Minap nézelődtem a DVD-k között, hogy milyik legyen az a Nicolas Cage film, amiben van valamilyen fazona a hajának, meg nem radírozta még ki az eddig elért filmbeli eredményeit/erényeit (hajjaj, hol vannak már a Szikla és az Áll/Arc minőségű filmjei). Így bukkantam a Fegyverneppere (a magyar fordítás nagy fain), ami meglepetés, de tényleg jó. Nézünk egy képet és aztán kifejtem miért is.



Szóval már kezdéssel megvettek előre. Egy töltény szemszögéből követhetjük végig azokat az események, ami ahhoz kell, hogy az a golyó a gyárból egy embernek a fejében landoljon. Állítom az utóbbi idők egyik legjobb filmkezdése, hanem a legjobb. Na jó, ezt a kijelentést ne vegyük kész pénznek, mert azokhoz a filmekhez tudok viszonyítani amiket jószerével láttam.

A történetben egy fegyverkereskedő születését láthatjuk, hogy kerül a porfészekből az élet elit feléhez. Hát igen, ha ehhez fegyverek kell adni-venni, akkor azt, meg egyébként a filmben is elhangzik: „ha nem én kereskedek velük, akkor majd megteszi más”, így a morális része le is van tudva, ha te nem akkor majd más, nem igaz. Ez a fajta igazság megközelítés miatt nem is tudtam elítélni, mert tényleg, a hidegháború végeztével rengeteg fegyver csak vegetált itt-ott, azt bizony meg kellet mozgatni valakinek. „Én megpróbáltam mást csinálni, de ha csak ebben vagyon jó akkor mit tegyek”, így „muszáj” folytatni, és Yuri Orlov (Nicolas Cage) folyatta is, hiába vesztett el szinte mindenkit, aki ugyanis nem fordult el tőle, az a koporsóban végezte.

Hogy ne legyen izgalom mentes az adok-veszek, ezért nyilván kellet egy interpolos fazon (Ethan Howke) is, aki minden elkövett hogy lebuktassa/elkapja az emberünket, de mikor meg sikerült neki, az érdekek, meg a pénz sokat nyomott a latba, így nyilván nem győzhetett, masszímum csak morálisan, vagy még úgysem.

Nos, a film majd két óra, így ne várjon senki pergő játékmenetet, be is lassul néha, de hogy mondni szokták, a jóért ki kell böjtölni a rosszat, és ha meg-meg is akadozott a folytonosság, azért eljuthatunk néhány lepukkant diktatórikus afrikai országba, ahol ha kicsit is, de betekintést nyerhetünk hogy is megy a biznisz mifelénk. Itt a fegyver a lényeg, hogy minél gyorsabban megkapd, és ha te vagy az első, akkor tied a hatalom.

A végső verdikt csak annyi lenne, hogy a film egy dokumentum filmnek is elmegy, amolyan illik egyszer látni filling a középiskolásban, hogy tud mi történik az erőszak legfőbb képviselőjével, a fegyverrel. Megnézni meg erősen ajánlott.

80%

Az az igazság, hogy a készítők eldönthették volna, hogy most a gyászt helyezik a középpontba, vagy a szerelmi fronton erősítenek. Mert így a film két igen fontos motívumot gyengít le teljesen, és marad nekünk egy igencsak közepes drámázás, ami nem is kellet volna annyira.

A történet egy férfiról szól, akinek a felesége meghal egy autó balesetben. Erről ír egy könyvet, főleg saját magának, hogy ezzel is könnyítsen a szerettet fél hiányán, s ezzel együtt elviselhetőbbé, feldolgozhatóbá tegye a gyászt. A könyv azonban bestseller lett, a siker miatt körutakat kell tennie az országban, így egy napon kénytelen vissza menni Seattle-be, ahol a feleségét elvesztette. Itt workshopokat tart, ahol olyan embereknek próbál segíteni, akik hasonló cipőben járnak mint ő. Azonban a „betegei” közben gyógyulgatnak, míg ő el sem kezdett kikászálódni a fájdalmából (nem szál be a liftbe, hanem lépcsőzik). Közben találkozik egy virágkötő lánnyal, aki még bonyolít a dogokon (bár ne tette volna).

