Hát ez a film, ahogy a rocker körökben mondanák: „horzsol”. Eleinte nem sokat adtam volna annak, hogy be fog jönni, de már ez első perctől kezdve beránt, és nem is ereszt végig, ahol kifújhatod magad, azta basszus, ez kurva jó volt, a fenébe is.



Rögtön kezdeném a színészekkel. Itt egy valakit kell kiemelni: Chloe Moretz-t. A kis csaj egész egyszerűen zseniális. Mindig az járt az eszembe, hogy sokra fogja még vinni, az tuti -, de egy gyerek kezébe fegyvert adni? De ha még csak ez lenne. Úgy gyakja az ellent, mintha egész életébe ezt csinálta volna. Az biztos, hogy nem chips-kóla combon nőt fel. A többiek sajnos, azt kell, hogy mondja, hogy asszisztálni, kitöltik a teret voltak itt. Nicolas Cage meg érzésre visz el az élményből, de nem vészesen. A többi hobbi „szuperhős” meg futja a köztelező köröket (eddig nem volt csaj, de most majd lesz).

Meg kell még említeni, hogy az akció jelenetek (pl.: éjjel látós szemüveges rész, mikor megy az áldást) egyszerűen szuperek. Néhol még a CGI hibáktól is el lehet tekinteni, meg az egésznek van egy dinamikája, meg persze erre nagymértékben rásegít a zene, amik tökéletesen asszisztálnak, annak, hogy kikapcsolj két órára és te is kis pillanatra elhidd, nézd csak, így ni, akár én, igen én is lehetnék abban a szerkóban, az istenit.

A film erőssége még, hogy a humort sem aprózták el. Hisz mégiscsak vicc az egész. Hát most képzeljük el, hogy felveszel egy maskarát, végig mész az utcán, lecsapsz pár rossz arcok, persze a magad módján, bénán, majd fel a youtubra, és ki lesz a hős, ha nem te? Nem igaz?

Szóval, a film szórakoztat, arra is lett csinálva, se többre se kevesebbre. Még ha néha belassul is a film, és be-becsúsznak hullámvölgyek (nyájas részek), ettől még egy első osztályú cool-ság az egész.

90%

Ez a film sem vállalja túl magát az biztos, de nem is kell, mert szállítja a legjobb B-akció filmek hangulatát és ez kérem szépen állatul bejött most.



A történet arról regél nekünk, hogy: vannak a világon kemény, kegyetlen bérgyilkosok, aki csak arra várnak, hogy egymás ellen is alkalmazzák a tudományukat. Nos, van egy ember aki adja hozzá a lehetőséget és helyet, persze a legnagyobb titokba tartva az egészet. Nem önzetlenül teszi mind ezt, hanem egy licitálós verseny fejében, ahol a világ gazdagjai fogadhatnak ki marad talpon a végére.

Rögtön kezdünk is egy ilyen versenyen, ahol Joshua Harlow (Ving Rhames) nyer. Így az öreg bajnok inkább nyugdíjba vonulna, minthogy még egyszer rész vegyen egy adok-kapókban, csak közben rövid úton lerendezik a menyasszonyát, ami még tarkítva van azzal, hogy terhes volt. Persze Harlow arról nem tudhat ki tette, de azt megígéri a főszervező fazon neki, ha a következő viadalon is részt vesz, akkor tuti hogy lerendezheti az ügyet azzal a bérgyilkossal, aki a felelős a nő haláláért. Lerendezte, le bizony.
 

A helyszín London belvárosa és környéke, ahol elszabadul a pokol. Mindenki mindenki ellen, persze a dráma véget kell egy apróság ami motivációt add az egészen egyszerű történetnek, ja meg egy aprócska csavar, amit nyilván már az elején tudunk. A sztori tök egyszerű, agyalni nem kell rajta, de szerencsére nincs CGI sem, ezért a robbantásoknak, a lövéseknek súlya van, egyébként is kellett már ez nagyon. Nem aprózták a vért sem, mert itt bizony vederrel mérik a mennyiséget. Az akció jelenetek meglepően ülnek, a verekedős részek is reálisak. Egyébként nem is értem miért nem mutatták be a mozikban, mert simán oda való lett volna, kár érte.



