Ahogy elnéztem a véleményeket, volt akiknek nagy élmény nyújtott, és voltak azok akik inkább felejtősre vették a figurát. Sajnos én is az utóbbihoz tartozok. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy a vélemények többsége azért dicsérő volt, így rakat jó indulattal ültem le rá, de végül a mérleg mégis negatív irányba billent el.

„Coraline egy kislány, aki egy titkos ajtót fedez fel új otthonában, mely mögött saját életének egy másik változatát találja. A felszínen ez a párhuzamos valóság hátborzongatóan emlékeztet valós életére - csak éppen sokkal jobb. Ám ez a hihetetlenül eredeti, fantasztikus kaland egyre veszélyesebbé válik, és amikor a másik, az álanya örökre ott akarja fogni, Coraline latba veti minden makacs elszántságát, bátorságát: segítségül hívja szomszédjait és egy beszélő fekete macskát, hogy megmentse igazi szüleit, néhány szellemgyermeket, és hazatérjen.” (by filmkatalogus.hu)

Nem arról van szó, hogy nem lenne jól kidolgozva, vagy nem lehetne érdekes az először jó alternatív világ, vagy utána mégsem felállás, de valahogy ez nem az én világom. Nem tudtam magam isten igazából bele élni, inkább untam az egészet. Igen, mert a mese nagy többségében nem történik semmi, úgy jó ötven percig, így ha nem fog meg már először, akkor bizony unalmas percek következnek.

Szóval a mese is-is, vagy bejön, vagy nem, így marad is az értékelésnél a fifti-fifti. Nem tudok mást adni rá, mert a látvány nekem már kevés, sokkal jobban le kellet volna hogy kössön, és bizony az unalmas percek többsége miatt nekem egy erős közepes alkotás marad.

50%

Lehet, hogy a cím az nem túl kreatív (Miért éppen Alaszka?), és lehet, hogy sztori már lerágott csont, de akkor is jó érzésekkel gondolunk vissza a filmre. A nézése közben nem fogod sokszor a hasadat a nevetéstől, mert annyira nem hemzseg a poénoktól. A készítők elérték számomra a céljukat: másfél óra erejéig mosolyt csaltak az arcomra. Nem egy világot megváltó alkotás, de nem is annak készült. Remek szórakozás pop-cornnal és kólával a kezünkben.

Előítéletre épül a film: a kisvárosban élő emberek sokkal másabbak, mint nagyvárosban elő egyedeik. A Miamiben élő Lucy Hill (Renée Zellweger) csak a karrierjének él, emellett imádja a gazdagságot, és persze a tűsarkukat. Egy megbízatást kap, mely szerint le kell vezényelnie egy gyárnak az átszervezését Minnesotában. Ez a kisváros (New Ulm) újabbnál újabb meglepetéseket tartogat számára. Egy magányos családapa, Ted (Herry Connick Jr.) lesz az, aki megdobogtatja Lucy már régóta jégbe zárt szívét.

Hogy őszinte legyek nem igazán szeretem Renée Zellwegert. Egy kicsit félve fogtam a film megtekintéséhez. De szerintem tökéletes választás volt erre a szerepre, mert ebben a kisvárosban nem a szépség, a gazdagság, és a csillogás a fontos, hanem a szeretet, a becsület, és a vallás. Nyomon követhetjük, hogy egy nagyvárosi liba, hogyan lopja be magát New Ulm szívébe, ja és persze a miénkbe.

Nah szóval mi a tanulság? Költözzetek egy isten háta mögötti helyre,feladva a nagyváros előnyeit, és az ottani környék és emberek, olyan lánykát/úrfit farag belőletek, hogy na csak! Lehet, hogy még szerelem is rátok talál.

60%

Hát emberek tegnap már A felvonóval felsültem, azt hitem én hiszékeny, hogy majd ma aztán megmutatom, tudok olyan horrort találni magamnak, amin szórakozok egy picikét. Erre meg - most lehet sokon kapják majd homlokukhoz a kezüket, hogy mondhatok ilyet - súlyosan untam magam. Slasher horror jegyeket ugyan hordozza, ami annyit tesz, hogy vannak fiuk-lányok egy csapatban, azokat jól elkezdik módszeresen különféle módon eltenni láb alól, aki/akik meg marad(nak) a végén, jó lenyomja a gyilkost.
 