A film legnagyobb hibát ott követi el, hogy nem döntötte el, hogy a szerelmi szált erősíti, vagy a gyász által okozott fájdalmat alkarja bemutatni. Így sajnos csak egy sablonos és majdhogynem teljesen érdektelen lett mind a két része a sztorinak. A filmnek a többségét a beszélgetések, a motivációk felvázolása tölti ki, a halállal való szembenézés, annak elfogadása, a többi kis részben, meg valamiféle kapcsolat szövődik, amit sajnos Jennifer Aniston játéka tönkre tett szépen, nem mintha nélküle érne egy fabatkát is. Aaron Echart-ról meg nem hittem, hogy ezt fogom írni, de bizony most ez rutin munka volt, nem is jött át sem a játéka, sem a vásznon fel-fel bukkanó motivációja sem.

Habár nem mondják ki, mi is történt valójában a feleséggel, de valahol sejthető, így a végen a siratós perceknél bizony megkapjuk a papírzsepis jelenetet. Ez viszont az egészét nézve, csak amolyan kötelező percek, amik nélkül nincs vége egy drámának, ezért is nem volt súlya a számomra, habár azt nem mondom, hogy nem lesz olyan akire hatással lesz, hisz pontosan azért vannak ezek a „kimondom az igazat, és minden rendbe jön” percek. A konklúzió viszont az, hogy ettől már készítettek jobb romantikus-gyászolós filmet.

50%

Azt nem tudom ki hogy van vele, de ezt a filmet szeretem, pedig Roland Emmerich-t divat mostanság szidni, főleg azért is, mert csaknem akarja abba hagyni a világ elpusztítását. Akaratos, na. Mondjuk a 2012-el végérvényes kinyírt minket egy időre, így gondolom most másokat akar majd eltenni láb alól, gondolok itt például egy idegen fajra. Vagy ha mégis akad valahol a föld mélyén - vagy bárhol - néhány túlélő, akkor azokra egy végső attack azért jár.

A Holnapután rendesen végig megy azon az úton, ami ahhoz vezet, hogyan kell jó néhány tucat ember kinyírni drámaian. Itt az időjárás gabalyodik meg, eljön a következő jégkorszak. A Föld északi részét teljesen jég fogja borítani, ami annak köszönhető, hogy az ember nem vigyáz a természetre, hanem kizsákmányolja, kiszipolyozza, és nem óvja a jövőnket, hanem a jelen a fontos, meg a profit termesztésen. Ha így folytatjuk jó megszívjuk az tuti.

A film látványilag tökély, de tényleg. Mikor New Yorkot elönti a tenger, ott éreztem hogy kitettek magukért a készítők. Meg tetszett a hajó a belvárosban. Az ezzel párosodó izgalom viszont nem volt az igazi, mert a történet butasága miatt – minden kitalálható - nem tesz jót koncepciónak. Így a könyvtárban ragadt emberekért nyilván egy fikarcnyi aggódás sincs, mert tudjuk, hogy valamilyen úton-módon meg fognak menekülni. Így a történet magában nulla, de mégis azt mondom, hogy nem unatkoztam. Így nem is bántom a filmet nagyon. Nincs is miért, hisz a sztorit nézem valamilyen szinte meg is történhet (némi tükör a mostani emberiségnek) meg az ilyen filmeknél a látvány a fontos, masszimum ha köré raknak valami jó felütést még javít rajta pluszba.