Aki régen látott egy tökös, ezerrel pörgő akciót, most nyugodtan benevezhet erre a filmre, veszíteni garantáltan nem fog vele.

80%
 

Ha ez a film nem minimalista, akkor nem tudom hogy mi. Először elgondolkoztam írjak-e róla, mert nem egy világmegváltó valami kerekedett ki belőle, de van annyira egyszerű, és ezzel együtt simán nézhető egyszeri alkotás - hát akkor üsse kő, nézzük meg mi a jó csuda történik itt...



Igazából a filmet inkább a régi amerikai autók szerelmeseinek ajánlom, mert maga a történet nem nagy szám … Rennie Cray (James Caviezel) orvos éldegél feleségével, akit egy napon elgázolnak. Ezt önmagába még semmi izgalmat nem rejt, csak hát a gázolónknak ez a hobbija, több növel eljátszotta már ezt, persze rábizonyítani egyszer sem sikerül, így Rennie-nek nem marad más választása, mint járja magányosan az ország útjait abban reménykedve, hogy ha nyomára bukkan megfizetteti vele feleségének fájdalmas elvesztését.

A kidolgozása a filmnek mint említettem nem tartalmaz sok újdonságott, maga a film sem hosszú, mondjuk ez jót is tett neki. De azért ott vannak a régi amerikai monstrumok, és akinek ez nem lenne elég, az Rhona Mitra (Doomsday) szépségével is gazdagabb lehet. A történet szemére vethető a kiszámíthatóság, de azért apró feszültség források találhatók itt-ott. Volt egy-két jelenet amiért érdemes volt megnézni, mondjuk az alagutas balesetnél meglepődtem elsőre, hogy mit keres ott egy ló, hát na.

Aki szereti az egyszerűséget, a nem sok fordulatot rejtő alkotást, de mégis ezzel együtt nézhető filmet, annak ajánlom, nem is beszélve az autós fanokról.

(ui.: a magyar cím meg ultra gáz)

70%
 

Azt nem tudom ki hogy van vele, de ezt a filmet szeretem, pedig Roland Emmerich-t divat mostanság szidni, főleg azért is, mert csaknem akarja abba hagyni a világ elpusztítását. Akaratos, na. Mondjuk a 2012-el végérvényes kinyírt minket egy időre, így gondolom most másokat akar majd eltenni láb alól, gondolok itt például egy idegen fajra. Vagy ha mégis akad valahol a föld mélyén - vagy bárhol - néhány túlélő, akkor azokra egy végső attack azért jár.

A Holnapután rendesen végig megy azon az úton, ami ahhoz vezet, hogyan kell jó néhány tucat ember kinyírni drámaian. Itt az időjárás gabalyodik meg, eljön a következő jégkorszak. A Föld északi részét teljesen jég fogja borítani, ami annak köszönhető, hogy az ember nem vigyáz a természetre, hanem kizsákmányolja, kiszipolyozza, és nem óvja a jövőnket, hanem a jelen a fontos, meg a profit termesztésen. Ha így folytatjuk jó megszívjuk az tuti.

A film látványilag tökély, de tényleg. Mikor New Yorkot elönti a tenger, ott éreztem hogy kitettek magukért a készítők. Meg tetszett a hajó a belvárosban. Az ezzel párosodó izgalom viszont nem volt az igazi, mert a történet butasága miatt – minden kitalálható - nem tesz jót koncepciónak. Így a könyvtárban ragadt emberekért nyilván egy fikarcnyi aggódás sincs, mert tudjuk, hogy valamilyen úton-módon meg fognak menekülni. Így a történet magában nulla, de mégis azt mondom, hogy nem unatkoztam. Így nem is bántom a filmet nagyon. Nincs is miért, hisz a sztorit nézem valamilyen szinte meg is történhet (némi tükör a mostani emberiségnek) meg az ilyen filmeknél a látvány a fontos, masszimum ha köré raknak valami jó felütést még javít rajta pluszba.