A történet tulajdonképen egy faék bonyolultságával vetekszik. Ami annyi, hogy van egy Harmony nevű kisváros, ahol Tom Hanniger tapasztalatlan bányász magával együtt felrobbant öt bányászt. Harry Warden (az ne kérdezzétek ki a csuda a fazon, fogalmam sincs) kómába esik, majd egy évre rá magához tér, erre elkezdi kiirtani a város lakosságát(de hogy miért, rejtély). Sikerült ugyan eltenni láb alól, de amikor Tom tíz év múlva vissza tér a városba, újra kezdődnek a gyílkosságok...

A három déről nem tudok nyilatkozni, mert nekem abból csak kettő adatott meg, egyébként lehet, hogy úgy nagyobb lett volna az élmény. A natúr verzió viszont, hiába tartalmaz kellő mennyiségű borzalmat, trancsírozást egy csákánnyal, valahogy nem érintettek meg. A főszerepet Jensen Ackles játsza, akit az Odaátból ismerhetünk, mint Dean. Fogjuk rá hozta rutinból a szerepét. Hát hogyne hozta volna, hisz ilyen filmeken nevelkedik. Csoda, hogy bírja még gyomorral. A többi szereplő olyan szinten beleolvad a sztori harmatosságába, hogy inkább meg sem említem.
 

Ha valaki viszont arra vágyik, hogy kellő mennyiségű gyakást lásson, hát azt fog, lesz valamennyi vörös folyadék is, de nem durrant el a készítők agya elégé, sajnos. Az emberek végig hullnak, mint a legyek, azzal nincs is probléma. Úgyhogy, ha igazságos akarok lenni,akkor be kell ismerni a régi horror fillingét hozta, csak annyira ráakartak gyúrni a 3D-re, hogy a többire nem jutott energia, ami szerintem a filmnek a rovására ment. Ajánlani, azért ajánlom, veszteni nem sokat fogtok vele az biztos, én meg megmaradok magamnak, hogy nem voltam vele kibékülve.

60%

Ezzel a filmel is csak az a baj, hogyha nem látod se vesztel vele semmit. Ugyanis, számtalan helyen és sztorikban volt már olyan, hogy a házas embere rászáll egy nőszemély, az rendesen bekutyul az asszonynál, az meg jól berág, meg kicsit meg is őrülünk a végére. Ilyen már volt, nem is egy, ezért is kellet volna ide egy rakat újdonság, vagy valami plusz, hacsak nem Beyoncé-t gondolták annak.

A sztorit már ez elejét elmeséltem nagyjából. Bővebben annyi, hogy új lakásban költözik az újdonsült család, minden a lehető legnagyobb rendben van, legalábbis addig, amíg a családfő meg nem pillantja az új helyettesítő titkárnőt, akiről termesztésen nem is sejti, hogy mennyire nem százas a csaj. Így megszállottan akarja a férfit, ő pedig nem annyira, de a kalamajka csak növekszik, és csak növekszik.

Baj az tényleg volt rendesen, csak annyira érdektelenül, hogy engem nem hatottak meg, sem feleségnek, sem a férjnek a gondjai. Valahogy nem jött át, nem éreztem oly nagy problémának, hogy egy tök idegen csaj feldúlja egy családnak az élettét. A folyamata filmnek lapos, néha tök unalmas, már csak a végében hittem, hátha, de nem, csak Beyoncé mutatta meg milyen kemény csaj, hogyan veri pépesre a Heroes-os Ali Larter-t. Ennyi, ha valakinek ezért már megéri megnézni, hát lelke rajta, végül is igaz, nem minden nap lát egy igazi test a test elleni vére menő küzdelmet két ilyen csaj között. A férjet Idris Elba játszotta, akiről mindent elhittem, csak azt nem, milyen nagy nőcsábász volt anno, inkább valamilyen agresszív állat gondola sejlett fel nekem. Jerry O'Connell-nek (nagy Sliders rajongók, egy emberként kapják fel a fejüket) viszont ürültem, habár nem kapott valami izmos karaktert. Ráférne már valami értelmes szerep, de lehet, hogy tényleg csak ennyit tud.

