszültség receptorait. Mivel nem nagy költségvetésű filmről beszélünk, oda kellett valamivel szegezni a nézők figyelmét a filmre. Szerencsére nem egy valamivel sikerült elérni. Többek között remek szereplőket válogatok össze. Kisebb meglepetésemre Paul Walker jól játszott, a feleségét játszó Vera Farminga kifejezetten jól domborít. A jóságok itt nem értek véget, mert az igazi meglepetés a remekül eltalált hangulat, meg a fényképezés. Nekem bejött a hitelen közelítő-távolodó mozgások, meg néhol igazán remek meglepetés megoldásokat nyomtak.

Sajnos egyébként többet vártam, mert a film a végére elfogy, nem kicsit kitalálható az a némi kis csavar, de még így is egy korrekt darab lett, szégyenkezni biztos hogy nem kell miatta. Úgyhogy, aki eleddig nem látta volna, és meg akarja nézni, mindenképp tegye, mert szerintem megéri.

80%

Komolyan mondom, mikor először hallottam róla, na mondom megint egy akció thriller -  és tényleg -, csak annyi a különbség a tucat cuccok között, hogy ez még jó is. Meglepő, meg nem is hiába porosodott sokáig a polcomon, várnia kellet mostanáig, mire végre elhatároztam itt az ideje megnézni, ugyanis nem hittem, nem akartam hinni, hogy jó film. Bánom, hogy nem hamarabb néztem meg, de hát ez van.

Ryan mobilja megszólal, és egy női hang könyörög, hogy segítsen neki, mert elrabolták és mindenképp meg kell mentenie a fiát, meg később öt is. Rossz fiuk persze ezt nem engedhetik, még jó. Innentől indul be a sztori, ami olyan szépen épít fel egy ívet, oly mértékben tudod mi fog következni, de ez ne riasszon el senkit, mert ettől függetlenül még mindig jól összerakott filmről beszélünk.

A legnagyobb meglepetés mégsem az, hogy milyen feszes, pörgés, meg milyen jól átlehet érezni a szerepelők fájdalmát, buját-baját, hanem az, hogy milyen színész gárdával dolgoztak. Nézzük rögtön a rossz szerepében, a korunk mindenki akció hőse Jason Stathamet, akire mintha rá varrták a zsigerből kemény, durva, arrogáns ember szerepet. Meg ott van ugye Chris Evans, akitől a legjobban féltem, de nem rontott el semmit, sőt, ebben a műmájer szerepben is kellő időben lett komoly akcióhős csávó. De nekem mégsem az ő játéka győzött meg a legjobban, hanem Kim Basinger szenvedése, az aggódó anya, hogy a rossz arcok megölik a fiát meg a férjét. Ugye milyen sok az ismerős név, és még mindig nem végeztem, mert a jó zsarut, a becsület minta példányát is elkel játszani valakinek, mégpedig Williem H. Macy-nek, és nem fogtok meglepődni, de ráírták a szerepet. Cameozik még pár percre Jassica Biel is.

Ilyen színészi felhozatalal nehéz is lett volna elrontani. Szerencsére végig tartja a film a tempót, a feszültség ül a vásznon/minitoron/tv-n, ráadásul a humor sincs elhanyagolva. Legjobban a ügyvéd nagyonhülyecsávón mosolyogtam, meg voltak egy-két jó dumák is.

Szerintem ilyen színész gárda mellet - ráadásul a film is jó - nem érdemes kihagyni. Aki eleddig nem látta volna és akció thrillert akar nézni, mindenképpen ajánlatos vele próbálkozni, veszíteni biztos nem fog sokat, maszimum időt az életéből.

80%

Nos, mivel tagnap ment a tv-ben, meg régen is láttam, ezért is határoztam el magam, hogy megnézem annak ellenéri is, hogy tisztában voltam vele, hogy telis-tele lesz reklámokkal, és tényleg. A film viszont még mindig jó, úgyhogy nem bántam meg, még akkor sem, ha láttam már vagy hatszor.