A színészek többsége gyenge, egyedül talán Dennis Quaid játszik említésre méltót. Csak egy dolgot javasolnék neki, innen a messzi távolból, hogy vállaljon már el végre egy olyan szerepet, ahol nem a világ összes fájdalma, gondja látszódik az arcán, hanem mondjuk egy kicsike mosoly is megjelenik, könyörgök. Szóval a film nyilván Emmerich eddigi munkásságának minta darabja, úgyhogy mindenki így álljon a kérdéshez ha eddig nem látta volna, de én mint mondtam is elvoltam vele, nem kell agyalni rajta, és ez most így jó volt.

70%

Vírusos film, abból is a rosszabbik fajta. A felütés nem volt rossz, még a jól is indul, viszont a végére nemcsak a felbukkanó betegekkel lesz a gond, hanem az unalommal is, ami elfog.



A történet már a vírus elszabadulása után kezdődik, amikor is nem sok ember élte túl, akik meg igen, azok rohangálnak, mint pók a falon. Így van ez a hőseinkkel is, akik a lopott kocsival akarjál elérni a tengerpartot, ahol régen nyaraltak, csak hát nem mindig úgy alakulnak a dolgok, ahogyan az ember tervezi.
Teljesen feelgood az egész, olyan roadmovie a javából. A járvány ami elpusztítja a világot lópikula, csak az óvintézkedések kell kellőképpen betartani és akkor szabad vagy, mint a madár, még a lopott mercivel is lehet száguldozni, közben a meleg sört iszogatni, aminek olyan az íze, mint a húgynak.

Az eleje tényleg okés a filmnek, van némi izgalom, még útónálokkal is találkoznak. Akiktől nyilván be vannak tojva, mert mi lesz ha elkapják a kort? A főszerepben Chirs Pine, akit legutóbb a Star Trek-ben láthatunk. Azt kell hogy mondjam nem játszik rosszul, legalábbis én elhittem neki, hogy kurva nagy bajban vannak. Összességében az egészet, de főleg a végét, amit nagyon elrontottak, ezért is nekem már teljesen mindegy is volt, hogy élnek vagy halnak. Úgyhogy hiába a jó fényképezés, a film a végére saját magát fertőzte meg.

50%
 

I'm King of the Word. - James Cameron

Ezt mondta James Cameron sikerein felbuzdulva. Akkor talán nagyképűen hangozhatott, de most már kétség nem fér hozzá, hogy ha világ királya nem is, de a jelen pillanatban a filmes rendezők között bizony ö a király. Nem azért mert megcsinálta az Avatar-t, mert az egy dolog, hanem azért, mert ezt bizony ki kellet találni, meg kellet írni, létre kellet hozni Pandora világát, ja meg a technikát is hozzá kellet idomítani, a rendezés ezek alapján már piskóta volt (jó persze ez erős túlzás).



Szóval a film elsőre, majd másodjára is üt rendesen. Hihetetlen részletes képi orgiát szolgáltat, ami olyan szinten nyom a székbe, amit én bevallok őszintén nem is éltem meg eddig igazán. Jó, most jöhetnek azzal, hogy bezzeg Star Wars, ami annak idején biztos nagyot szólt, de mivel én akkor még nem éltem, mikor később megnéztem nem igazán voltam elragadtatva (az utolsó három részről meg jobb ha nem is beszélünk). De szerencsére az Avatar-nak fül és szemtanúja voltam, úgyhogy már megérte elmenni a moziba és megnézni szigorúan csak 3D-ben, mert nyilván így ér valami az egész.

Cameron ezt a filmet már dédelgeti egy ideje. Ült rajta vagy tíz évet, így magát is tartalékra tette, bár nem vonult el a világtól, de a Titanic sikerét nehéz lett volna felülmúlni, így érhető, hogy miért is akart egy igazán nagy volumenű filmel visszatérni a köztudatba. Nos, a nagy mű elkészült, a várakozás nagy volt, nyilván ezt növelte a hihetetlen mértékű reklám, szinte mindenhol beszéltek róla, az elvárás az egekbe, és meg kell hogy mondjam én személy szerint nem csalódtam. A film minden lehetséges vállalást, amit megenged a jelen technika, benne van, maximálisan ki van használva minden a lehető legprecízebben. Olyan mértékben sikerült a Pandora világát életre kelteni, hogy szó szerint a lélegzet előttem a mozi teremben. Mindenek megvolt a pontos helye, szerepe, semmit nem érzetem feleslegesnek és ami a legfontosabb, hogy elhiszem, rengeteg minden lehet még, amit nem láthattunk és nagyon remélem, hogy a folytatásban még több mindenről lehull a lepet.