A színészek többsége gyenge, egyedül talán Dennis Quaid játszik említésre méltót. Csak egy dolgot javasolnék neki, innen a messzi távolból, hogy vállaljon már el végre egy olyan szerepet, ahol nem a világ összes fájdalma, gondja látszódik az arcán, hanem mondjuk egy kicsike mosoly is megjelenik, könyörgök. Szóval a film nyilván Emmerich eddigi munkásságának minta darabja, úgyhogy mindenki így álljon a kérdéshez ha eddig nem látta volna, de én mint mondtam is elvoltam vele, nem kell agyalni rajta, és ez most így jó volt.

70%

I'm King of the Word. - James Cameron

Ezt mondta James Cameron sikerein felbuzdulva. Akkor talán nagyképűen hangozhatott, de most már kétség nem fér hozzá, hogy ha világ királya nem is, de a jelen pillanatban a filmes rendezők között bizony ö a király. Nem azért mert megcsinálta az Avatar-t, mert az egy dolog, hanem azért, mert ezt bizony ki kellet találni, meg kellet írni, létre kellet hozni Pandora világát, ja meg a technikát is hozzá kellet idomítani, a rendezés ezek alapján már piskóta volt (jó persze ez erős túlzás).



Szóval a film elsőre, majd másodjára is üt rendesen. Hihetetlen részletes képi orgiát szolgáltat, ami olyan szinten nyom a székbe, amit én bevallok őszintén nem is éltem meg eddig igazán. Jó, most jöhetnek azzal, hogy bezzeg Star Wars, ami annak idején biztos nagyot szólt, de mivel én akkor még nem éltem, mikor később megnéztem nem igazán voltam elragadtatva (az utolsó három részről meg jobb ha nem is beszélünk). De szerencsére az Avatar-nak fül és szemtanúja voltam, úgyhogy már megérte elmenni a moziba és megnézni szigorúan csak 3D-ben, mert nyilván így ér valami az egész.

Cameron ezt a filmet már dédelgeti egy ideje. Ült rajta vagy tíz évet, így magát is tartalékra tette, bár nem vonult el a világtól, de a Titanic sikerét nehéz lett volna felülmúlni, így érhető, hogy miért is akart egy igazán nagy volumenű filmel visszatérni a köztudatba. Nos, a nagy mű elkészült, a várakozás nagy volt, nyilván ezt növelte a hihetetlen mértékű reklám, szinte mindenhol beszéltek róla, az elvárás az egekbe, és meg kell hogy mondjam én személy szerint nem csalódtam. A film minden lehetséges vállalást, amit megenged a jelen technika, benne van, maximálisan ki van használva minden a lehető legprecízebben. Olyan mértékben sikerült a Pandora világát életre kelteni, hogy szó szerint a lélegzet előttem a mozi teremben. Mindenek megvolt a pontos helye, szerepe, semmit nem érzetem feleslegesnek és ami a legfontosabb, hogy elhiszem, rengeteg minden lehet még, amit nem láthattunk és nagyon remélem, hogy a folytatásban még több mindenről lehull a lepet.

Nem beszéltünk még a történetről. Szóval sztori a távoli jövőben játszódik, amikor is az emberiség birtokba akarja venni Pandorának keresztel bolygót. A bolygón egy eddig ismeretlen ásványra bukkannak, így a nagy üzlet reményében megindulna a bányászat, csak mivel egy törzsi közösségben élő na'vik nem akarjál elhagyni a törzsi helyüket, megindul a hibrid avatarok gyártása. Jaka Sully (Sam Worthington) is egy ilyen avatar tulajdonosa lesz, aki ha segít akkor visszakapja a járását. A feladat egyszerű, békésen győzze meg a na'vik-t a törzsi helyük feladásáról és arról, hogy költözzenek el máshova. Csak Jake Sully megismer egy na'vik lányt, ami felborítja az egész tervet, a gond pedig innentől csak nagyobb lesz, mert Jake vagy elárulja fajtáját, vagy átáll az idegenekhez és velük harcol Pandóra bolygó elő világának megmentéséért.