Az egész film teljesen felesleges, semmi frissesség érzete nincs az embernek, az meg végképp nincs meg, hogy láttál, vagy hallottál valami újdonságok. Sőt, inkább vesztett időt az életéből, szívem szerint nem ajánlom, de az előbb taglaltak miatt lesz olyan aki bepróbálkozik vele, hát tegye.

40%

Ma gyors leszek, mert nincs sok időm, de fontos, hogy ide most le írjam, hogy végre röhögni tudtam (szó szerint) egy vígjátékon, mert vannak ugyan viccesnek titulált filmek, de valahogy egyiken sem derültem igazából (na jó a The Hangovert még nem láttam, abban azért bízok).

A történet két csajozó gépről szól, akiknek mint szokott lenni, az iskola összes csaja megvolt, így hát unalmas az élet, ezért támadd az a remek ötlet, hogy lépjenek be az iskolai pompon csapatba (indulnak valami versenyen, és rengeted új hús, rengeteg). Egyébként, ha csak tényleg erről a pomponos hülyeségről (bocs) szólt volna a film, elfelejtettük volna egymás, de szerencsére nem, sőt, jó háttérbe is lett szorítva. A két főszereplő nekem szimpatikusak voltak, néha idegesítők, de jók, na. Nagyon sok csaj, úgy jó három száz, így a férfi kollégáknak ezért is lesz jó sasolni a filmet.

Az igazság az, hogy hosszan nem érdemes értekezni a filmről. Én remekül szórakoztam a dumákon (inkább azokon, mert szerencsére hanyagolták az erőltettet szituációkat). Szóval, megnézése ajánlott, kikapcsolódás elég jó, csak ne akard előre leírni.

70%

Habkönnyű film, ami minden kategóriában csődöt mond, de sebaj, mert egy családi mozitól nem azt várja az ember, hogy itt aztán lesz olyan csihi-puhi, az anyát. És akkor mégis mit láthatunk ebben filmben: talán E.T.-t újra gondolva? Na, azt azért nem.

„Évek óta keringenek sejtelmes pletykák egy titokzatos helyről a Nevada sivatag közepén, ahol az emberek gyakran megmagyarázhatatlan dolgokat tapasztalnak. A hely a Boszorkány-hegy nevet viseli, és amikor egy las vegasi taxisofőr két természetfeletti erőkkel rendelkező tinédzsert talál a kocsijában, olyan kalandokba keveredik, melyekről korábban álmodni sem mert. Felfedezik, hogy a világ megmentésének titka rejtőzik a hegy alatt, ezért páratlan versenyfutás kezdődik nemcsak a kormány embereivel és a gengszterekkel, hanem még az idegen fajok képviselőivel is, akik mind próbálják az útjukat állni.”  (by filmkatalogus.hu)

Mi jellemzi ezt a filmet? Nos, egy valami, de azt biztosan, a gagyiság. Tényleg voltak itt robbantások, autósüldözések, meg izgalom, némi feszültségbe panírozva, de többségében olyan pénz hiánytól szenvedősen kivitelezve, hogy nekem fájt komolyan mondom. Meg olyan logikai bakik, hogy az állam a röhögéstől a földet súrolta, de ha ez volt a cél, akkor gratulálok, mert ezt minden bizonnyal csont nélkül hozza a mozi. Én csak azokat sajnálom (habár biztosa nem szorulnak rá), akik kiadtak egy kisebb vagyont a mozi jegyre.
 

A főszerepben Dwayne The Rock Johnson, aki még mindig nem tud színészkedni, de voltak azért olyan arc mimikái, hogy derülésre sarkalja az ember. A két tini színész közöl a fiú hihetetlen gyenge. Komolyan – jó nem azért -, de mégis, ilyen feje van egy földönkívülinek, hát most komolyan. Viszont a nem e világi lányt játszó szénésznő, olyan szó-szó, egyszóval elment.

Szóval, az a gond, hogy hiába verem most én itt magam, hogy mennyire nem jó, de mégis leköt egy másfél órára, mert a DVD-s délutánokon, egy családi vetítés alkalmával simán nézhető. Nincs semmi komoly erőszak benne, úgyhogy light-os családi mozi, annak még jó is.