Nem beszéltünk még a történetről. Szóval sztori a távoli jövőben játszódik, amikor is az emberiség birtokba akarja venni Pandorának keresztel bolygót. A bolygón egy eddig ismeretlen ásványra bukkannak, így a nagy üzlet reményében megindulna a bányászat, csak mivel egy törzsi közösségben élő na'vik nem akarjál elhagyni a törzsi helyüket, megindul a hibrid avatarok gyártása. Jaka Sully (Sam Worthington) is egy ilyen avatar tulajdonosa lesz, aki ha segít akkor visszakapja a járását. A feladat egyszerű, békésen győzze meg a na'vik-t a törzsi helyük feladásáról és arról, hogy költözzenek el máshova. Csak Jake Sully megismer egy na'vik lányt, ami felborítja az egész tervet, a gond pedig innentől csak nagyobb lesz, mert Jake vagy elárulja fajtáját, vagy átáll az idegenekhez és velük harcol Pandóra bolygó elő világának megmentéséért.

Nos ha negatívumot akarunk találni (nyilván lehet, mert semmi sem tökéletes, így van ez az Avatar-l is), akkor a történetet bizony klisés. Viszont, nehogy azt higgye valaki, hogy ez akkora probléma, mint ahogy egyesek gondolják. Mert, azért a mai világba kitalálni olyat ami újat, frisset mutat, elég nehéz. De ha jól belegondolok, a Pandora világa, természete, abban élő na'vik, ez előtt biztos nem léteztek, úgyhogy már ezért respect Cameronak. Meg a történet is rejteget apró meglepetések, amik még élvezhetőbe teszi az egész elénk táruló világot.



A színészek is kitesznek magukért. A legnagyobb meglepetés számomra Sigourney Weaver sziporkázó játéka volt. Egy szinte jelentéktelen tudós szerepét tette játékossá, és elvezhetővé. Akitől a legjobban féltem Sam Worthington, aki ha néhol nem is nyújtott maximumot, de hozta a kötelezőt, így azt mondom, csak rosszabb nem legyen. Zoe Saldona a na'vik hercegnőt kiválóan hozza, még akkor is ha kék testén kívül nem sok mindent mutat.

Nos, zárszónak annyit, hogy látni kell, nincs mese.

90%
 

Most rövid leszek. Több oka van, de a legfontosabb, hogy semmit nem szabad elárulni, mert még azt a csekély élményt is elrontanám, ami talán valahol felsejlik ebben a filmben. A kérdés adott: Miért nézd meg ezt a filmet? Nehéz kérdés, mert tulajdon képen olyan volt nekem az egész mintha láttam volna, pedig nem is. Sajnos semmi újdonság nincs, csak egy nagy adag kliséhegy. Ráadásul előre levetem hogy mikor mi fog azzal a szerencsétlen emberel történni.

A történet Jonathan McQuarry (Ewan McGregor) könyvelő unalmas életéről szól, aki összehaverkodik egy Wyatt (Hugh Jackman) nevű emberel, és bevezeti egy olyan új világban, ahol olyan nőkel jön össze akikről nem is álmodhatott. Egy este megismerkedik egy szőke szépséggel, akivel a barátság nem éppen gyümölcsözően alakul, nem is beszélve Wyett-el...