Nos ha negatívumot akarunk találni (nyilván lehet, mert semmi sem tökéletes, így van ez az Avatar-l is), akkor a történetet bizony klisés. Viszont, nehogy azt higgye valaki, hogy ez akkora probléma, mint ahogy egyesek gondolják. Mert, azért a mai világba kitalálni olyat ami újat, frisset mutat, elég nehéz. De ha jól belegondolok, a Pandora világa, természete, abban élő na'vik, ez előtt biztos nem léteztek, úgyhogy már ezért respect Cameronak. Meg a történet is rejteget apró meglepetések, amik még élvezhetőbe teszi az egész elénk táruló világot.



A színészek is kitesznek magukért. A legnagyobb meglepetés számomra Sigourney Weaver sziporkázó játéka volt. Egy szinte jelentéktelen tudós szerepét tette játékossá, és elvezhetővé. Akitől a legjobban féltem Sam Worthington, aki ha néhol nem is nyújtott maximumot, de hozta a kötelezőt, így azt mondom, csak rosszabb nem legyen. Zoe Saldona a na'vik hercegnőt kiválóan hozza, még akkor is ha kék testén kívül nem sok mindent mutat.

Nos, zárszónak annyit, hogy látni kell, nincs mese.

90%
 

Vietnámról szóló film, hát igen, volt már egy pár hasonló, de lett még egy, én meg most megnéztem, jó is volt, de azért annyira nem, hogy a nagy elődöket maga alá gyűrje (pl. Szakasz). A film azt próbálja bemutatni, hogy milyen nagy hősnek kell lenni ahhoz, hogy a fronton ne szard össze magad, ha szembe kerülsz egy vietcongal. Persze amerikai hősei csak gyaknak, követik a parancsot, meg hullnak mint a legyek, csak a filmből az nem derül ki, hogy mire is volt ez jó, pedig még egy fényképész-firkászt is importáltak a harcmezőre, hogy ha lesz ideje, akkor keresse már meg mi értelme van az egész durvulásnak?



A válasz nem meglepő módon számomra nem derült ki, csak utána kell néznem, hogy mi is történt akkor? A szerepek kiosztásánál Mel Gibson beválogatásért ötös jár, jól játszik, jól adja az elkötelezett keresztényt, családost, a hőst, a harcmezőn félelmet nem ismerő katonát, aki soha nem hagya ott pajtásait, még akkor sem ha parancsot kap rá. A többi katonát a dráma véget ellátták feleséggel, adott esetben gyerekkel, hogy nagyobbat üssön, ha a taxis kolléga kihozza a távíratott a sajnálatos eseményről. Végül is nem volt olyan rossz ötlet, hogy két fronton is ment a közdelem. Otthon az asszonyok izgulhattak, tarthattak kupaktanácsokat, miközben a férjeik a hozza nevében tettek életük végére pontot.

A film sokkal nagyobbat is üthetett volna, ha a drámázást nem viszik túlzásba. Még a vietcongokat is érző embereknek mutatták be, ami biztos így is volt, csak vicces, hogy simán lelövik, lebombázzák őket, de utána magasztalás megy erősen. De ha lehántoljuk drámát, akkor viszont a harc az rendesen kidolgozott, ropognak a fegyverek, ami természetesen minél realisztikusabban találnak célba az ember puha testében.(Csak kérdezem: akkor nem volt olyan felszerelés, hogy védi valami a mellkast, mert így kimenni lelövetni magamat, hát elég neces.) Csak egy gond van, mégpedig, hogy annyi film készül már ilyen témában, hogy az sokat látott nézőnek nem is hat már olyan erősen az idegrendszerére. Nem ütnek meg annyira az események, hogy azt tudja mondani, mekkora szörnyű dolog ez a háború.(Vagy csak én vagyok így ezzel, nem tudom?)