60%

Valami épkézláb kritikát kéne össze hozni, ami nem is olyan egyszerű feladat egy olyan film esetében, ami be is jött meg nem is (inkább nem). Hogy mi tetszett meg mi nem, azt hagyuk későbbre. Előbb tisztázzuk le, amit leírtam ide már sokszor, hogy az ilyen thrillerek nem nagyon hatnak meg, így voltam A bűn árfolyamával is, amire nemhogy hasonlít A kettős játék, hanem az értelmezésemben ugyan az volt. Annyi különbség azért akad, hogy A Kettős játékot nem vették annyira komolyan, több poénosnak szánt duma volt benne (az más kérdés, hogy nevettél-e rajta).



A történet: „Claire Stanwick CIA tisztviselő és Ray Koval brit titkosügynök otthagyják a kormányzati hírszerzés világát, hogy megszedjék magukat a két rivális multicég közt dúló, jól jövedelmező hidegháborúban. A küldetésük? Biztosítani egy termék titkosságát, amely egy vagyont hoz annak a cégnek, amely előbb szabadalmaztatja azt. Ugyanis megbízóik - Howard Tully iparmágnás és Dick Garsik vezérigazgató - semmilyen eszköztől nem riadnak vissza. Ám ahogy a tét nő, a rejtély fokozódik és a taktikák egyre mocskosabbá válnak, Claire és Ray számára a legravaszabb titok mégis egymás iránt érzett egyre növekvő vonzalmuk lesz. És ahogy próbálnak egy átveréssel a másik előtt járni, a két munkamániás profi azon kapja magát, hogy ármánykodásaikat az a valami veszélyezteti, amit nem tudnak kicselezni: a szerelem.”

(by filmkatalogus.hu)

A filmet Tony Gilroy (Michael Clayton) rendezte, akinek a neve nekem szinte garancia volt a jó filmhez, de csalódnom kellet. A rendezés és a fogatókönyv (az is ő írta) nem nyerte el a tetszésemet, ugyanis próbálta nem annyira komolyan megfogni az egész sztorit, viszont nem sikerült neki, ami baj.

Hiába is akarom azt mondani, hogy így kell egy ilyen filmet elkészíteni, ugyanis hazudnék, mert unalmas. Egy valami mentette meg, hogy ne hagyam ott egészet, úgy ahogy van, az az, hogy mindig akadt egy-két jelenet, egy jó helyen elsütött párbeszéd, ami eredményezte azt, hogy végig szenvedtem ezt a csöppet sem rövid darabot ( két óra). Ha már itt tartunk. Túlságosan hosszú. Ez azért sem jó, mert nem tesz jó a filmnek, sőt, a nézőnek sem, mert fárasztó, és az unalommal meg nem tudsz mit kezdeni, ezért elkezdesz kiegészítő tevékenységet tenni, ami azon nyomban minősíti is a filmet.

Clive Owen mostanában hasonló filmekben szerepelt, vagy jó ez vagy nem, én az utóbbi véleményen vagyok. Nem is vele volt a igazából a gond, hanem Julia Roberts-l, aki valami érhetetlen okból régen - szerencsére mostanában már nem - elismert, mi több, legjobban kereső és keresett színésznője volt. Máig nem értem hogy miért, de ezt most mellékes is. Az a nő olyan fejjel nyomta végig az egészet, mintha krónikus hasmenése lenne és nem győzne a görcsökkel küzdve zabálni az Imodiumot. Hihetetlen mértékben idegesíttet, habár ez betudható annak, hogy nem vagyunk egy hullám hosszon. A többi színész Tom Wilkinson, és Paul Giamatti - a legjobb jelenetek kétségtelen, hogy hozzájuk főződik. Lásd a film eleje.

Isten igazabból a film addig működött kitűnően, amig meg nem érkeztünk a visszaemlékezéshez. Ugyanis így tudjuk meg, hogy alakul a hőseink viszonya, a közös ügyük. Nem volt kidolgozva, néha érhetetlen, zavaros. Másik, hogy a jelenetek egymás utáni folyása, átgondolatlansága azt eredményezte, hogy az egyszeri néző nem érti meg. Kuszának nevezném, mert ha nem figyelsz, nem igazán bontakozik ki előtted az igazság minden szelete. Viszont a perbeszédek mentetek valamit a mundér becsületen. Nem tagadom, voltak részek amikor a mosoly megjelent az arcomon, mint fontos kellék, de így is kevés volt a felhőtlen szórakozáshoz.