Szóval akkor marad a színészgárda. Hugh Jackman és Ewan McGregor nevek hallatán azért reménykedtem, hogy lesz itt valami, de sajnos sem a film, sem a játékuk nem győzött meg igazán. Hisz nem elég, hogy a sztori olyan amilyen, még a film is hi-he-tet-len von-ta-tott, unalmas, a feszültség is teljesen reménytelenül van felkonferálva. Olyan az egész film, mintha előre látnád mi lesz a következő lépés, így marad a teljes kérdőjel, hogy mit akart Marcel Langenegger rendező ezzel az egész silány koncepciótlan filmnek nevezett szörnyszülöttel.

40%

Hát a film olyan amilyen, szóval rossz, de sebaj, mert csak végig néztem, de annyira kár volt, hogy az már szinte fáj. Na jó, azért ez erős túlzás, mert nem mindenki ossza ezt a véleményt, akadtak olyanok akik szerint nagyon is faszás darab lett. Például ott van a kritikát gyűjtő rottentomatoes, ahol jóval többen mint százan gondolták azt, hogy ilyen jót ebben az életben nem láttak, így ki is szórtak rá közösen 92%-t. Hát, nem sok híja volt, hogy leforduljak a székről mikor megláttam. Ezek normálisak, kérdést szegeztem rögtön magamnak, majd elcsendesedett a belső forrongásom és konstatáltam, ez van haver, remélem többet nem fordul ellő, mikor ennyire rosszul ítélek meg egy filmet.



Nos a történet majdnem olyan gáz, mint a magyar válogatott, de azért itt egy fokkal többször találtak be a kapuba. Szóval, arról lenne szó, hogy van egy banki hitelügyintéző csaj, aki valamiféle igazgatói kinevezés ellőt áll, de nem is ez a lényeg, hanem egy szép napon - ami már eleve rosszul indult - betoppant egy vén csarasznyi és kérve-kérik, hogy adjanak már neki még haladékot, arra, hogy törlessze a felvett hitelt. (Itt komolyan azt hittem belejön a képbe a gazdasági világválság, ugyanis azért nem tud fizetni, de hál istenek nem... az lett volna még csak a fertő). Jól el lett küldve a búsba, na de, ezek után jöttek csak a szép dolgok.

Nos, nem akarom lelőni a poénokat, de a cigány(?) átok, amit voltak kegyesek úgy elkürtölni, hogy nem lóvari nyelvet vették elő, hanem adták a romásított magyar nyelvet. Hát, mit mondja, érdekes volt. De, kelőképpen meglepő, az egyszer biztos. Szóval a csaj meg lett átkozva a Lamiával, ami majd a harmadik napom jól eljön, elviszi a mennyköves pokolba a lelkét(?), és ott fog senyvedni az idő végezetéig, de a megelőző napokban hogy-hogy nem megjelenik még ijesztgetni egy picikét, meg egyebek, de ezt majd nyilván megnézitek, vagy már láttátok is. (A probléma csak annyi, hogy a Lamiának köze nincs az itt elmondottakhoz, de ettől az anomáliától most tekintsünk el.)

A film legnagyobb baja, és ez az én bajom is főleg, hogy nem szeretem a poénra vett horrort. Valahogy hidegen hagy. Most vagy féljek, vagy fossak be komolyan, de engem viccből, vagy komolytalan hülyeségekkel ne ijesztgessenek. Mert néha az egész film átcsap a paródiába, amit élből rühellek. Minden olyan filmet, ami arra van, hogy elhülyéskedik, kifiguráznak karakterek, sztorit más filmekből, herótom van az ilyenektől. Szerintem semmi szükség nincs rá. No de ez egyéni vélemény, és végül is itt ennél a filmnél ennyire nem volt vészes, de akkor is.



Jó, az tudom hogy Sam Raimi-nek (mesterségem Spider-man) ez a stílusa, meg minden, de nyilván ez nekem nem fekszik. Úgyhogy tudomásul veszem, hogy ezek szerint én vagyon a kisebbség, így csak csendben kiszórok rá 40%-t. Ja, azt viszont nem tagadhatom, hogy a parkolóházas jeleneten szétröhögtem az agyam, ja meg a kecskén, meg néha egy indurka-pindurkát meg is ijedtem.
 