Kalandfilmmel állunk szembe, abból sem a legjobbal, még gagyinak is vélhetnénk, viszont mégis remek szórakozás, annak függvényében is hogy minden klisét elnyomnak az orrunk előtt. De pörgős, remek hangulatot árasztó zenéket választottak, amik igen rendesen felpörgetik, megemelik a jelenetek értékét. A történek sem valami bonyolult, tipikus kincs keresés, különböző eszközök, tárgyak megtalálása révén jutnak egyik ponttól a másikhoz. A legnagyobb izgalom az egész film alatt, hogy el kell lopni a Függetlenségi Nyilatkozatot, amit papíron termesztésen nem lehet, viszont a mi főszereplőnk jó munkás ember, természetesen sikerül elhalászni régi országos cimborája elől.

A főszerepben Nicolas Cage, akire nincs panasz (manapság ez már nem mondható el), még a séró sem annyira gázos, meg jó nyomja a dumát is, meg elhiszem hogy milyen nagy régész fazon, aki mindenképp meg akarja találni a nagyapjától hallott kincset. A női vonalat Diane Kruger erősíti, nem is akárhogyan, jó a csaj, meg jó kis párbeszédek nyomnak Cage-l; a legnagyobb, mikor bejelentik nála, hogy el akarják lopni Amerika legfontosabb dokumentumát. Mindenképpen a film fénypontja. Nem is hiányozhat a kicsit szétszór, szerencsétlen figura, aki szerintem nem működik tökéletesen, de annyi baj legye. A gonosz szerepben, Sean Bean, nem volt rossz, de azért annyira félelmetes se.

Szerintem még mindig vállalható kalandfilm, amin jobban tudtam szórakozni, mint a Indi negyedik részén, ami valljuk be nagy szó. Úgyhogy, ebből is következik, hogy a napokban lehet megnézem még egyszer a Nemzet arany 2-t is.

80% 

Torta, ezt a hülye címet. Filmmel többek között csak ez a bajom volt, egyébként a címadók mentségére legyen mondva, én sem tudtam volna jobbat kitalálni. Na jó, ugorjunk, mert ennél is fontosabb, hogy az elhanyagolt, a nagyérdeműnek ismeretlen alkotás ezzel szembe igencsak jóra sikeredet. Nincs ebben semmi meglepő, hisz a Guy Ritchie producer ismerőse, Metthew Vaughn tört rendezői babérokra. Tanult a mestertől, ami meg is látszik, ugyanis koppintások, klisék találhatók szép számmal. De, a tanultak jól alkalmazva, megy a piros pont.



A történet. Hát geszteres. Bővebben: Mr. X. a sikeres londoni drog díler visszavonulni készül, hogy lábrázós, lazulós, új életbe kezdjen. De még megkérik egy utolsó szívességre: két millió font értékű, első osztályú Ecstasy szállítmány eladását kell lebonyolítania. Mr. X. balszerencséjére kiderül, hogy az anyagot egy szerbiai drogbárótól lopták, aki garantáltan golyót röpít a fejébe, ha eladja az árut. Ugyanezzel a csúfos véggel fenyegeti a londoni alvilág feje, ha nem ad túl a drogon. Kész kutyaszorító. A lecke fel van adva, és ha Mr. X meg akarja oldja a helyzetet, nem veszítheti el a fejét - semmilyen értelemben.

A rendezői székben Metthew Vaughn. Akiről elsősorban annyit illik tudni, hogy nem tehetségtelen, hisz rendezett ő már egy remek filmet a közelmúltban, még pedig a Csillagport, de Guy Ritchievel összehoztak ők egynéhány filmet. Többek között a Blöfföt. Amit akár hányszor újra tudnék nézni.