Szóval ezt a filmet érdemes fenntartásokkal kezelni, mert hajlamos lesz az ember elveszteni a fonalat. Nem is merem ajánlani teljes szível, úgyhogy adok neki egy 50%, ami tartalmazza az összes jót, ami itt volt.
 

Na jó, igazándiból nem gondoltam azt, hogy nekem ezt feltétlenül látnom kell. No de, mégiscsak egy filmről, azon belül egy vígjátékról lenne szó, én meg azt szeresem, meg egyébként se legyek már ilyen válogatós.

Csak annyi van, hogy az összes ilyen filmek a nőket egy álomvilágba helyezi, amikor is van egy probléma ( itt a sok vásárlásból adódik a rengeteg adósság), ezt viszont nagy átlagba azért nem kell komolyan venne, hanem csak lelkizünk rajta egy keveset, közben majd jön a gálás lovag, akinek a közben járásával nincs is már akkorra baj, meg mi se legyünk már rest szerencsétlenkedni, meg butának is látszani egy kicsit, ezt így összegyúrjuk és természetesen hát nem mi leszünk az a végén aki még nyer is az ügyön? A nagy lótúrót!

Nincs az a helyzet, amikor mondjuk egy ilyen tartozás, mint amit a főhősnőnk felhalmozott - „vásárolni jó” felkiáltással -, hogy ilyen könnyen megússza. Egyszerűen nincs.

Na jó, végül is az agyzsibbasztás leszámítom, ha be akarom vallani magamnak az igazat még jól is szórakoztam rajta. Meg volt a kötelező mosoly, meg Isla Fishert szeresük(vagy nem?), ugye, de hamár így szóba került akkor inkább ajánlok egy nézhetőbb, még férfiaknak is vállalható darabot, mégpedig a Mindenképpen talánt.

Hogy a történetet még nem mondtam el? Hát lássuk. A sztorinak a lényege, hogy van egy nő, aki kis korától kezdve mindig is arról álmodót, hogy ha megnő akkor milyen nagy vársárlási orgiákat fog tartani. Ez termesztésen be is következi, minden fizetését elveri a ruhára, táskára, meg cipőre, mert ezek ugye elengedhetetlen kellékek. A munkahelye csődbe megy, ős is, ezért jelentkezik egy magazinhoz, csaknem annak veszik fel aminek ő akarta....

Végül is, nem volt itt akkora gond. Nézhető. Muris is, meg a mosoly faktor meg van, úgyhogy egy 60%-ra simán jó volt.
 

Sokaknak csalódás volt a film, amit én meg is értek, ugyanis minden filmkedvelő aki bővebben utána olvasott miről is van itt szó, annak találkozni kellett Michael Bay (producer), vagy David S. Goyer (rendező, forgatókönyv) nevével. Ugye sokunknak nem kispályások, ezért is reménykedett a többség, végre áttörés lesz horror fronton, megtörik a lejmenet és kapunk egy jó történet köre gyűrt félelemmel, feszültséggel operáló, igényes, tömény félelem orgiát. Valószínű nem kell senkit sem kiábrándítanom, de nem sikerült, sőt sokan egyenesen gázosnak, vagy rossznak ítélték meg a felhozatalt. Én viszont azon a véleményen vagyok, hogy simán beleillik a mostani trendet követő horrorok közé, így nekem spec. nem volt akkora csalódás.
 

A történetből a legjobb hogyha semmit nem árulok el, hiszen nem tenne jót a filmnek. Minden elcsepegtetett morzsa ront a renomén. Helyette inkább megemlítem a rendezőt, David S. Goyer személyében, akinek a fogatókönyvet is köszönhetjük. Inkább az írásban jeleskedik, ő írta a 21. századi Batmanneket, de a múlt századból megemlíthetném a Penge trilógiát.