Vietnámról szóló film, hát igen, volt már egy pár hasonló, de lett még egy, én meg most megnéztem, jó is volt, de azért annyira nem, hogy a nagy elődöket maga alá gyűrje (pl. Szakasz). A film azt próbálja bemutatni, hogy milyen nagy hősnek kell lenni ahhoz, hogy a fronton ne szard össze magad, ha szembe kerülsz egy vietcongal. Persze amerikai hősei csak gyaknak, követik a parancsot, meg hullnak mint a legyek, csak a filmből az nem derül ki, hogy mire is volt ez jó, pedig még egy fényképész-firkászt is importáltak a harcmezőre, hogy ha lesz ideje, akkor keresse már meg mi értelme van az egész durvulásnak?



A válasz nem meglepő módon számomra nem derült ki, csak utána kell néznem, hogy mi is történt akkor? A szerepek kiosztásánál Mel Gibson beválogatásért ötös jár, jól játszik, jól adja az elkötelezett keresztényt, családost, a hőst, a harcmezőn félelmet nem ismerő katonát, aki soha nem hagya ott pajtásait, még akkor sem ha parancsot kap rá. A többi katonát a dráma véget ellátták feleséggel, adott esetben gyerekkel, hogy nagyobbat üssön, ha a taxis kolléga kihozza a távíratott a sajnálatos eseményről. Végül is nem volt olyan rossz ötlet, hogy két fronton is ment a közdelem. Otthon az asszonyok izgulhattak, tarthattak kupaktanácsokat, miközben a férjeik a hozza nevében tettek életük végére pontot.

A film sokkal nagyobbat is üthetett volna, ha a drámázást nem viszik túlzásba. Még a vietcongokat is érző embereknek mutatták be, ami biztos így is volt, csak vicces, hogy simán lelövik, lebombázzák őket, de utána magasztalás megy erősen. De ha lehántoljuk drámát, akkor viszont a harc az rendesen kidolgozott, ropognak a fegyverek, ami természetesen minél realisztikusabban találnak célba az ember puha testében.(Csak kérdezem: akkor nem volt olyan felszerelés, hogy védi valami a mellkast, mert így kimenni lelövetni magamat, hát elég neces.) Csak egy gond van, mégpedig, hogy annyi film készül már ilyen témában, hogy az sokat látott nézőnek nem is hat már olyan erősen az idegrendszerére. Nem ütnek meg annyira az események, hogy azt tudja mondani, mekkora szörnyű dolog ez a háború.(Vagy csak én vagyok így ezzel, nem tudom?)

Randall Wallece rendező próbált egy háborús drámát összehozni, ami nem lett annyira rossz, sőt akár elég jó ahhoz, hogy simám végignézze az ember, és elismerően tudomásul vegye, hogy ez is megvolt, de csaknem ért el akkora hatást, mint amit adott estben kellet volna. De, ha nem akarok csökönyös lenni, akkor meleg szível ajánlhatom, talán Mel Gibson játéka, meg a harci jelentek miatt megéri megnézni.
 

70%

Azt gondoltam először a filmről, hogy egy jó nagy ökörség, az is, csak elemben kicseszett jól szórakoztam rajta. Lehet, hogy jó napot fogtam ki, de most ez nem kicsit bejött. Tudom, nem egy világrengető film, de szeretem az illyes fajta kifigurázást, főleg ahogy az angolok tették. Itt a zsernyákok voltak a célpontok, és azt hiszem ennél jobban nem is lehetne ledegradálni a rendőri mundér becsületet.