Randall Wallece rendező próbált egy háborús drámát összehozni, ami nem lett annyira rossz, sőt akár elég jó ahhoz, hogy simám végignézze az ember, és elismerően tudomásul vegye, hogy ez is megvolt, de csaknem ért el akkora hatást, mint amit adott estben kellet volna. De, ha nem akarok csökönyös lenni, akkor meleg szível ajánlhatom, talán Mel Gibson játéka, meg a harci jelentek miatt megéri megnézni.
 

70%

Azt gondoltam először a filmről, hogy egy jó nagy ökörség, az is, csak elemben kicseszett jól szórakoztam rajta. Lehet, hogy jó napot fogtam ki, de most ez nem kicsit bejött. Tudom, nem egy világrengető film, de szeretem az illyes fajta kifigurázást, főleg ahogy az angolok tették. Itt a zsernyákok voltak a célpontok, és azt hiszem ennél jobban nem is lehetne ledegradálni a rendőri mundér becsületet.

A történet a következő: Van egy megszállott rendőr, aki foggal körömmel ragaszkodik ahhoz az elvéhet, hogy a lehető legtöbb esettet ki kell vizsgálni, bármilyen kicsi szabályszegést sem szabad megtorlatlanul hagyni, meg persze a legfontosabb, a bűnözőnek a börtönben a helye. Ezt a pörgést a londoni kopók nem nézik jól szemmel, ezért áthelyezik egy „ nyugodt” faluba, ami persze csak idillikus, mert dőlnek majd a csontvázak a szekrényekből kifelé rendesen. Ugyanis rejtélyes véletlenek tűnő halál esetek tizedelik a lakosság.

A helyi rendőrségnek azonban nem sok dolga akadt eddig, mert ugye minta falu, nincs bűnözés, csak „kisebbik rossz” elve alapján, hagyák példának okáért a fiatalokat inni, addig sem kint trónolnak. Csak hát, nem ilyen egyszerű a helyzet.

Mivel a falut furcsa emberek lakják, itt is akad olyan akit hülyének mondanák, de a legnagyobb IQ harcosok termesztésen a rendőr kollégák lesznek, akik faszán nem értenek semmihez, jól elpuhultak a semmit tevésben. Ezt az állóvizet fodrozza fel Angel őrmester, aki Simon Pegg játssza elég meggyőzően. Persze kell egy társ is, aki a  hülyék gyöngye, de azért a végére megtáltosodik, meg a többi szájkaratés rendőrök is megtalálhatók szép számmal. Egy valamit hiányoltam a filmből, mégpedig, hogy több poént tehetek volna bele azért. Nem mondom hogy nem lehetett rajta mosolyogni, de hangosan, vagy földön fekvős visítós kacaj biztos hogy nem volt. Mondjuk a szinkronnál lecsaphattak volna több lehetőségre, mert volt itt alkalom ahhoz, hogy egy szájról-szájra terjedő szövegel áldják meg a fimet. De nem volt azért rossz, csak csak, ugye.

Végére azért elborul, jó adag attakot kapunk a képünkbe a falunak a főterén, de én még ha túlzásnak is találtam néhol, attól függetlenül ki lehet vele egyezni, csak jól kell a kérdéshez hozzá állni. Magyarul nagyon nem kell komolyan venni, és akkor nem lesz semmi baj. Szerintem egy szolidan jó szórakozás nyújtó film, amin el lehet azért mulattatni az időt.

70%

A fimről előjáróbban annyit, hogy nagyon nem kellet volna ez. Egyébként egy dolgot nem értek, hogy a búbánatba támad egy írónak ilyen sztori még csak a gondolatában is. Nem kicsit lerágott csont, hogy van egy méreg drága ellopni való, termesztésen van egy kis összeesküvéses szál, meg persze egy legtutibb módon őrzött, mindenféle bizbasszal ellátott páncélszoba. Ez nem jelent ugye problémát, még a legpitibb tolvajoknak sem, úgy kirámolják, hogy csak öröm nézni.