Ha gonosz akarok lenni, akkor ez felfogható egy Ritchie féle film butított verziójának, de ettől még mérleg pozitív, mert hiába nincs nagy szövegek, hatalmas történet, színészek terén vannak viszont ismertebbek. Lásd, Daniel Craig. (Olyan is hallottam, de csak fél fülel, meg nem biztos információ, úgyhogy nem kell komolyan venni. Tehát. Sokat úgy gondolják, hogy ez a film miatt kapta meg Bond szerepét, mivel jól hozta az elegáns csávót. Értitek?) Egy kis negatívat azért. Ami pozitív is. Kérem alássan, ha beválogatunk egy jó csajt, név szerint Sienna Millert, akkor legalább szerepeltessük is, mert ha mondjuk cirka tíz perccel több szerep időt adnak neki, még az értékelésnél is pozitívabb lett volna a mérleg. Tényleg jó a csaj. Van is egy jelenet, amikor illegeti billegeti magát Craignek, sokunknak az lesz a film csúcspontja. Már az Alfiban is bírtam, ott is keveset szerepelt, szerintem teszem hozzá. Miért van ez kérem szépen? Többi színészeket kicsit érdemtelenül, de nem sorolnám fel, de hidjétek el jól hozták a rájuk mért szerepeket.Gyorsan megjegyzem még, hogy a zene jól össze van szedve, kiválóan illenek a jelenetekhez.

Aki kedveli a gengszteres, alvilági, kicsit lerágott csontokat, de összességeben egybe levő filmet, akkor nincs más hátra, mint tedd be a lejátszóba ha megvan, ha nincs, akkor pattanj el a tk-ba, vagy meny a legközelebbi DVD-ket árusító üzletbe, szerezd be, utána tedd meg amiről az előző sorokban írogattam. Vagy sunyiban töltsd le, csak vigyáz, mert még a svédek jogi aktivistái rád szálnak, én szóltam.

Legyen mondjuk, nyolcvan, azaz 80%.

Fú, de nehéz dolgom van ezzel a filmmel. Mert az az igazság, nem gondoltam voltan, hogy ilyen jó fogok szórakozni, ráadásul még depresszív is a film. De jó. Nagyon jó. Na most, hogy így felmagasztaltam, azért nem tökéletes, de tudjuk, hogy kutyával, gyerekkel mindent el lehet adni. Kajálták az emberek, szerették, és tódultak a moziba. Az a szerencse, hogy nem lett rossz a műsor, hanem igazán szórakoztató, még annak a fényében is, hogy lesznek olyanok akiknek a könnye kicsordul majd.

A történet nagy vonalakban. Idillikus családi környezetbe csöppenünk bele, amit csak egy dolog árnyékol be, hogy nem jön a gyerek. Ennek kompenzálására kerül a családba a Marley nevezetű kutya, aki arról híres, hogy a világ legrosszabb kutyája. De hűséges egész élete során. Közben a családba beköszönt a gyermek áldás, nem is egy hanem a film során rögtön három, ami nem kis nehézséget helyez a szülők vállára, de Marley mindig gondoskodik pluszba, hogy ő bizony nem is akármilyen kutya, hanem a világ legrosszabbika.

Am feltűnt a filmben, és tényleg jó lenne ha való életben ilyen „egyszerűn” menne minden, az pedig nem más, hogy telnek múlnak az idők, a család gazdagszik, jönnek a gyerekek, nagyobb autó, nagyobb ház, néha egy kis veszekedéssel tarkított élet, de úgy összességében minden egy helyen van. Ja, meg persze a világ legrosszabb kutyája, majdnem elfelejtettem. Szeretem az ilyet, szeretnék én is így élni. Ahh, majd egyszer. Egyébként, ez a fajta amerikai idill nekem gyanús.Nem röhögős, inkább mosolygós a film. Meg kedves, meg aranyosak a kutyák, ennél azt hiszem nem is kell több. Egy ilyen családi mozi. Ezt biztosítják nekünk Jennifer Aniston és Owen Wilson kettőse, akik remekek, ha nem is tökéletesek. Jól formálják meg a nekem idillikus családi idillt, még akkor is ha akadnak veszekedések, és tragédiák az életükben.

A filmet úgy promózták, hogy vígjáték. Közel se. Úgyhogy, aki arra számít, hogy nevet egy jót, nem fog. Ez az életről szól,az elvesztésről, hogy ettől az élet nem áll meg, folytatva a robotot munkát, az ősz nem tart öröké, jön majd a tavasz és kezdőzhet minden előröl. Ilyen az a film. Rengeteget gondolkodtam alatta, milyen is a jó élet. Ilyen,kérem szépen(ami csak amerikai hatásvadász filmekre igaz). Ájánlom, nagy családi videózásra tökéletes, jól fog jönni ezt garantálom, de egyedül/baráttal/barátnővel is fogyasztható.

80%