A történet a következő: Van egy megszállott rendőr, aki foggal körömmel ragaszkodik ahhoz az elvéhet, hogy a lehető legtöbb esettet ki kell vizsgálni, bármilyen kicsi szabályszegést sem szabad megtorlatlanul hagyni, meg persze a legfontosabb, a bűnözőnek a börtönben a helye. Ezt a pörgést a londoni kopók nem nézik jól szemmel, ezért áthelyezik egy „ nyugodt” faluba, ami persze csak idillikus, mert dőlnek majd a csontvázak a szekrényekből kifelé rendesen. Ugyanis rejtélyes véletlenek tűnő halál esetek tizedelik a lakosság.

A helyi rendőrségnek azonban nem sok dolga akadt eddig, mert ugye minta falu, nincs bűnözés, csak „kisebbik rossz” elve alapján, hagyák példának okáért a fiatalokat inni, addig sem kint trónolnak. Csak hát, nem ilyen egyszerű a helyzet.

Mivel a falut furcsa emberek lakják, itt is akad olyan akit hülyének mondanák, de a legnagyobb IQ harcosok termesztésen a rendőr kollégák lesznek, akik faszán nem értenek semmihez, jól elpuhultak a semmit tevésben. Ezt az állóvizet fodrozza fel Angel őrmester, aki Simon Pegg játssza elég meggyőzően. Persze kell egy társ is, aki a  hülyék gyöngye, de azért a végére megtáltosodik, meg a többi szájkaratés rendőrök is megtalálhatók szép számmal. Egy valamit hiányoltam a filmből, mégpedig, hogy több poént tehetek volna bele azért. Nem mondom hogy nem lehetett rajta mosolyogni, de hangosan, vagy földön fekvős visítós kacaj biztos hogy nem volt. Mondjuk a szinkronnál lecsaphattak volna több lehetőségre, mert volt itt alkalom ahhoz, hogy egy szájról-szájra terjedő szövegel áldják meg a fimet. De nem volt azért rossz, csak csak, ugye.

Végére azért elborul, jó adag attakot kapunk a képünkbe a falunak a főterén, de én még ha túlzásnak is találtam néhol, attól függetlenül ki lehet vele egyezni, csak jól kell a kérdéshez hozzá állni. Magyarul nagyon nem kell komolyan venni, és akkor nem lesz semmi baj. Szerintem egy szolidan jó szórakozás nyújtó film, amin el lehet azért mulattatni az időt.

70%

A fimről előjáróbban annyit, hogy nagyon nem kellet volna ez. Egyébként egy dolgot nem értek, hogy a búbánatba támad egy írónak ilyen sztori még csak a gondolatában is. Nem kicsit lerágott csont, hogy van egy méreg drága ellopni való, termesztésen van egy kis összeesküvéses szál, meg persze egy legtutibb módon őrzött, mindenféle bizbasszal ellátott páncélszoba. Ez nem jelent ugye problémát, még a legpitibb tolvajoknak sem, úgy kirámolják, hogy csak öröm nézni.



Nem fogok hosszasan értekezni róla, mert úgymond felesleges. Ugyan, azt nem lehet mondani, hogy ne lenne egy-két fordulat, némi felsejlés, csak nem érzed hogy ez most meghatott volna. Mert tudod, hogy ez fog következni, tudod hogy sikerül minden a rablásnál, és azt is tudod, nem lehet más a vége, mint jó nagy adag heppy end. A színészek terén sikerült valahogy meggyőzni Morgan Freemant, hogy legyen a főrabló, aki olyan ügyes, hogy a főzsernyák esténként a párnájába sír, mert az élete ráment, hogy elfogja, de jó hogy nem sikerült eleddig, de majd most. A másik jómadár Antonio Banderas. Én kérek elnézést, de ha meglátom az embert, a röhögés rögtön el fog, ahogy teszi az agyát, milyen macsó, brrrr.

Az hiszem ennyiből is lejött, hogy nem az én filmem. Ebben a témában már sokkal jobbat is is láttam, mint például az Ocean's trilógia. Az, hogy ismételgették a kliséket, ez most nagyon nem jött be, sajnos.

40%