Nem fogok hosszasan értekezni róla, mert úgymond felesleges. Ugyan, azt nem lehet mondani, hogy ne lenne egy-két fordulat, némi felsejlés, csak nem érzed hogy ez most meghatott volna. Mert tudod, hogy ez fog következni, tudod hogy sikerül minden a rablásnál, és azt is tudod, nem lehet más a vége, mint jó nagy adag heppy end. A színészek terén sikerült valahogy meggyőzni Morgan Freemant, hogy legyen a főrabló, aki olyan ügyes, hogy a főzsernyák esténként a párnájába sír, mert az élete ráment, hogy elfogja, de jó hogy nem sikerült eleddig, de majd most. A másik jómadár Antonio Banderas. Én kérek elnézést, de ha meglátom az embert, a röhögés rögtön el fog, ahogy teszi az agyát, milyen macsó, brrrr.

Az hiszem ennyiből is lejött, hogy nem az én filmem. Ebben a témában már sokkal jobbat is is láttam, mint például az Ocean's trilógia. Az, hogy ismételgették a kliséket, ez most nagyon nem jött be, sajnos.

40%
 

A film sajnos erősen B-film, és itt mindent bele kell érteni, ami jellemzi ezt a kategóriát. Habár én olyan vagyok, hogy az akció a minden, úgyhogy kevés eksön filmre szoktam azt mondani, hogy inkább nem kellet volna, s ez van most is. Még a mostanság Wesley Snipes nevével fényjelzet egyenesen dvd-re kiadott filmekre is simán rámondom hogy jók (gondolok itt például a Detonátor-ra). Mert hiába, no, ezzel is elvoltam.



Elvoltam, mert végig fent tudott tartani egy kisebb fajta feszültséget, meg izgalmat, nekem meg ennyi már elég is. (Tudom, nem is mondjátok, igénytelenség felsőfokon.) Mint az elején írtam is, a 12 menet tényleg mindent magában hordoz, ami rá ordítható egy B-filmre. A párbeszédek szenvedősek, a történet meg egy klisé halom, néhol érdekesen rossz megoldásokal. Amit nem is értek, hiszen azért akadt tetszetős jelenetek, mikor rendesen bánnak a kamerával, néhol meg az amatőrség jelent meg elég rendesen. A színészi játék, hát igen, olyan nincs, mondjuk nem is vártam.

Mi is felejtettem el? Ja megvan. A történet: arról lenne szó, hogy van egy mezei rendőr, aki végig üldöz egy veszélyes bűnözött a fél városon (majd meglátjátok, de valami veszedelmesen érhetetlen módon - nem akarom lelőni a poént -, de ha így el lehetne kapni egy minden hájjal megkent gonosztevőt, akkor az ilyen rendőr élőt megemelem a kalapom.) A fő gonosz ugyan megígérte a hős fakabátnak, hogy nem felejt, főleg azt nem, hogy az akció közben meghalt a csaja. Így hát természetesen megszökik a börtönből, elrabolja az azóta már nyomozó rendőr csaját, és kioszt neki tizenkét feladatot pluszba, hogyha nem sikerült akár csak egyet teljesíteni, bizony a kedvesét nem igen látja többet ebben az életben.

Egy valamibe viszont nem lehet belekötni, mégpedig abba, hogy lassú lenne film. Mert bizony már a legelejétől pörgünk ezerrel, és ez folytatódik a végéig. Van itt lövöldözés (még jó), kisebb bunyó, robbantás, a fél város romba döntése, dráma, no meg John Cena, akinek biztos a Tengerészgyalogos volt ide a beugró, mert nem a színészi kvalitás az egyszer biztos. Csak még valamit. Egy dolgot sosem tudok megérteni. Hogy a gonosz emberünk, próbál erősnek, ravasznak, és elvetemültnek, még jobb talán megszállottnak lenni. Mikor a végén, összefut a mindent túl élt akcióhőssel, nem az lesz, hogy lerendeznek egy jó adag attakot, nem, hanem hiphop le is van terítve. Kész, ennyi, végefőcím. Már a Die Hard sorozattal is mindig ez volt a problémám, így sajnos csak szájhősnek tűnek a gonoszok. De lehet, hogy csak én képzelek hülyeséget ebbe bele jól. Die Hard-ról jut eszembe, a filmet az Renny Harlin rendezte, aki lebonyolította a John McClane második rossz napját.