A horrorok között átlagos, nem mondanám rossznak, inkább szürkének. Az a legnagyobb gond, hogy sok embert nem elégíti ki már a hirtelen megjelenő gyerek szellemek, ezt megspékelve valami éles zenével. Mert, tudod hogy ez következik, fel is vagy rá készülve, úgyhogy valami újat, frisset kellett volna ide hozni, ami valljuk be őszintén nem sikerült. Még valami. Nem árulok el azzal nagy titkot, hogy a történet, mint ötlet nem volt elvetélt, sok jó is kisülhetett volna belőle, viszont azzal a készítők is tisztában voltak, hogy nem tudják megdobni a produkciók eredetiséggel, ezért kasztingoltak egy jó popóval megáldok színésznőt (Odette Yustman), ezzel egy jót kampányoltak, lesz ami lesz alapon. Nem árulok el nagy titkot, de valószínű hogy sikerrel.

Nos, egy valamivel érdemes tisztában lenni, hogy a klisék erősen burjánzanak (azért akad egy-két jó megáldás, csak kevés), szinte minden előtt poén megtalálható benne, ezért is tényleg azoknak ajánlom, akik horrort akarnak látni, de nem vár semmilyen újdonságot, akkor talán nem marad utána rossz szájíz.

50%
 

Megint az van, hogy többet vártam, erre meg nem csalódnom kellett! Mostanában így van ez, több filmnél az volt a hiba, hogy előre felértékeltem valami oknál fogva, a nagy várakozást meg követi a csalódás. Politikai film (vagy mi a fenne), ami igazándiból nem szokott meghatni, de mivel Clive Owent szeresük, ezért üsse kő, legyen ilyen nap is.

A történet nincs sok kedven kielemezni, ezért bemásolom ide(aki kíváncsi olvassa):

„A világ maffiózóinak és zsoldosainak egy közös főnöke van: a pénz. Feltétlen engedelmességet, teljes hűséget követel, cserébe sokat ígér, de sosem őszinte. Az Interpol ügynöke és egy manhattani ügyész azonban azt hiszi, az igazságnak is van esélye: mindenre készek, hogy leleplezzék a világ egyik legnagyobb hatalmú bankjának sötét üzelmeit. Az első nyom, az első bűncselekmény leleplezése után folyamatosan göngyölítik fel a szövevényes, összefonódó ügyeket Berlintől Milánóig, New Yorktól Isztambulig: de üldözőből hamarosan üldözötté válnak. Ellenfeleiknek semmi sem drága, és mindenre hajlandóak, hogy megőrizzék illegális forrásaikat.”
(by filmkatalogus.hu)

A helyzet az, hogy ebben a filmben Clive Owen-el nem tudtam mit kezdeni. Meglátásom szerint az a sótlan, nem igazán kemény akta tologató szerep nem igazán passzolt neki. Ugyan is, állítólag – most tudtam meg a filmben - az Intelpor berkein belül nincs lövöldözés, csak akta tologatás, meg ha sikerül valami infót találni a zavarosban halászás közben, azt kötelesek közölni az adott ország rend őreivel. Szóval Clive nincs kiképezve közel harcra, így a fegyver is viccesen állt a kezében, főleg egy múzeumos jelenetnél. Na ott, röhögni támadd kedve, olyan szinten rossz, átgondolatlan volt a koncepció, hogy a kisebb kacaj ült ki is az orcámra.

Gondom volt a motivációval, ugyanis nekem az indokok lógtak a levegőben, nem érzékeltem miért is kell ez a nagy felhajtás. Egyébként ezt betudom annak, hogy az egész ügyet kivitelezésben nem igazán sikerült jól elkapni, hisz ennék pörgősebb és keményebb Clive Owen-t is kaphatunk volna egy feszesebb filmben. (Ugye mindenki emlékszik még a Golyózápora?) No, de legyen valami pozitív is. Neomi Watts viszont jó választásnak tűnt, legalább jó társa lett Owennek, meg egy piros pont, hogy nem erőltették a összebújós fonalat. Viszont nem mehetek el még szó nélkül, ami a legjobban idegesített az egész film alatt: a zene. Kérdem én, miért kellet ilyen lüktető, vagy pulzáló zene? Olyan szinten irritált, hogy az hihetetlen.

Szóval, nem egy erős alkotás, inkább egynek elmegy vonalat erősíti. Azt nem mondanom hogy felejtős, akinek kenyere az ilyen összeesküvés elméletekre hajazós „komédia” nyugodtan tegyen kísérletet, hátha más vélemény formál meg mint én. Nekem viszont most felejtős lesz, mert biztos nem így akarok emlékezni az előbb ecsetelt főszereplő úriemberre.

60%