Végére még annyit, hogy aki unja már a régi vágású, elcsépelt, többször is látott klisé hegyeket, akkor annak nem ajánlom, viszont akinek meg teljesen mindegy, csak lásson valami akciót, akkor nincs más hátra, mint megnézni.

60%
 

Akkor nézzük csak: forgatókönyv, zene, rendezés, élmény, autók. Így, cakkpakk egyben úgy ahogy van egyik sem ütötte meg a számomra elvárt mércét. Sokat ócsárolták a harmadik részt, ami szerintem nem is olyan rossz (egyébként kíváncsi lennék rá, hogy mi volt a baj a Driftelésel, az nem menő, vagy valaki elsütötte, hogy nem kell szeretni, erre nem is volt jó senkinek, össznépi hatás, ugye?) Sajnálom, aki eddig nem látta volna (van még olyan?), az most jól hiszi hogy nem jött be, sőt nagyon nem. Neked fog-e? Majd eldöntöd.



A történet bonyolultsága vetekszik az egyszeregy szorzási eredményével. Egy Braga nevezetű kokain báró elfogása a cél. Dominicot a bosszú hajtja, Briant meg a kötelesség. Így lesznek végül megint egy csapat.

Egy valami, pontosabban egy valaki tett jót ennek a filmnek, aki pedig nem más mint Vin Diesel. Időben érzékelte, hogy csúszik elég rendesen lefelé a lejtőn, így kellet egy ugró deszka, hogy legalább képbe tudjon maradni. Azt hiszem ez sikerült, mert a film minden viszonylatban sikeres lett. Csak még valami. Egész film alatt azt éreztem, mintha ott se lenne (mármint Diesel). Ott volt, csak visszafogottan, lubickolva a rosszul megírt éget szagú fércmunka szövegek között. Paul Walker, hát inkább hagyuk, és ez igaz a többi színészre is.

A kidolgozottsága filmnek jó is meg nem is. Ami tetszett, eleje, pedig rendes ellőtték a trailerben, még jó volt, mikor kiválasztják őket, ki lesz a sofőr? A többi viszont vagy súrolta a lehetetlen, így nem is jött be, vagy érdektelenség be fulladt. Gondolok itt az FBI-os szálra, ami olyan gagyi és erőtlen kényszerpályán mozgott, hogy csak az az érzése volt az embernek, csak azért kellet ide, hogy összehozzák a két főembert. Ez egyébként az egész filmre jellemző, hogy minden megmozdulásból csak a kényszer, csak valahogy legyen már érzés jött le.

Egyvalami viszont nagyon hiányzott. Az igényes összeválogatott jó zene. Ebben viszont az vicc, hogy fel se tűnt, hogy milyen zenék vannak benne, amíg nem olvastam, hogy nincs benne jó zene. Ez azzal tudható be, hogy egy, teljesen érdektelen huszadrangú trackeket szólaltattak meg, ami igaz is, kettő, én nekem van csökevényes hallásom, és nem érzékelem az igényes saundtracket. Hát majd mindenki szépen eldönti, hogy melyik igaz a kettő közül.

Sajnos nekem nem hozta azt az élményt, ami kellet volna ide. Mert az autókból sem volt annyi újdonság, vagy újabb megoldások, hanem csak az agyonhasznált amerikai kocsik domináltak (egy árva Nissan volt). Itt most nem a tuning volt a lényeg, hanem egy rossz módon felvezettet bosszú. Így nem volt kemény dumák, kemény verdák, és még csajok sem. Ha valaki nem látta volna, nyugodtan lehet vele próbálkozni, az itt leírtak csak személyes véleményem, azt pedig mindenki tudja mennyire mérvadó.

Vaya con Dios

50%